Kinszi Böngészde: május 2015

2015. május 31., vasárnap

Pósa Lajos: Szeresd a Gyermeket!

Pósa Lajos: Szeresd a Gyermeket!

Szeresd a gyermeket! A gyermek fénysugár,

Közöttünk itt alant mindig ragyogva jár.

Mikor szomorkodol: szemed közé nevet,

Ha bűnre bűn nyom is: ő akkor is szeret.

Szívednek mélyiből kicsalja a borút,

Fejedre rózsákból vígan fon koszorút.

Ne érje gond soha, ki rád hajnalt derít:

Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!

Szeresd a gyermeket! A gyermek gyenge tő,

Friss fakadó rügyet szelíden rengető.

Ha ápolója nincs: elcsenevész, lehull!

Mindig vigyázz reá! Állj melléje támaszul.

Fogd meg a romboló viharnak ostorát,

Ne csapkodja vadul azt a kis zsönge fát,

Ne bántsad a jövő szendergő képeit –

Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!

Szeresd a gyermeket! A gyermek tiszta szent,

Ártatlan angyal ő a föld porába’ lent.

Lelkén nincs semmi folt, mint a galamb, fehér,

Imája a mennybe leghamarább felér.

Kedves az Úr előtt, kinek rá gondja van,

Ezer veszély között, mikor jár gondtalan:

Elküldi angyalát… megfogja kis kezét…

Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!

Szeresd a gyermeket! Ne legyen bús, komoly,

Szemének tükriből játsszék örök mosoly.

Maradjon a gyermek: gyermek, míg csak lehet,

Majd érzi súlyosan ő is az életet.

Hintsen a kikelet tarka virágokat,

Daloljon a madár az árnyas lomb alatt.

Csörgesse a patak csillogva gyöngyeit –

Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!

Hadd fusson a gyermek álmok fuvallatán

Csapongva illanó arany lepkék után!

Legyen, mint a tavasz, vidám tekintetű,

Kis ajka zendüljön, mint égi csöngetyű!

Harmatos bokrétát hadd tépjen a mezőn!

Hajolj le, csókold meg, öleld szívedre hőn!

Becéző szeretet övezze fürtjeit –

Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!

2015. május 30., szombat

Tóth Árpád Ferenc: Nyílj meg Meseország!

Tóth Árpád Ferenc: Nyílj Meseország!

Ringat az este, jól takarózz be!

Toll-puha párnád messzire hív.

Két kicsi pillád elnehezülve

száz mese országába repít.

Ott, hol a tündér és a kobold él,

ott van az álmok rengetege,

ott van a tárulj-ládika - s benne

száz csoda csábít -, nincs fedele.

Oldala korhadt, lécei lógnak,

ám ha a kedved arra telik,

ülj bele, súgd csak, súgd a manókkal:

Nyílj Meseország, nyílj ideki!

Gyermeknapra

Hadd fusson a gyermek álmok fuvallatán

Csapongva illanó arany lepkék után!

Legyen, mint a tavasz, vidám tekintetű,

Kis ajka zendüljön, mint égi csöngetyű!

Harmatos bokrétát hadd tépjen a mezőn!

Hajolj le, csókold meg, öleld szívedre hőn!

Becéző szeretet övezze fürtjeit -

Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!

(Pósa Lajos)

2015. május 23., szombat

Monitorképek pünkösdi rózsával

1280x1024 pixeles képek, monitorra

Idézetes képeslapok - Pünkösdre

Túrmezei Erzsébet: Az enyém

Túrmezei Erzsébet: Az enyém

Hogyha vesztes a harc, az enyém.

Ha nem megy a munka,

ha nincs eredmény,

ha hiába küzdök,

ha mégsincs remény:

munka és kudarc az enyém.

Ha sötét az út,

homályos, tekergő,

elfödi a célt

ősrengeteg erdő,

hogyha egyre lejt,

alább meg alább,

felfele akar,

s lejjebb jut a láb:

tudom, az az út az enyém.

Ha terhek terhelnek,

bilincsek kötöznek,

ha jártomban titkos

kötelék kötöz meg…

érzem a nyomását,

viselem az átkát,…

nem mások kötözték!

Ismerem szövőjét,

ismerem kovácsát!

Teher és bilincs az enyém.

De ha bajok múlnak,

sebek begyógyulnak,

terhek semmisülnek,

bilincsek lehullnak…

ha könnyű a lelkem:

boldog, szabad szárnnyal

mindig magasabbra

ha dalolva szárnyal:

szabadulás, ének az Övé.

Ha cél felé tart

az út egyre előre…

hogyha mindenre rajt’,

sebző gyöngyre, kőre,

már a cél fénye hull,

el nem takarja semmi…

megállni sem enged,

ernyedten pihenni:

bizony az az út az Övé.

Ha áldott a munka,

ha élet kíséri,

ha lelkem a lelkek

mélységét eléri,

szemek felragyognak,

bús, szomorú arcok…

ha diadalmasak,

dicsőek a harcok:

az áldott munka

s a diadalmas harc az Övé.

Az enyém gyáva, gyönge,

az Ő lelke hatalmas.

Az enyém vesztes, terhes,

az Övé diadalmas.

Az enyém bűnös, átkos,

az Övé szent és áldott.

Bizony az Isten lelke

győzi meg a világot!

Legyen az Övé minden,

soha semmi az enyém:

a munka, út és élet!

Legyek én üres edény

és áradjon belém

és töltsön be az Övé,

az erős, győztes Lélek!

"És mikor a pünkösd napja eljött..."

„És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok.”

(Apostolok Cselekedetei 2. fejezet, Károli Biblia)

A pünkösd újszövetségi egyházi ünnep, amelyen a kereszténység a Szentlélek eljövetelének emlékét üli meg. Eredete az ószövetségi zsidó ünnep, héber nevén Sávuot, a törvényadás (tóra adásának) emléknapja és az új kenyér ünnepe. Pünkösd görög szó, pentekosztész szóból ered, jelentése ötvenedik, a magyar pünkösd szó ebből származik.

A Szentháromság ünnepei a karácsony, a húsvét és a pünkösd. Az előbbi kettőt nem kell magyarázni, a pünkösd azonban alapos vizsgálatra szorul. Jézus keresztre feszítése után harmadnapra feltámadt, megjelent a tanítványoknak, majd a negyvenedik napon felszállt a mennybe. Erről emlékezünk meg húsvétkor és Urunk mennybemenetelének ünnepén, más néven áldozócsütörtökön.

A katolikus egyház alaptanítása, hogy Krisztus testével és lelkével együtt ment a mennybe, emberi mivoltát a Szentháromság (Atya, Fiú, Szentlélek) isteni közegébe helyezte.

Pünkösdvasárnap mindig május 10-e és június 13-a közé esik, a húsvét utáni 50. napra. A római egyház papjai pünkösdkor piros miseruhát öltenek magukra, amely a Szentlélek színe.

Nagy Kornélia: Szentlélek Hívása

Nélküled csak könyv a Bibliánk:

Talán szebb, különb, mint sok másik,

De Igévé tüzedtől válik.

Nélküled Jézus ember volt csak

És holtak maradnak a holtak,

De ha tüzed betölthet minket,

Megvilágítja értelmünket,

Látjuk Benne a Fiú- Istent.

Ki értünk odaadott mindent,

S legyőzve halált, bűnt és átkot,

Megváltotta a holt világot,

Hogy aki Megváltónak vallja,

Vele éljen, Ő úgy akarja.

S mi boldog tanúk, valljuk, éljük,

Mert üzenetét már jól értjük…

Jöjj Szentlélek, áradj ki reánk!

Kárász Izabella: Így történt

/Lukács 24:36-52/a/

ELŐSZÖR: megjelent
békességet kívánva
s a régi tizenegy
hódolattal imádta.

Első rémületük:
– valami lelket látnak –
eltűnt, mikor szemük
hitt már a nagy csodának.

Lábait, kezeit
sebeinek helyével
megmutatta nekik
s ők hallal, lépesmézzel

megkínálták Uruk,
Aki elébük tárta
saját útját, utuk, –
készülve búcsúzásra.

A nagy parancsot is
hogy majd tanúi lesznek
vértanú papjai
a győzelmes keresztnek.

Saját maga helyett
Szentlelkét megígérte,
AZTÁN azt a helyet
velük elhagyva, ére

szelíd Betánia
szeretett határába.
VÉGÜL áldania
kezeit amint tárta

hirtelen elszakadt
a földtől. Sehol nem volt.
Kéklő felhő alatt
átölelte a mennybolt.

Ők néztek utána.
A megnyílt égben látták
Atyja jobbján állva –
s hódolttal imádták.