Idézetek szeretetről

Rating:	★★★★★
Category:	Other

Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
(Ady Endre)


Kiben szeretet vagyon, abban Isten vagyon,
mert ő a szeretet.
(Lev Tolsztoj)



A tiszteletet azért találták ki,
hogy elrejtsék a puszta helyet,
ahol a szeretetnek kellene lennie.
(Lev Tolsztoj)



Nem lámpával, hanem szívvel kell keresni az embereket,
mivel csak a szeretetnek nyílnak ki a szívek.
(Peter Rosegger)



A szeretet hiányát az ember soha nem pótolhatja,
ám a szeretet minden mást pótol.
(Matteo Ricci)



Aki szeret, annak egyformán képesnek kell lennie
elveszítenie és megtalálnia önmagát.
(Paulo Coelho)



A boldogság szeretet kérdése, semmi másé.
Aki szeretni tud, az boldog ember.
(Hermann Hesse)



Jó vagy azokhoz, akiket szeretsz. Jó akarsz lenni azokhoz,
akiket szeretsz, mert tudod, hogy akármilyen sok időt töltesz
is valakivel, a végén úgy érzed majd, hogy nem voltál eleget vele.
(Stephen King)



Akiben felvillan a szeretet, elkezd többes számban gondolkodni.
(Müller Péter)



A szeretet azt jelenti, hogy fölfelé nézünk egymásban.
(Müller Péter)



Senki nem ragyog állandóan, talán csak a Jóisten az égben.
(Stephen King)



Az ember él, s csak annyit tud Istenről, mint egy távoli,
nagyon hatalmas uralkodóról, akit tisztelni tartozik ugyan,
de nincsen hozzá személyes köze.
Egy napon megismerkedik Vele. A mi civilizációnkban ez a
találkozás néha útszéli körülmények között is történhet, egy
kávéházban vagy a földalatti vasúton, mert Isten a profán
helyeken talán gyakrabban jelenik meg, mint a templomban.
(Márai Sándor)



Ha baj van, sose embert kérdezz, mindig csak Istent,
az ember esetleg téved, Isten soha,
legfeljebb saját érdekedben késik a válasszal.
(Szabó Magda)



A szeretetnek egy csöppje többet ér, mint az értelem óceánja.
(Blaise Pascal)



Osztani magad: - hogy így sokasodjál;
kicsikhez hajolni: - hogy így magasodjál;
hallgatni őket, hogy tudd a világot;
róluk beszélni, ha szólsz a világhoz.
Széjjel szóródni - eső a homokra -
sivatagnyi reménytelen dologra
s ha nyár se lesz tőled - s a táj se zöldebb:
- kutakká gyűjt a mély: - soká isznak belőled!
(Váci Mihály)



A szeretet a jóság törvénye. Az örökkévalóság törvénye. Az élet törvénye.
Az igazság, az összhang, a szépség, a mindeneket összefogó és
egybekapcsoló nagy együttműködés törvénye, melynek összhangjában
az óriási naprendszerek éppen olyan fontosak,mint a legapróbb porszem"
(Wass Albert)



Hisz' az ünnep csak úgy szép,
ha képes vagyok szeretni még,
mert nincs karácsony, ha
magam bezárom, és nem
teszem ki eléd.
(Eleven Hold)

Pihentető, szép hétvégét kívánok; szeretettel

“Mindennél fontosabb, hogy munkánkat, hajlamainkat és életütemünket
egyeztessük a természet nagy és örök ritmusával. A hold járása,
a szelek fordulása, a nap forrósága, az éjszaka áramai, mindez alakítja
 személyes sorsunkat, keddi vagy szerdai életrendünket is:
az ember hallja, nagyon messziről, az intéseket és figyelmeztetéseket, a világmindenség óvó-igazító zörejeit…
Egyszerre kell élni a nappal, a holddal, a vizek áradásával, a hideggel és meleggel: soha nem ellene, mindig belesimulva a világ összhangjába,
a teremtés és pusztulás teljes rendjébe.
Csak azok botlanak meg az életben, akik valahogyan belülről süketek a világ hangjai iránt.

De egyszerre kell élni szívünkkel is, azzal a másik életütemmel, mely titkosabb, leplezettebb, nehezebben megismerhető, mint a világ áramlásának rendje.
Akinek szíve, készséges ütemmel, nyolcvanat ver, ne akarjon maratoni versenyfutók módjára élni. Állandóan hallani kell testünk és jellemünk
titkos morzejeleit, e finom és erélyes üzeneteket, melyek megszabják
életed igaz mértékét. Kinek érzékeit eltompította a becsvágy, a szenvedély, nem hallja többé e hangokat. Az ilyen ember teste,
lelke és a világ üteme ellen él; emberhez nem méltó módon él, tehát embertelenül bűnhődik.”
(Márai Sándor: Füves könyv - Az egyezkedésről;
Arról, hogy a szívünkkel is kell élni)

Tatiosz: A szívek ragyogásáról és keserűségéről

Tatiosz: A szívek ragyogásáról és keserűségéről

"A természet gyöngéden beoltotta az emberbe az élet szeretetét, 

az állatok szeretetét, az ember szeretetét, az igazság szeretetét. 

De megtalálhatod mindezek ellenkezőjét is a világban: az élet megvetését, 

az állatok gyűlöletét, az ember lenézését és az igazság eltiprását.

A világot könnyebb irányítani, mint az emberi szívet. Aki pedig szívét képes megtölteni szeretettel, a legtöbbet tette a világért, amit ember tehet."

Kahlil Gibran ...a szeretetről

Rating:	★★★★★
Category:	Other

A szeretet nem vágyik egyébre, mint beteljesíteni önmagát.
De ha szerettek, és a szeretet vágyakat ébreszt,
legyenek ezek a ti vágyaitok:
Hogy összeolvadjatok, s legyetek olyanná,
mint a sebes patak, mely az éjszakában
zengi dalát.
Hogy megismerjétek a túlságos gyengédség kínját.
Hogy a szeretet megértése ejtsen sebet rajtatok;
És hogy véreteket akarva, derűsen hullassátok.
Hogy hajnalban szárnyra kelt szívvel ébredjetek,
és hálát adjatok az új napért,
mely szeretetre virrad;
Hogy délben megpihenve a szeretet mámoráról elmélkedjetek;
Hogy az est leszálltakor hálával menjetek haza;
S ha nyugovóra tértek, ajkatok azért mondjon imát,
akit szerettek; dalotok őt dicsérje.
(Kahlil Gibran)



Menjetek földjeitekre és kertjeitekbe, és meglátjátok majd, hogy a méh örömmel gyűjti a virágok mézét, ám a virág is örömmel engedi át a mézét a méhnek. A méh számára a virág az élet forrása, és a virág számára a méh a szeretet követe, és mindkettőjük számára, méhnek és virágnak egyaránt, örömöt adni és kapni egyszerre szükség és boldogság.
(Kahlil Gibran)

Kahlil Gibran: A szeretet

Rating:	★★★★★
Category:	Other

A szeretet

"Amikor a szeretet int felétek, kövessétek õt,
Jóllehet minden útja nehéz és meredek.
És mikor szárnyai átölelnek, engedjétek át néki magatokat,
Jóllehet a belsejében rejlõ kardok sebet ejthetnek rajtatok.
És amikor szól hozzátok, higgyetek szavának,
Jóllehet hangja összetörheti álmaitokat, miként az északi szél pusztává sepri a kertet.
Mert amiként a szeretet koronával ékesít, azonképpen fog keresztre feszíteni is. Amiként növekedéseket segíti elõ, azonképpen nyeseget is.
Amiként felszárnyal magasságotokba, és megsimogatja leggyengébb ágaitokat,
Azonképpen száll le gyökereitekhez is, és megrendíti õket a földhöz való kapaszkodásban.
Mint a gabona kalászait, úgy gyûjt be benneteket magának.
Kicsépel benneteket, hogy mezítelenné váljatok.
Megrostál benneteket, hogy megszabadítson a pelyvától.
Fehérre õröl benneteket.
Megkeleszt benneteket, míg képlékennyé nem lesztek;
És azután szent tüzére vet benneteket, hogy szent kenyérré legyetek Isten szent lakomáján.
Ezt teszi véletek a szeretet, hogy megismerjétek szívetek titkait, s e tudás által az Élet szívének egy darabjává váljatok.
Hanem ha félelmetekben a szeretetben csak a békét és az örömöt keresitek,
Akkor jobb, ha elföditek mezítelenségteket, és elmentek a szeretet szérüjérõl.
Az évszakok nélküli világba, ahol nevethettek, de nem teljes szívbõl, és sírhattok is, de minden könnyet nem sírhattok el.
A szeretet nem ad egyebet, mint önmagát, és nem vesz el semmit, csupán önmagából.
A szeretet nem birtokol, és nem birtokolható.
Mert a szeretetnek elég a szeretet.
Amikor szerettek, ne mondjátok: "Isten a szívemben lakik"; mondjátok azt: "Isten szívében lakom".
És ne gondoljátok, hogy irányíthatjátok a szeretet útját, mert a szeretet, ha méltónak talál rá, maga irányítja majd a ti útjaitokat.
A szeretet nem vágyik egyébre, mint beteljesíteni önmagát.
De ha szerettek, és a szeretet vágyakat ébreszt, legyenek ezek a ti vágyaitok:
Hogy összeolvadjatok, s legyetek olyanná, mint a sebes patak, mely az éjszakában zengi dalát.
Hogy megismerjétek a túlságos gyengédség kínját.
Hogy a szeretet megértése ejtsen sebet rajtatok;
És hogy véreteket akarva, derûsen hullassátok.
Hogy hajnalban szárnyra kelt szívvel ébredjetek, és hálát adjatok az új napért, mely szeretetre virrad;
Hogy délben megpihenve a szeretet mámoráról elmélkedjetek;
Hogy az est leszálltakor hálával menjetek haza;
S ha nyugovóra tértek, ajkatok azért mondjon imát, akit szerettek; dalotok õt dicsérje."
(Kahlil Gibran)


"Nem az számít, hogy hirdetjük a szeretetet, hanem az, hogy éljük."