"És mikor a pünkösd napja eljött..."

„És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok.” 

(Apostolok Cselekedetei 2. fejezet, Károli Biblia)

A pünkösd újszövetségi egyházi ünnep, amelyen a kereszténység a Szentlélek eljövetelének emlékét üli meg. Eredete az ószövetségi zsidó ünnep, héber nevén Sávuot, a törvényadás (tóra adásának) emléknapja és az új kenyér ünnepe. Pünkösd görög szó, pentekosztész szóból ered, jelentése ötvenedik, a magyar pünkösd szó ebből származik.

A Szentháromság ünnepei a karácsony, a húsvét és a pünkösd. Az előbbi kettőt nem kell magyarázni, a pünkösd azonban alapos vizsgálatra szorul. Jézus keresztre feszítése után harmadnapra feltámadt, megjelent a tanítványoknak, majd a negyvenedik napon felszállt a mennybe. Erről emlékezünk meg húsvétkor és Urunk mennybemenetelének ünnepén, más néven áldozócsütörtökön.

A katolikus egyház alaptanítása, hogy Krisztus testével és lelkével együtt ment a mennybe, emberi mivoltát a Szentháromság (Atya, Fiú, Szentlélek) isteni közegébe helyezte.

Pünkösdvasárnap mindig május 10-e és június 13-a közé esik, a húsvét utáni 50. napra. A római egyház papjai pünkösdkor piros miseruhát öltenek magukra, amely a Szentlélek színe.

Nagy Kornélia: Szentlélek Hívása

Nélküled csak könyv a Bibliánk:

Talán szebb, különb, mint sok másik,

De Igévé tüzedtől válik.

Nélküled Jézus ember volt csak

És holtak maradnak a holtak,

De ha tüzed betölthet minket,

Megvilágítja értelmünket,

Látjuk Benne a Fiú- Istent.

Ki értünk odaadott mindent,

S legyőzve halált, bűnt és átkot,

Megváltotta a holt világot,

Hogy aki Megváltónak vallja,

Vele éljen, Ő úgy akarja.

S mi boldog tanúk, valljuk, éljük,

Mert üzenetét már jól értjük…

Jöjj Szentlélek, áradj ki reánk!

Kárász Izabella: Így történt

/Lukács 24:36-52/a/

ELŐSZÖR: megjelent
békességet kívánva
s a régi tizenegy
hódolattal imádta.

Első rémületük:
– valami lelket látnak –
eltűnt, mikor szemük
hitt már a nagy csodának.

Lábait, kezeit
sebeinek helyével
megmutatta nekik
s ők hallal, lépesmézzel

megkínálták Uruk,
Aki elébük tárta
saját útját, utuk, –
készülve búcsúzásra.

A nagy parancsot is
hogy majd tanúi lesznek
vértanú papjai
a győzelmes keresztnek.

Saját maga helyett
Szentlelkét megígérte,
AZTÁN azt a helyet
velük elhagyva, ére

szelíd Betánia
szeretett határába.
VÉGÜL áldania
kezeit amint tárta

hirtelen elszakadt
a földtől. Sehol nem volt.
Kéklő felhő alatt
átölelte a mennybolt.

Ők néztek utána.
A megnyílt égben látták
Atyja jobbján állva –
s hódolttal imádták.