Pósa Lajos: Szeresd a Gyermeket!

Pósa Lajos: Szeresd a Gyermeket!

Szeresd a gyermeket! A gyermek fénysugár,

Közöttünk itt alant mindig ragyogva jár.

Mikor szomorkodol: szemed közé nevet,

Ha bűnre bűn nyom is: ő akkor is szeret.

Szívednek mélyiből kicsalja a borút,

Fejedre rózsákból vígan fon koszorút.

Ne érje gond soha, ki rád hajnalt derít:

Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!

Szeresd a gyermeket! A gyermek gyenge tő,

Friss fakadó rügyet szelíden rengető.

Ha ápolója nincs: elcsenevész, lehull!

Mindig vigyázz reá! Állj melléje támaszul.

Fogd meg a romboló viharnak ostorát,

Ne csapkodja vadul azt a kis zsönge fát,

Ne bántsad a jövő szendergő képeit –

Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!

Szeresd a gyermeket! A gyermek tiszta szent,

Ártatlan angyal ő a föld porába’ lent.

Lelkén nincs semmi folt, mint a galamb, fehér,

Imája a mennybe leghamarább felér.

Kedves az Úr előtt, kinek rá gondja van,

Ezer veszély között, mikor jár gondtalan:

Elküldi angyalát… megfogja kis kezét…

Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!

Szeresd a gyermeket! Ne legyen bús, komoly,

Szemének tükriből játsszék örök mosoly.

Maradjon a gyermek: gyermek, míg csak lehet,

Majd érzi súlyosan ő is az életet.

Hintsen a kikelet tarka virágokat,

Daloljon a madár az árnyas lomb alatt.

Csörgesse a patak csillogva gyöngyeit –

Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!

Hadd fusson a gyermek álmok fuvallatán

Csapongva illanó arany lepkék után!

Legyen, mint a tavasz, vidám tekintetű,

Kis ajka zendüljön, mint égi csöngetyű!

Harmatos bokrétát hadd tépjen a mezőn!

Hajolj le, csókold meg, öleld szívedre hőn!

Becéző szeretet övezze fürtjeit –

Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!