Ki szereti anyukát?

Rating:	★★★★★
Category:	Other

Szent-Gály Kata: Ki szereti anyukát?

Magdus új kardigánt kapott. Szép pirosat. Hej, de megcsodálták az iskolában! Ildikó és Tercsi, a két legjobb barátnő rögtön fel is próbálta. A kabátka valóban gyönyörű volt. A tanító néni megkérdezte, hol vették, és mennyibe került.
-- Az édesanyám kötötte -- válaszolta büszkén Magduska.
A tanító néni megjegyezte:
-- Köszönd meg a jó Istennek, hogy ilyen drága, jó anyukád van! Légy mindig hálás gyermek, és szeresd őt nagyon-nagyon!
-- Jaj, Manci néni, én annyira szeretem anyukát, hogy már jobban nem is lehet! Igazán, senki úgy nem szereti az anyukáját, mint én! Én annyira, de annyira szeretem!
A tanító néni tovább ment, de mosolya felért egy dicsérettel.
A két barátnő megsértődött. Ildikó szólalt meg először.
-- Akármit beszélsz, én is szeretem az édesanyámat úgy, mint te. Ha ugyan nem jobban. Nekem most vettek új cipőt, és egész nap az édesanyám kezét simogattam.
-- Az én anyukám is van olyan jó, mint a tiétek, ha nem is tud nekem ruhát kötni meg cipőt venni -- védte a maga igazát Tercsike is.
Magduska nem engedett.
-- Lehet, hogy a ti anyukátok is jó, de annyi biztos, hogy senki a világon nem szereti úgy az anyukáját, mint én. Mert én olyan, de olyan nagyon szeretem, hogy még!
Ildikó felhúzta amúgy is pisze orrát, Tercsike sírva fakadt -- s a három jó barátnő nem várta meg egymást a tanítás után.

Ildikó lakott legközelebb az iskolához. Édesanyja már a kapuban álldogált.
-- Kislányom, szaladj el a boltba! Kevés lesz a kernyér ebédhez!
Ildikó savanyú arcot vágott.
-- Zsuzsi nincs itthon?
-- Itthon van, de én most téged kértelek -- szólt anyuka ellentmondást nem tűrő hangon.
Ildikó elindult.
-- Mindig nekem kell menni mindenért -- dünnyögte dühösen, és az új cipő orrával minden kőbe belerúgott, ami csak útjába került.

Magduska érkezett haza másodiknak. Az udvaron Kati és Pista labdáztak. Magduska be se köszönt, hanem beállt a játékba.
-- Megjöttél, kislányom? Gyorsan teríts, kész az ebéd -- szólt ki anyuka a konyhaajtón.
Magduska játszott tovább. Anyukának kétszer is kellett kiáltania, míg végre a kislány besétált a konyhába.
-- Mi van ebédre? -- kérdezte finnyásan.
-- Krumplileves meg palacsinta.
-- Mindig krumpli! A palacsinta meg biztos barackkal van töltve, mikor én a szamócalekvárt szeretem -- csapta az asztalra a tányérokat. -- Persze, a Kati! Katinak minden kívánságát teljesítik!
Ha édesapa nem jön meg az irodából, Magduska még tovább is dohogott volna magában.

Tercsike ezalatt bement az óvodába, hazavitte testvérkéit. Otthon tüzet rakott, megmelegítette az ebédet, amít édesanyjuk még munka előtt, kora hajnalban megfőzött. Megetette a kicsinyeket, aztán elmosogatott, és rendet csinált a konyhában. Édesanyja úgyis fáradtan jön haza a mezőről, legalább itthon ne kelljen annyit dolgoznia.

Mit gondoltok, ki szerette legjobban édesanyját?
(Szent-Gály Kata)