Gazdag Erzsi: Hóember

Gazdag Erzsi: Hóember

Udvarunkon, ablak alatt

álldogál egy fura alak;

hóból van keze-lába,

fehér hóból a ruhája,

hóból annak mindene,

szénből csupán a szeme.

Vesszőseprű hóna alatt,

feje búbján köcsögkalap.

Honnan jött, tán Alaszkából

vagy a déli-sarki tájról,

hol a jegesmedve él,

s télen-nyáron úr a tél?

Uramfia, ki

lehet? Mondjátok meg,

gyerekek!

"Sem a Péter, sem a Pál,

egy hóember álldogál."

Cézár kutya sunyít, lapul.

Rá nem jönne, ki ez az úr.

Mert hogy úr, az bizonyos.

Olyan kövér, totyakos.

Tisztességgel megugatja.

Meg se billen a kalapja

a nagy úrnak. Rá se néz.

Hej, de bátor, de vitéz!

Cézár most már tiszteli;

borjúcsontot visz neki.

Az csak sután áll a hóban.

Nem hallgat az okos szóra.

Nem eszik, és nem beszél.

Szegény Cézár, jaj, de fél!

Szederfánkon ül a veréb.

Ő ismeri meg legelébb.

Könnye csordul, úgy nevet,

s nevetik a gyerekek.

"Ejnye, Cézár, hát nem

látod?

Hóember a barátod!

Ne félj tőle nem harap!

Gazdag Erzsi: Itt a tavasz

Gazdag Erzsi: Itt a tavasz

Itt a tavasz, tudod-e?

Leheletét érzed-e?

Virágszájjal rád nevet

virágszagú kikelet.

Rád füttyent a bokorból,

füttyös madár torokból.

Rügyes ággal meglegyint

S érzed, tavasz van megint.

Gazdag Erzsi: A bohóc köszöntője

Gazdag Erzsi: A bohóc köszöntője

Jancsibohóc 

a nevem.

Cintányér a

tenyerem.

Orrom krumpli,

szemem szén.

Szeretném, ha

szeretnél!

Velem nevetsz,

ha szeretsz.

Ha nem szeretsz,

elmehetsz.

Szívem, mint a

cégtábla,

ruhámra van

mintázva.

Kezdődik a

nevetés.

Tíz forint a

fizetés.

Ha nincs pénzed,

ne nevess!

Azt nézd, innen

elmehess!

Itt a farsang, áll a bál...

Rating:	★★★★★
Category:	Other

Gazdag Erzsi: Itt a farsang.

Itt a farsang, áll a bál,
keringőzik a kanál,
Csárdást jár a habverő,
bokázik a máktörő.
Dirreg, durrog a mozsár,
táncosra vár a kosár.
A kávészem int neki,
míg az örlő pergeti.

Heje-huja vigalom!
Habos fánk a jutalom
Mákos patkó, babkávé,
ez aztán a parádé.

FARSANG

Ha farsang - akkor móka, kacagás, no meg persze bőséges evés, ivás.
A farsang szó hallatán szinte mindenkiben az álarcosbálok, táncos mulatságok hangulata, a jelmezes felvonulások színes kavalkádja elevenedik meg.  Már a XV. század óta szólnak feljegyzések álarcviselésről, állatalakoskodásokról. A királyi udvartól a kis falvakig mindenütt farsangoltak hazánkban.  Mátyás király idejében a királynő itáliai rokonsága művészi álarcokat küldött ajándékba a magyar rokonoknak.

Egy XVII. századbeli ismeretlen szerzőjű krónika a következőképpen vélekedik a farsangról: "Az ördögnek szánt ünnep ez, az esztendőnek olyan időszaka, amikor az emberi bolondságok elementáris erővel törnek elő. S úgy tetszik, mintha az emberek szégyellnék kicsapongásaikat, ezért rejtik el ábrázatukat álorca alá..."
De valójában mit is ünneplünk, vagy netán valamitől búcsúzunk?
A farsang évszázadok óta tartó, évenként ismétlődő ünnepsorozat, mely a vízkereszt napjától a húsvétot megelőző negyvennapos nagyböjt kezdetéig tart. Vidámsággal kezdődik és böjttel ér véget.
A farsang a tél és a tavasz küzdelmének szimbolikus megjelenítése is egyben, a tél búcsúztatása és a tavasz várásának ünnepe. A nagy evések és ivások időszaka ez, mellyel szimbolikusan a természetet kívánták nagy bőségre késztetni.
A farsangi népszokások is a tavasz közeledtét jelzik. Ilyenek a kormozás, busójárás, téltemetés - melyek a tél mint gonosz elűzését jelképezték. Ekkor a falusi emberek felöltöztettek egy, a telet jelképező szalmabábut és nagy dirrel-durral sok tréfával, mókával fűszerezve elégették. Voltak olyan települések, ahol a tél és a tavasz küzdelmét jelmezekbe bújt szereplők játszották el. Természetesen a viadalban a tavasz került ki győztesen, a tél pedig szégyenében elbujdosott. A legtöbb népszokást a farsangi időszak végén, a farsang "farkán" tartották - azaz - farsangvasárnap, farsanghétfőn és húshagyókedden. Ilyenkor maskarába bújt emberek jártak házról házra, adományokat gyűjtöttek, köszöntőket mondtak, mellyel az esztendő bőséges termését az emberek jövőbeli sikereit hivatottak megjósolni. A lakodalmak időszaka is a farsang idejére esett. Ennek oka az volt, hogy különös mágikus kapcsolatot képzeltek az egybekelő ifjú pár és az ébredő természet között. A felnőttek, gyerekek, asszonyok, lányok, férfiak sokszor külön-külön farsangoltak. A farsang gondolatköre a házasság témája körül forgott. Szokás volt például azokat a lányokat, akik a farsang végén pártában maradtak, kicsúfolni.
Általános volt a tánc és a bálozás szinte minden faluban. Ismertek a farsangi napok jellegzetes táji megnevezései is, úgymint a farsangvasárnapot megelőző kövér- vagy zabálócsütörtök, mely elnevezés onnan származik, hogy ilyenkor kezdték meg a farsangi ételek készítését. A farsang utolsó napját jelölő húshagyókedd elnevezés is a hús elhagyását, a böjt kezdetét jelzi.
(elelmezesvezetok.hu)

Ráhangoló:

Sarkady Sándor: Farsang

Fruskák, Zsuzskák, Dorottyák,
Járják a bolondját:
Dínomdánom, vigalom –
Nincs a táncra tilalom!

Maskarások, bolondok,
Rázzátok a kolompot:
Takarodjon el a tél –
Örvendezzem aki él.