Szent-Gály Kata: Őszi levelek

Szent-Gály Kata: Őszi levelek

A nyárfasor pénze ezüstös,

vadgesztenye bronzot ígér,

sárga aranyra cseréli

magát a nyírfalevél.

Bankót, pirosat hamisítgat

cseralja-szömörce bokor, --

fény sugarába bekötve

izzik az őszi csokor. 

Szent-Gály Kata: Az én imakönyvem

Szent-Gály Kata: Árpád-házi szent Margit

     Az én imakönyvem

Nem írták tudósok, nem rebegték szentek,
nincs benne szavaknak szép virága, selyme:
az én imakönyvem Krisztus szent Keresztje.

Nem tudom megunni, nem tudom letenni,
mélységes titoknak forrására leltem,
s be nem telik véle szomjúságos lelkem.

Itt a szentek kútja! Bőséges, patakzó,
élő vizek árja indul útra innét,
aki megízlelné: mindig újra innék.

Megállok előtte, mint akit igéznek,
gyökeret ver lassan messzejáró lábam,
karom is kitárul könyörgő imában.

És elindul bennem Szíve dobbanása,
enyém lesz a vágya, enyém szenvedése,
töviskoronája, az ostor verése.

Enyém lesz, enyém lesz a szent Kereszt fája,
s amíg megfeszítve rajta függ a lelkem,
úgy érzem, hogy nem én, de Krisztus él bennem.

Szent-Gály Kata: Ajándék

Szent-Gály Kata: Ajándék

Hallgató hegyekkel szívem körülvettem,
meszelő-nagy fákkal be is kerítettem,
senki ne találjon tengerszem-tavára,
senki ne találjon tenger bánatára.

Hallgató hegyeknek tetejére hágtam,
meszelő-nagy fáknak tetejébe szálltam,
pirosába néztem hasadó tüzeknek,
aranyába néztem nyugvó esteleknek.

Hallgató hegyekről fények csorgadoznak,
meszelő-nagy fákról fények futamodnak,
vízbe folyamodnak, fekete-nagy tóba,
ezüsthabú vízbe, aranyhabú tóba.

Hallgató hegyeknek hallgató vizéből,
meszelő-nagy fákkal gyantázott vizéből,
megkínállak ízes, harmatozott fénnyel,
feketeség árán felviruló széppel

Szent-Gály Kata

Szent-Gály Kata: A kegyelem pillanata

Szent-Gály Kata: A kegyelem pillanata

Isten átmegy a világon
akkor is, ha nincs Karácsony.

Néha megáll – csend a csendben –
hogy sorsára fölszenteljen

szántóföldet: legyen bátrabb,
mikor a nagy ekék járnak,

tengervizet: hamar forrjon
benne össze a hajónyom,

kismadarat, hogy a szárnya
készüljön a magasságra,

hogy a kő, mit összezúztak,
útja legyen taposóknak, -

csendesülj le, hogy megértsed,
mire szentelt az Úr téged.

Szent-Gály Kata: Aqvincum

 

Szent-Gály Kata: Aqvincum

Már nemsokára zár a múzeum,

és én még mindig szédelegve járok

valami furcsa alvilágot,

hol nincsen más, csak kő kövön,

és arcokon és betűkön

a Múlt.

Csak szám van itt és névtelen rabok,

– sötét emlékű táborok,

befordult arccal suttogott szavak,

a véletlenre bízott cédulák,

hogy mondd tovább:

Itt állt a ház. Virágos udvarunk volt,

s Iuno szobra mellett kerti pad.

Ott álmodoztunk ketten, kéz a kézben,

a barbárfényű csillagok alatt,

és tervezgettük, mint te meg a lány,

hogy azután

majd Róma vár s a tenger,

és hazamegyünk a gyerekekkel,

igazán haza,

és – reánk csapott a szenvedés

bíborfekete madara.

Kérlek, mondd tovább,

hogy nem vagyunk kövek,

csak Múltba zárt világ,

Kérlek, mondd tovább!

Szent-Gály Kata: Imádságtöredékek

   

  
  Szent-Gály Kata: Imádságtöredékek   

 - szomorú az én lelkem-
elmondom neked csöndesen
hogy szomorú vagyok

mert Te is voltál halálosan szomorú
s egy más ég alatt
mely ugyanilyen  kék volt
mint az itteni
a Te számodra is meghozta
Földünk tövisbokra a maga tüskéit
bőséges mértékkel

tudom
hogy meg kellene köszönnöm
a Csodálatos Jóhírt
amit hoztál
a Szentséget
az Oldást
meg Anyádat

de ma csak annak örülök mindezekből
hogy rettentő nagy kínok ismerője vagy


-vérrel verítékezett-

köszönöm
hogy előtted nem kell álarcot hordanom
de megmutathatom nem látszó  könnyeimet is
melyek oly nehezen és fájdalmasan
csorognak belső arcomon végig
mint gyanta szivárog a sebzett fatörzsön

mondd az Igent elém
mondd az Igent velem

 - múljék el tőlem-

add Uram
hogy megnyíljak a fénynek
a saját Olajfák-hegyi éjszakámban
hogy magamévá tudjam tenni
az Atya kemény akaratát én is
hogy akarni tudjam azt
amit nem akarok

 - íme az ember-

megkötöztünk Téged
aki azért jöttél
hogy feloldozz bennünket bűneinktől
lehívtuk rád a halál átkát
aki azért jöttél
hogy az élet áldását add nekünk

 - keresztre feszítették-

Isten Báránya
vedd el az én bűneimet is
vedd magadra életem minden helytelenségét
légy az én Helyettesem
égy az én Áldozatom
légy az én Közbenjáróm

 -a másik lator Jézushoz fordult-

vajon ki miatt
vajon ki miatt
nyíltak meg a bezárulni készülő szemek
micsoda jótett
micsoda imádság
van e nagyszerű megtérés hátterében
mekkora alázat
mekkora hit
mekkora kegyelem

 - íme a te anyád-

Te nem hagysz el soha
Te velem jössz a legsötétebb éjszakába is
mikor a virrasztók szeme lecsukódik
és megmutatkozik a halál
Te nem hagysz el soha
még át is ölelsz elesettségemben
mert Te anyám vagy

 - a sokaság mellét verte-

kereszted előtt
feltétel nélkül megbocsátok mindazoknak
akik megbántottak engem
Te tudod
mennyire voltam vétkes vétkeikben
és hogy ki kezdte ásni azt a szakadékot
amit azután közösen mélyítettünk
megtérők Örök Pásztora
fogd össze szétszakadt kezünket

 - feltámadt-

az vagy
aki voltál
és mégis mennyire más
az leszek
aki voltam
és mégis mennyire más

Szent-Gály Kata: Keresztúton

Szent-Gály Kata: Keresztúton

Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem...?
Reszketni, remegni az Olajfa-kertben...?
Elhagyatva lenni, egyedül a bűnnel...?
Szemben a Halállal, szemben a közönnyel...?

Adnád-e kezedet szorító kötélnek...?
Arcodat a gúnynak, lenéző köpésnek...?
Tudsz-e mellém állni fojtogató csendben...?
Az ostorozásnál eltakarnál engem...?

Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szeretlek...?
Tudsz-e tűrni értem, hordani keresztet...?
Roskadva, remegve, föl, egész a célig...?
Akkor is, ha szíved ezer sebből vérzik...?

Tudod-e karodat szélesre kitárni...?
Az egész világért áldozattá válni...?
És tudsz-e pihenni úgy a kereszten,
hogy örvendezz rajta: mindig ezt kerestem...?

Tudsz-e mellém hágni...? A helyembe lépni...?
Magadat feledve életemet élni...?
Egészen eltűnni, elmerülni bennem...?
Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem...?

Szent - Gály Kata

Rating:	★★★★★
Category:	Other

Egészet adni -- sohase felet.

Vállalni mindent -- bármit is jelent.

Egészet adni -- mindent, ami van,

ami csak vagyok -- maradéktalan.

(Krisztus követése)

(1916-2000
Munkáiról, írásairól, kiadói "gondokról" itt olvashattok...
Szent - Gály Kata írásai

Bölcs gondolataiból néhány:

A Világot nem a jólét fogja lakhatóbbá tenni, hanem a mások felé forduló szeretet.

***

Ha valakit megajándékoztunk mosollyal: ajándékot adtunk saját magunknak is.

***

Sorsod alakulásáról nem mindig tehetsz, de tiéd a döntő szó, hogy milyen emberré alakulsz benne.

***

A csend: a bölcsesség várószobája.

***

Mindent elveszíthetünk, mindentől megfoszthatnak az életben, de az, ami belül van, az a miénk marad örökké.

***

Azért beszélj, hogy gazdagabbá tégy másokat, és azért hallgass, hogy önmagadat tedd gazdagabbá.

Szent-Gály Kata: Tépelődés

Szent-Gály Kata: Tépelődés

Ő volt a társam néhány boldog éven,

s itt nyugszik most a márványkő alatt,

hol arca mása úgy ragyog fel nékem,

mint szép szavak közt fájó gondolat.

Ő tudta jól, hogy tépelődve élek,

a lét talánya mindig érdekelt:

honnan s hová   az élők és a holtak

s mit ád nekünk a vég a fény helyett?

Öröm van-e a lágy homályú mélyben?

Elég-e az, hogy nincsen fájdalom?

És ott, a lélekszállító dereglyén

mesés alak, vagy mégis él Charon?

A Styx folyót mi űzi s hajtja körbe?

Ki látta már a Cerberus kutyát?

S a tág határú asphodelos-rétek

megőrzik-e az árnyak lábnyomát?

Parancs-e inni Lethe hűs vizéből?

Egyetlen korty is végzetes lehet!

Ha nincsen emlék: meg nem ismer engem,

s ha múltam elvész, minden elveszett.

De nem, nem így lesz! Kép merül fel bennem:

előttem áll egy karcsú nőalak,

és int nekem, ki éppen partra szállok:

Jöjj, itt vagyok! Mióta vártalak!

Szent-Gály Kata: Esti gondolatok

Szent-Gály Kata: Esti gondolatok

Lobog a láng. Tán önmagán tűnődik,
azért, hogy van, de mért kell lennie?
A vak sötétből ki hozta ide,
s ki szabta meg, hogy ő
csak ott tud élni, hol felélhető
valami más, mi eggyé lesz vele?

Az ember néha önmagán tűnődik,
s lobog, lobog bele.

Szent-Gály Kata: Kegyelem

Szent-Gály Kata: A kegyelem

Te soha többé nem leszel nyugodt,
S nem lesz tiéd a nyárspolgári béke,
Mert beléd hullott az Isten vetése,
És azt kitépni nem lehet,
Vagy nem mered,
Mert érezed, hogy éned jobbik része.
Azt megteheted, hogy soha se kapálod,
Hogy letaposod a kihajtó ágat,
Hogy nem öntözöd,
- de Harmat is van,
és néha, akaratlan
meglep.
És valahogy elindul benned
Egy gondolat, egy szó, egy meglátás, egy semmi –
S amit már kezdtél elfeledni,
Vagy letagadni, duzzad, újra él.
A gyökér,
A mag,
Beléd szövődik és szállá fakad,
És vakmerő kalandra bátorít:
Kilépni önmagadból,
Az átlagosból
- komolyan venni azt amit hiszel.
Tulajdonképpen mért nem kezded el?

Szent-Gály Kata: Kérdések válasz nélkül

Szent-Gály Kata: Kérdések válasz nélkül

Mért nincs szavam, hogy elbeszélni tudjam
hányféle sárgában, vörösben, aranyban
kel föl a nap,
milyen a nyári alkonyat,
és hogy a felhők belángolt széle
most milyen,
és milyen az a cirpegő béke,
mely az elalvó réteken pihen?
S mért kell sötétlő háttért festenem
Neked: mi nem lehetsz?
Mért kell a bűn, hogy érteném: szeretsz?
Fényed mért így ragyog?
Mért nem tudom leírni sohasem:
milyen vagy, Isten, akié vagyok?

Szent-Gály Kata: Szeretnék

Szent-Gály Kata: Szeretnék

Csak egy parányi méccsé lenni,
mely bevilágít egy szobát -
csak egy szál deszka-hiddá lenni,
mely szakadékot ível át -
csak egy kanálka mézzé lenni,
legyen az élet édesebb -
csak egy segítő kézzé lenni,
mely teszi azt, amit tehet -

Ki szereti anyukát?

Rating:	★★★★★
Category:	Other

Szent-Gály Kata: Ki szereti anyukát?

Magdus új kardigánt kapott. Szép pirosat. Hej, de megcsodálták az iskolában! Ildikó és Tercsi, a két legjobb barátnő rögtön fel is próbálta. A kabátka valóban gyönyörű volt. A tanító néni megkérdezte, hol vették, és mennyibe került.
-- Az édesanyám kötötte -- válaszolta büszkén Magduska.
A tanító néni megjegyezte:
-- Köszönd meg a jó Istennek, hogy ilyen drága, jó anyukád van! Légy mindig hálás gyermek, és szeresd őt nagyon-nagyon!
-- Jaj, Manci néni, én annyira szeretem anyukát, hogy már jobban nem is lehet! Igazán, senki úgy nem szereti az anyukáját, mint én! Én annyira, de annyira szeretem!
A tanító néni tovább ment, de mosolya felért egy dicsérettel.
A két barátnő megsértődött. Ildikó szólalt meg először.
-- Akármit beszélsz, én is szeretem az édesanyámat úgy, mint te. Ha ugyan nem jobban. Nekem most vettek új cipőt, és egész nap az édesanyám kezét simogattam.
-- Az én anyukám is van olyan jó, mint a tiétek, ha nem is tud nekem ruhát kötni meg cipőt venni -- védte a maga igazát Tercsike is.
Magduska nem engedett.
-- Lehet, hogy a ti anyukátok is jó, de annyi biztos, hogy senki a világon nem szereti úgy az anyukáját, mint én. Mert én olyan, de olyan nagyon szeretem, hogy még!
Ildikó felhúzta amúgy is pisze orrát, Tercsike sírva fakadt -- s a három jó barátnő nem várta meg egymást a tanítás után.

Ildikó lakott legközelebb az iskolához. Édesanyja már a kapuban álldogált.
-- Kislányom, szaladj el a boltba! Kevés lesz a kernyér ebédhez!
Ildikó savanyú arcot vágott.
-- Zsuzsi nincs itthon?
-- Itthon van, de én most téged kértelek -- szólt anyuka ellentmondást nem tűrő hangon.
Ildikó elindult.
-- Mindig nekem kell menni mindenért -- dünnyögte dühösen, és az új cipő orrával minden kőbe belerúgott, ami csak útjába került.

Magduska érkezett haza másodiknak. Az udvaron Kati és Pista labdáztak. Magduska be se köszönt, hanem beállt a játékba.
-- Megjöttél, kislányom? Gyorsan teríts, kész az ebéd -- szólt ki anyuka a konyhaajtón.
Magduska játszott tovább. Anyukának kétszer is kellett kiáltania, míg végre a kislány besétált a konyhába.
-- Mi van ebédre? -- kérdezte finnyásan.
-- Krumplileves meg palacsinta.
-- Mindig krumpli! A palacsinta meg biztos barackkal van töltve, mikor én a szamócalekvárt szeretem -- csapta az asztalra a tányérokat. -- Persze, a Kati! Katinak minden kívánságát teljesítik!
Ha édesapa nem jön meg az irodából, Magduska még tovább is dohogott volna magában.

Tercsike ezalatt bement az óvodába, hazavitte testvérkéit. Otthon tüzet rakott, megmelegítette az ebédet, amít édesanyjuk még munka előtt, kora hajnalban megfőzött. Megetette a kicsinyeket, aztán elmosogatott, és rendet csinált a konyhában. Édesanyja úgyis fáradtan jön haza a mezőről, legalább itthon ne kelljen annyit dolgoznia.

Mit gondoltok, ki szerette legjobban édesanyját?
(Szent-Gály Kata)