Gondolatok - Tomán Edina

"Képtelenek vagyunk a szépség csalfa káprázata nélkül élni. Olyan ez számunkra, mint a levegő. 

Kell. Kellenek a havas tájon a vérvörös naplementék, kellenek a fénylő hajnali harmatcseppek, 

és kellenek a szép emberek. Szükségünk van rájuk. Mert ilyenek vagyunk."

(Tomán Edina)

"A szabadság révén álmodhatunk. Hiszen álmok nélkül nincsen élet. Ahogyan az élet nélkül sincsen álom. 

Én meg akarom élni az álmaimat. És valóra akarom váltani őket. Szeretek a harmatos, puha fűben feküdni, azt sem bánni, hogy bogarak mászkálnak göndör fürtjeimen, és csak bámulni az ég végtelen, kék csendességét. És a madarakat. Ilyenkor is álmodozom. Arról, hogy velük együtt repülhetek. Száguldhatok a végtelen csendességbe, és zuhanhatok, súlytalanul, magatehetetlenül átadva magam a semminek. Semmivé válni. Ez a szabadság katarzisa. Alfája és omegája."

(Tomán Edina)

Ami fenséges és tiszteletre méltó...

"Ahogyan a megfáradt, aranyszínű fényt adó nap lassan leszáll a fák lombkoronája mögött, 

a zöld, a sárga, és a vörös színek barnára, majd szürkére váltanak, s végül nem marad más, 

mint a hold fénye, ahogyan megvilágítja a szemközti hegyoldal tisztásait. 

És ekkor kezd élni az erdő. 

A csöndet szinte harapni lehet, minden eltűnik a világból, ami mesterkélt, minden, aminek semmi keresnivalója itt. Ekkor látható, hallható és szagolható a világ azon része, ami még szép. 

Ami szabad, és ettől gyönyörű. 

Ami fenséges és tiszteletre méltó. 

Amihez kellő alázattal lehet csak közeledni. 

Ha kellő alázattal és az erdő iránti tisztelettel tölt az ember hosszú órákat a cserjék közé húzódva, 

akkor élhet át valódi csodákat."

(Tomán Edina)