Mosolyod - II. János Pál

Rating:	★★★★★
Category:	Other

MOSOLYOD: 

II. János-Pál pápa írása

Mosolyod, mely szívből fakad,

Aranyozza be arcodat!

Mosolyod nem kerül pénzbe,

Mégis sokat ér testvéred szemében.

Gazdagítja azt, aki kapja,

S nem lesz szegényebb az sem, aki adja.

Pillanatig tart csupán,

De örök nyomot hagy maga után.

Senki sem oly gazdag,

Hogy nélkülözni tudná,

És senki sem oly szegény,

Hogy meg nem érdemelné.

Az igaz barátság látható jele,

Hintsd be a világot egészen vele.

Mosolyod: nyugalom a megfáradottnak,

Bátorság a csüggedőnek,

Vigasztalás a szomorkodónak.

Mosolyod értékes, nagyon nagy jó,

De semmiért meg nem vásárolható.

Kölcsönözni nem lehet, ellopni sem,

Mert csak abban a percben van értéke,

Amelyben arcodon megjelen'.

És, ha ezután olyannal találkozol,

Aki nem sugározza a várt mosolyt,

Légy nagylelkű, s a magadét add,

Mert senkinek sincs nagyobb szüksége mosolyra,

Mint annak, aki azt másnak adni nem tudja.

Az igazság szabaddá tesz titeket - II. János Pál

Rating:	★★★★★
Category:	Other

"Az igazság szabaddá tesz titeket"

II. János Pál örökül hagyott mondata

***

II.János Pál pápa 2005. április 2-án 21 óra 37 perckor – életének 85., pápaságának 27. évében – elhunyt.

Pápai Himnusz

Rating:	★★★★★
Category:	Other

Hol Szent Péter sírba téve...

Hol Szent Péter sírba téve

És Rómának dobog szíve,

Ezrek ajkán, ezer nyelven

Hõ ima zeng édesdeden:

II: Tartsd meg, Isten, szent atyánkat,

Krisztusnak helytartóját! :II

Arany födél, márványfalak

S a Vatikán visszhangzanak,

S a hét halom tág körében

Megharsanva körülröppen:

II: Tartsd meg, Isten, szent atyánkat,

Krisztusnak helytartóját! :II

Új erõre kap e szózat,

Bejárja a szent sírokat,

Zúgva vonul hegyen, síkon

Áttör zajló hullámokon:

II: Tartsd meg, Isten, szent atyánkat,

Krisztusnak helytartóját! :II

A forró dél, rideg éjszak

Ez imában egyesül csak;

Kivált honunk édes nyelvén

zeng igazán, zeng õszintén:

II: Tartsd meg, Isten, szent atyánkat,

Krisztusnak helytartóját! :II

Mint villámmal egy perc alatt

Messze szárnyal a gondolat,

Szintúgy röpül ajkról ajkra,

várak-, puszták- és falvakra:

II: Tartsd meg, Isten, szent atyánkat,

Krisztusnak helytartóját! :II

Eljut szentek fénykörébe

S leszáll onnét szíveinkbe,

Mint a fölszállt páranedvek

Szomjas földre visszaesnek:

II: Tartsd meg, Isten, szent atyánkat,

Krisztusnak helytartóját! :II

Dsida Jenő: A gyöngék imája

Rating:	★★★★★
Category:	Other

Dsida Jenő: A gyöngék imája

Jó Uram, aki egyként letekintesz

bogárra, hegyre, völgyre,

virágra, fűre, szétmálló göröngyre, -

Te tudod jól, hogy nem vagyok gonosz

csak nagyon-nagyon gyönge.

Mert pókháló és köd a szív,

selyemszőttes az álom,

pehelykönnyű és szinte-szinte semmi

s én erőtlen kezem

még azt sem tudja Hozzádig emelni.

De azért vágyaim ne dobáld a sárba,

ami az Óceánnak

legdrágább, legkönnyesebb gyöngye!

Hiszen tudod, hogy nem vagyok gonosz

csak gyönge, nagyon gyönge.

Petőfi Sándor: Nemzeti dal

Rating:	★★★★★
Category:	Other

Petőfi Sándor: Nemzeti Dal
Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok! – A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!
Rabok voltunk mostanáig, Kárhozottak ősapáink, Kik szabadon éltek-haltak, Szolgaföldben nem nyughatnak. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!
Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer, Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!
Fényesebb a láncnál a kard, Jobban ékesíti a kart, És mi mégis láncot hordtunk! Ide veled, régi kardunk! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!
A magyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy hiréhez; Mit rákentek a századok, Lemossuk a gyalázatot! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!
Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!
(Pest, 1848. március 13.)

Székely Himnusz és története

Rating:	★★★★★
Category:	Other

Székely himnusz

Ki tudja merre, merre visz a végzet
Göröngyös úton, sötét éjjelen
Vezesd még egyszer győzelemre néped
Csaba királyfi csillag ösvényén.

Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

Amedig élünk magyar ajkú népek
Megtörni lelkünk nem lehet soha
Szülessünk bárhol, világ bármely pontján
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.

Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

Keserves múltunk, évezredes balsors
Tatár, s török dúlt, labanc rabigált
Jussunk e honban, Magyar Székelyföldön
Szabad hazában élni boldogan.

Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

Már másfélezer év óta Csaba népe
Sok vihart élt át, sorsa mostoha
Külső ellenség jaj, de gyakran tépte
Nem értett egyet otthon sem soha.

Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

Hős szabadságát elveszti Segesvár
Mádéfalvára fájón kell tekints
Földed dús kincsét népek élik s dúlják
Fiaidnak sokszor még kenyérre sincs.

Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

Kigyúlt a mennybolt, zeng a hadak útja,
Csaba királyfi nézi táborát.
Szűnik az átok, kiapadt a kútja,
Szívünkön égi öröm lángol át.

Hiába dúlt már gyűlöletnek árja,
Megáll a szikla, nem porlik tovább,
Imánk az Istent újra megtalálja,
Köszöntsd ma népem üdvös hajnalát!

***
Történetéről..
1921, kiegészítve Pap Gábor által 2002-ben.

A Székely Himnusz néven ismertté vált ének 1921-ben született. Szerzői Erdélyből Magyarországra települt és itt tanuló fiatalemberek:

Csanády György (1895-1952)
Székelyudvarhelyen született 1895. február 23-án. Az itteni Református Kollégiumban érettségizett 1913-ban. A budapesti Kereskedelmi Akadémián szerzett oklevelet, de nem a szakmájából, hanem az irodalomból élt. Az I. világháborúban katonaként megsebesült. Magyarországra költözött, és 1920-21-ben ötödmagával megalakítja a Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesületét. Budapesten, 1952. május 3-án halt meg. A Farkasréti Temetőben temették el, de később - végakarata szerint - hamvait Székelyudvarhelyen, a családi sírban helyezték el.

Mihalik Kálmán (1896-1922)
Oravicabányán született 1896. február 21-én. Kolozsváron a piarista gimnáziumban majd az unitárius főgimnáziumban tanult, itt érettségizett 1915-ben. Mivel katolikus volt, vallásórára a kegyesrendiek által vezetett főgimnáziumba járt. A kolozsvári egyetem orvosi karára iratkozott be. A háborúban ő is fronton teljesített szolgálatot. A háború után tanulmányait Szegeden folytatta, majd az itteni egyetemen lett tanársegéd. 1922. szeptember 6-án, 26 éves korában, tífuszban halt meg, Szegeden; sírja a Belvárosi Temetőben van.

Kegyszobor, Csíksomlyói Szűzanya

Rating:	★★★★★
Category:	Other

„Régtől fogva Édesanyánk! Szépen kérünk: 

 Vigyázz reánkl"

A jelenlegi kéttornyú templom 1802-ben épült, a kegyoltár pedig 1848-ban. A kegyszobor maga 2,26 m magasságú. Századunkban 1916-ban augusztus 29-én a kegyszobor Székelyudvarhelyre menekült, majd innen Kolozsvárra, ahol a Havas Boldogasszony templomában kapott szállást. 1920 pünkösdjén. azonban újból „hazatérhetett" és elfoglalhatta trónusát a csíksomlyói kegytemplomban. Tudjuk, hogy ezutánis minden viszontagságokon keresztül oltalma és menedéke "marad "szegény székely népének".

**********************************************

Ősi székely himnusz

Hej, én édes jó Istenem,

Oltalmazóm, segedelmem,

Vándorlásban reménységem,

Ínségemben lágy kenyerem!

Vándor fecske sebes szárnyát,

Vándorlegény vándorbotját,

Vándor székely reménységét

Jézus, áldd meg Erdély földjét!

Vándor fecske hazatalál,

Édesanyja fészkére száll,

Hazajöttem, megáldott a

Csíksomlyói Szűz Mária.

Kölcsey Ferenc: Himnusz ...és a Korona

Rating:	★★★★★
Category:	Other

Kölcsey Ferenc: Himnusz

Isten, álld meg a magyart

Jó kedvvel, bőséggel,

Nyújts feléje védő kart,

Ha küzd ellenséggel;

Bal sors akit régen tép,

Hozz rá víg esztendőt,

Megbünhödte már e nép

A multat s jövendőt!

Őseinket felhozád

Kárpát szent bércére,

Általad nyert szép hazát

Bendegúznak vére.

S merre zúgnak habjai

Tiszának, Dunának,

Árpád hős magzatjai

Felvirágozának.

Értünk Kunság mezein

Ért kalászt lengettél,

Tokaj szőlővesszein

Nektárt csepegtettél.

Zászlónk gyakran plántálád

Vad török sáncára,

S nyögte Mátyás bús hadát

Bécsnek büszke vára.

Hajh, de bűneink miatt

Gyúlt harag kebledben,

S elsújtád villámidat

Dörgő fellegedben,

Most rabló mongol nyilát

Zúgattad felettünk,

Majd töröktől rabigát

Vállainkra vettünk.

Hányszor zengett ajkain

Ozmán vad népének

Vert hadunk csonthalmain

Győzedelmi ének!

Hányszor támadt tenfiad

Szép hazám kebledre,

S lettél magzatod miatt

Magzatod hamvvedre!

Bújt az üldözött s felé

Kard nyúl barlangjában,

Szerte nézett s nem lelé

Honját a hazában,

Bércre hág és völgybe száll,

Bú s kétség mellette,

Vérözön lábainál,

S lángtenger fölette.

Vár állott, most kőhalom,

Kedv s öröm röpkedtek,

Halálhörgés, siralom

Zajlik már helyettek.

S ah, szabadság nem virúl

A holtnak véréből,

Kínzó rabság könnye hull

Árvánk hő szeméből!

Szánd meg isten a magyart

Kit vészek hányának,

Nyújts feléje védő kart

Tengerén kínjának.

Bal sors akit régen tép,

Hozz rá víg esztendőt,

Megbünhödte már e nép

A multat s jövendőt!

(Cseke, 1823. január 22.)

(A magyar nép zivataros századaiból)

http://erettsegi.com/irodalom/kolcsey-ferenc-hymnus-illetve-himnusz-elemzes/

Vörösmarty Mihály: Szózat

Rating:	★★★★★
Category:	Other

Vörösmarty Mihály: Szózat

Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, oh magyar,
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Melly ápol s eltakar.

A nagy világon e kívűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, mellyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! Itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszu harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népnek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiában onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, melly után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sűlyed el,
Népek veszik körűl,
S az ember millióinak
Szemében gyászköny űl.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.
1836.

Gondolatok az Imádságról

Rating:	★★★★★
Category:	Other

Prohászka: Az imádság lelkünk édes anyanyelve. Ne felejtsük el soha. Nisszai Szt. Gergely : Az imádság az ember párbeszéde Istennel. Szt. Ágoston : Ha nap közben Isten iránti teljes odaadással, Istenen csüngve, híven teljesítettük kötelességünket, és azt imitt-amott egy-egy fohásszal vagy jó szándékkal meg is mutatjuk, akkor az annyi, mintha egész nap imádkoztunk volna. Istent nyelvünkkel mindig nem dicsőíthetjük, ill. dicsérhetjük, azt azonban, hogy életünkkel dicsőítsük, mindig megtehetjük.

Mikes Kelemen: Isten a szív imádságát szereti, és nem a szavunkra figyelmez. Még nincs is szó a nyelvemen, és te Uram, máris érted egészen. (Zsolt.138,4-5)

Emerson: Az ima egy szemlélő, látó és ujjongó lélek monológja. Goethe : Amint a tömjén a parázs életét felfrissíti, úgy frissíti fel a szív reményeit az imádság.

Eötvös: Aki teljesen bizalommal imádkozni tud, az a legfőbb boldogságot, melyre képesek vagyunk már elérte. Mert a világ minden hatalma élvezete és dicsősége, mi azon meggyőződéshez képest, hogy egy határtalan jóságú és hatalmú lénynek közvetlen gondviselése alatt állunk.

Klug I.: A szívnek olyan jogai vannak, melyekről az észnek egyáltalán nincs fogalma…Az ész azt mondja, vajon van-e értelme az imádságnak, a szív pedig imádkozik.

Loyolai Szt. Ignác: Istenem, taníts meg engem olyan szolgálatodra, amilyet megérdemelsz. Imákra, melynek végén nem kérek pihenést. Önmagam feláldozására, nem kérvén semmi jutalmat.

Ora et labora. (=Imádkozzál és dolgozzál.)

Luis Evely: Imádkozni nem annyi, mint Istenhez szólni, hanem hallgatni Istenre, ki hozzád szól.

Baudelaire: Aki elmondta esti imádságát, olyan mint a kapitány, aki őrszemet állított. Nyugodtan alhatik.

XXIII.János pápa: Nincsen hiába elmondott imádság.

R.Schneider: Ha az emberek naponta többször fordulnának Istenhez, megváltozna az életük… Bele kellene imádkoznunk magunkat Krisztus lelkületébe.

Theillard de Chardin így ábrázolja az imádkozó embert : Amikor azt látjuk, hogy nem mozdul, összekulcsolja, vagy kitárja kezét, némelyek talán úgy gondolják, hogy a tevékenysége kialudt, vagy elrugaszkodott a földtől… Tévedés, a gondolatnál, és az imánál erősebben semmi sem hat jobban a világban.A mindenség és az Isten között lebegő mozdulatlan lámpák ezek. Csendes transzparenciájukon természeti erőt és kegyelmet hordozó, teremtő fény szűrődik át.

Jálics Ferenc: Az emberi kapcsolatok az Istenhez való viszonyunk hőmérője… Emberi kapcsolataink és Istenhez való viszonyunk szoros párhuzamban vannak, a legkisebb hatás is kölcsönös és megérezhető… Míg a felnőtt ember nem szenteli életét egy másik lénynek, legyen az hitves, gyerek, vagy az egész emberiség, könnyen nagyon távolinak érezheti Istent… Nem egy távoli elérhetetlen ideálból hanem a valóságból kiindulva lehet jól imádkozni… Az egész természethez való viszonyunkban is tükröződik kapcsolatunk az Istennel… Ha a személyes kapcsolatokat, a szociális érzékelés a természethez való szeretetet tekintetbe vesszük, elég érzékeny hőmérővel rendelkezünk, hogy Istenhez való viszonyunkat megállapítsuk.
(Összeállította: Papp Nóra)

Háziáldás - az Úr imádsága - Üdvölégy Mária

Rating:	★★★★★
Category:	Other

Katolikus keresztény köszöntés
Dicsértessék a Jézus Krisztus! -
Mindörökké! Ámen.

A keresztvetés
† Az Atya, a Fiú és a Szentlélek
nevében. Ámen.

***
(Miatyánk)

Az Úr imádsága

Mi atyának, aki a mennyekben vagy!
Szenteltessék meg a te neved!
Jöjjön el a te országod!
Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben úgy a földön is!
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!
Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek!
Ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!Ámen.

***
(Üdvözlégy)
Az angyali üdvözlet 

Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes,
az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között,
és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus.
Asszonyunk, Szûz Mária, Istennek szent Anyja,
imádkozzál érettünk, bûnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.

***
Az Úrangyala

Az Úr angyala köszönté a Boldogságos Szûz Máriát,
és õ méhébe fogadá Szentlélektõl szent Fiát.
Üdvözlégy, Mária...
Íme az Úrnak szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.
Üdvözlégy, Mária...
És az Ige testté lõn, és miköztünk lakozék.
Üdvözlégy, Mária...
Imádkozzál érettünk, Istennek szent Anyja,
hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire.
Könyörögjünk! Kérünk téged, Úristen, öntsd lelkünkbe
szent kegyelmedet, hogy akik az angyali üzenet által szent Fiadnak,
Jézus Krisztusnak megtestesülését megismertük,
az õ kínszenvedése és keesztje által a feltámadás dicsõségébe vitessünk. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

Vörösmarty Mihály: Jóslat (1847)

Vörösmarty Mihály: Jóslat

Ki mondja meg, mit ád az ég?
Harag, káromlás volt elég;
Gyűlöltünk mint kuruc, tatár,
Bánkódtunk mint a puszta vár;
Ügyünk azért
Sikert nem ért.
Pedig neked virulnod kell, o hon,
Lelkünk kihalna hervadásodon.

Hát félre bú és gyűlölet!
Vagy bár gyűlöljünk szellemet,
Azt, mely közöttünk lakozott,
És eggyé lenni nem hagyott:
E gyűlölet
A szeretet.
Mert még neked virulnod kell, o hon,
Túl és innen sok késő századon.

A gyűlöletnél jobb a tett,
Kezdjünk egy újabb életet.
Legyen minden magyar utód
Különb ember, mint apja volt.
Ily áldozat
Mindig szabad.
Mert még neked virulnod kell, o hon,
Vagy szégyen rögzik minden fiadon.

Mi tilt jobbakká válnotok?
Ha eddig pazaroltatok,
S idő, ész, pénz elszóratott
Megvenni a gyalázatot.
Elég az ok
Javulnotok.
Mert még neked virulnod kell, o hon,
Bár bűneink felhőznek arcodon.

A verseny nyílt, a nemzet él,
Ha egy jobb tagja sem henyél,
Jut ember és kéz, munka, vér,
Mi volna az, mit el nem ér?
S legyen dicsőbb
Ki tettre főbb.
Mert még neked virulnod kell, o hon,
Ragyogva hírben büszkén, szabadon.

Itt még e föld, mély sírjaiból
Az elhunyt ősök lelke szól.
Munkát reá s szabad kezet;
Dicső kert lesz a sír felett,
Zöldelni fog
Bérc és homok.
Mert még neked virulnod kell, o hon,
Miért volnál az éggel oly rokon?

Mit a művészet, tudomány
Csodásat, üdvöst hagy nyomán,
Adjuk meg e hazának azt
A hervadatlan szép tavaszt.
Múlt és jövő
Így egybe nő.
Mert még neked virulnod kell, o hon,
Fölül időn és minden sorsokon.

Vagy nincs erőnk? Az nem lehet:
Ártunk egymásnak eleget.
Lesz költő, szónok és vezér,
És tudomány, mely eget ér;
De tisztelet
A gúny helyett!
Mert még neked virulnod kell, o hon,
A szellemek kincsével gazdagon.

Fut, fárad a sok idegen.
Miért? Hogy tápja meglegyen,
S mi tőlük várjuk a csodát,
Fölékesítni e hazát?
E jog nekünk
Szent örökünk.
És még neked virulnod kell, o hon,
Vérünknek lángja ég oltárodon.

Kié e hon, ha nem miénk?
Ha érte mindent megtevénk,
Ha tiszta kézzel áldozánk,
S lettünk, mi eddig nem valánk:
Nincs hatalom,
Melly visszanyom.
És még neked virulnod kell, o hon,
Mert Isten, ember virraszt pártodon.
(1847)

Sík Sándor: Szeptemberi lomb

Sík Sándor: Szeptemberi lomb

Várj még, ne siess, szeptemberi lomb,
A hegyeken még szól a kolomp,
Még messze a tél.
A te helyed még fenn van a fán:
Hova lesz, ha te nem szólsz, az őszi magány?
Várj, hársfalevél,
Várj, bükkfalevél!

Várj még, ne siess, szeptemberi szív,
Hiszen érted már, hogy a szél hova hív:
Nincs messze a tél.
Kell még holnap is, aki énekel:
Az énekléshez élni kell.
Várj, hársfalevél,
Várj, bükkfalevél!

Idézet - Életről

Rating:	★★★★★
Category:	Other

"Csak az tud élni ki mindíg nevet

Kiből kicsordul a szeretet

Kinek a lelke, élettől vidám

Ki himnuszt zeng az ég hajnalán

Ki minden könnyből virágot szakaszt

Minden sziklából szivárványt fakaszt

Az élet útján győztesen robog

Csak az tud élni: KI MINDIG MOSOLYOG"

Szép napot kívánok! .......Juhász Gyula: Szavak

Juhász Gyula: Szavak

Szavak, csodálatos szavak,

Békítenek, lázítanak.

Eldöntenek egy életet.

Följárnak, mint a kísértetek.

Szárnyalnak, mint a gondolat.

Görnyedve hordnak gondokat.

Világokat jelentenek.

Meghaltál, ha már nincsenek.

Dalolnak és dadognak ők.

Gügyögnek, mint a szeretők.

Ölnek és feltámasztanak.

Szavak, csodálatos szavak.

TV és Rádió műsorok!

http://www.port.hu/

Utcakeresõ.hu

http://www.utcakereso.hu/map2/index.php?varos=bp2005_3

Szerencsejáték ZRt.

http://www.szerencsejatek.hu/index.php?action=skandi&ev=2007&het=39

Reményik Sándor: Akarom

Reményik Sándor: Akarom

Akarom: fontos ne legyek magamnak.
A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek mély folyók.

Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.

Reményik Sándor: Idővel

Reményik Sándor: Idővel

Mosolygó bölcs, ősz doktorunk: Idő,
Mi áldjuk balzsamosztó, lágy kezed,
Te tudod: az örök seb mese csak,
Egy seb ha nyílik, a másik heged,
Mosolygó bölcs, ősz doktorunk: Idő,
A perced ír, az órád irgalom,
Az éveid csupa szent sebkötések,
Vezess, vezess, mi követünk vakon.
Ahogy közelgünk a nagy Csend felé,
Enyhébb a naptűz, áttetszőbb az ég,
Egyre halkulóbb, estelibb a táj
És révedezőbbek a jegenyék,
Ahogy közelgünk a nagy Csend felé,
Suhanó pici békeangyalok
Nyujtják ki felénk apró árny-kezök:

Úgy múlik lassan minden fájdalom.
Ahogy az élet elmúlik velök.

Petőfi Sándor: Itt van az ősz...

Petőfi Sándor:  Itt van az ősz...

Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem.

Kedvesem, te űlj le mellém,
Űlj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.

(Erdőd, 1848. november 17.)

Móra Ferenc: Kertem alján

Móra Ferenc: Kertem alján

Kertem alján
Lombot ontva
Vén akácfa vetkezik,
Ablakomba
Búcsút mondva
Nyújtogatja ágkezit.

Ha szökellő
Őszi szellő
Simogatja sudarát,
Gallya rebben,
Halk zörejben
Sírja vissza szép nyarát.

Puszta ágad
Bármi bágyadt,
Bármi búsan bólogat:
Vén akácom
E világon,
Nincsen nálad boldogabb!

Viharával,
Nyomorával,
Átaluszod a telet -
Új virággal,
Lombos ággal

Kelteget a kikelet!

Polgár István: Szeptemberi vendég

Polgár István: Szeptemberi vendég

Hull az eső. Monoton
kopogását hallgatom.
Vendég kopog, ismerős:
bebocsátást kér az ősz.

Megnéztem és megcsodáltam a Balatont...

Kirándulni voltam Balatonfüreden és Veszprémben! Egy nagyon kedves "netes" Barátnőm meghívására, invitálására elmentem megcsodálni a Balatont. Nagyon lenyűgöző látvány volt, és sok szép élménnyel jöttem haza! Szép tiszta, selymes vize mindig más arcot mutat. Hajóztunk Tihanyba és közben beborult az ég, és a víz nagyon szép zöld és szürkés színrűre változott. Mikor kikötöttünk már ismét sütött a nap és akkor újra ezüstösen csillogott. Én már régen járta a Bfüreden, nagyon szép lett! Kiállításon is voltunk és sokat sétáltunk. Délután még  volt időnk és megmutatta nekem Veszprémet, ahol még csak átutaztam eddig... nagyon szép dimbes-dombos kis város!
(Itt megnézhetők a képek!)  http://zsuzsa.kinszler.hu/2007_Balaton/

Már kétszer is megsütöttem a langallót...

Szuhanics Albert - Úgyis, mint Alberth - versei

http://maya502.freeblog.hu/

Rinka már megint morog

http://www.rinka.nolblog.hu/

Egy nagyon szép álom...

Álom...

"...Van egy világ, hol a valóságban még sohasem jártam,
De a legszebb álmaimban néha rátaláltam.
Ott sosincs viszály, örök béke honol,
Tücskök énekére, madárdal válaszol.
Évszázados fák közt kis patak csordogál,
Napsütötte tisztásán Tündérpalota áll.
Virágillatú szél borzolja hajamat,
Arany napsütésben tündérek táncolnak.
Amerre csak nézek, minden mosolyog rám.
Egy lelógó faág megérinti ruhám.
Bár csend van, de lelkemben egy dallam felcsendül,
Úgy érzem a gondom tőlem messze kerül.
Selymes fűszálak vigyázzák a léptem,
A szeretet fényében fürdik egész lényem.
S ekkor halk neszezéssel, ahogy sóhaj lebben,
Puha pilleszárnyon egy tündér elém libben.
Nem beszél, de mégis értem minden szavát,
Kézen fog és repít hegyen és erdőn át.
Halandó nem érezhet ilyen érzést soha,
Puha lepkeszárnyán álom repít tova.
Eddig nem hallott dal csendül lelkemben,
A szeretet ritmusa dobban a szívemben.
Átjár ez az érzés, mint huzat a házon,
Hogy ez el ne múljon csakis azt kívánom.
Könnytelen fáj, sajog e világ szépsége,
Elvarázsol a tündérek szelíd békessége.
Nem hivalkodóak, és mégis ragyognak,
Szívem rejtekébe melegséget lopnak.
Túl ragyogják a napot s a reggeli harmatot,
Kedves mosolyukkal áldják meg hajnalod.
Érzem, amit eddig nem éreztem sosem,
Hogy e világ létezését őrzi majd a szívem,
Hisz kell a hit, és kell a remény,
Hogy valahol álmom mélyén,
létezik egy olyan világ,
Mely őrzi e tündérek nyomát..."
(ismeretlen)

Jókai Anna: A lovas imája

Jókai Anna: A lovas imája

Nappalra fekete lovat adj
hogy kitessék a fehér fényben
És fehér legyen a ló
ha ránk szakad a fekete éjjel

ha a gyeplőt elejteném
a fekete akkor is haladjon
Ha álmodozva elkószálnék
a fehér úton marasszon

versenylovak kíméljenek
cirkuszi ló sem kell
megedződött hátaslovunk
elbír a tereppel

a fekete a sorompót tiszteli
de a fehér átröpül rajta
félni csak az félhet
aki a lovakat hajtja

váltott lovak de egy nyereg
huszonnégy óránk gyorsan lepereg
csak a ló pihen az ember soha
felette csattog Isten ostora

Jókai Anna: Ima Magyarországért

Jókai Anna: Ima Magyarországért

Öregisten, Nagyisten
nézd, hogy élünk itt lenn
katlanba zárva
csodára várva
csöbörből vödörbe magyarok.
Itt élünk se élve se halva
hurrá a vödörben hal van
süthetünk szálkás kis pecsenyét
a friss húst viszi már a fürge menyét
körben a bozótból
ragadozók szeme villog
az elhevert csordákon
áldozati billog.
(csitt, csak csendesen, ne kiálts,
mormold csak, mormold az imát)
Öregisten, Nagyisten
ha Te nem, ki segítsen?
Sovány lakomára
nohabort kínáltak
s akik ezt megitták
bódultakká váltak.
(... csak csendesen, ne siránkozz,
halkan szólj elkábult hazánkhoz)
Öregisten, Nagyisten
érted sóvárog ma minden
akik hortyognak szanaszét
vagy éberen vigyáznak
síkos savas eső alatt
biz egyformán áznak.
(... csak csendesen, mind aki lázad,
báránybőr jelmezben figyelik a házad)
Öregisten, Nagyisten
erősíts a hitben
hogy ami késik
azért el nem múlik
él még a Te nyájad bárha szőre hullik.
(... csak csendesen, nem használ a lárma,
mostohaszülők közt még árvább az árva)
Öregisten, Nagyisten
más remény nincsen
mint igazad, kegyelmed
hogy Te szabj végül rendet
maradék országnak
adj életes kedvet
a lecsonkolt többit
gyógyítgasd ne engedd
önnön gyilkosává válni –
haza kell találni!
(... csak csendesen, mert vád alá vesznek,
jönnek janicsárék, kerék alá tesznek)
Öregisten, Nagyisten
nem hoztak, de vittek
a vak lóra azt hazudták bátor
suba alatt kupec lett a pásztor
műdalokkal altat nejlonfurulyája
dagonyáztat minket langyos pocsolyában.
(... csak csendesen, ne élvezd a táncot,
csörgesd csak, csörgesd a vattázott láncot)
Fájdalomban boldog régi jó Patrónánk
hegyeink elcsórták, eladó a rónánk
fulladunk a füstben a folyónkban cián
sorvasztja a lelkünk a ránk tukmált Isten-hiány
mértékadó értelmiség minden mérték nélkül!
hóhér a halottal cinikusan békül
dús szobákban álparasztok
a búzát égetik ők nem harasztot
melósvezér nyüszít, uszít
munkásember helyben fut itt
a hajléktalant rendőr verte
shoppingcenter országszerte
mocskos pénznek nincsen szaga
gaztól rabolt s gaz lett maga
és a művész? búsan kérded
megvették a tehetséget
sirasd őket Ősi Anya
zsoldospénznek sincsen szaga
(... csak csendesen, hagyd Krisztust ítélni,
végtelen időben mindenkit megtérni)
Öregisten, Nagyisten
kit kövessünk s kit nem?
Érlelj az eszmében de a rögeszmét távoztasd
hisztériát űzz el indulatunk meghagyd
a reánk szabott leckét beteljesíthessük
gőgösek se legyünk kétségbe se essünk
nácítudat, bolsitudat
csak álarc a Szörnynek
egyképp meggyötörtek
lám egymásra törnek
gonosz század elment
nehéz évek jönnek
melegítsd eszünket, okosítsd szívünket,
biztass hogy a testvérharc megszűnhet
göngyöld e földgolyót, írjad köntösébe
édes hazánkat annak is kellős közepébe
a lapulást-alkuvást váltsa már valódi béke...
Annyi gyalázatos koron át
őrizd meg számunkra misztikus koronád.
(… csak csendesen, akinek füle van, hallja;
a látónak látható, hasad az Ég alja)
Öregisten, Nagyisten
mit akarjunk s mit nem:
törvényed vezessen
hogy e kis nép oda ne vesszen
át ne lyukadjon helyünkön a térkép
ki ne radírozzon a világi lét végképp
serkentsd fel szolgád, a Magyarok Istenét
kend meg könnyektől elhomálylott szemét
küldd le a magasból újra e véres-veres földre
tartsd köztünk szellemét most és mindörökre.
(A Születés előtt túl hosszú volt az Ádvent
- hiszen az életünk hovatovább ráment –
mielőtt nem késő, Te mondd ki az Áment.)

Ignotus: Akarom

Ignotus: Akarom

Azt akarom, hogy rámszorulj,
Azt akarom, hogy sírj utánam,
Azt akarom, ne menj tovább,
Azt akarom, maradj meg nálam,

Azt akarom, halkan nevess,
Azt akarom, szavad elálljon,
Azt akarom, szemmel keress,

Azt akarom, a szíved fájjon,

Azt akarom, add meg magad
Kegyelemre vagy pusztulásra, -
Azt akarom: engem szeress,
Azt akarom, ne gondolj másra.

Emlékezés...

"A 2001. szeptember 11-i New York-i események megdöbbentették a világot."

2001. szeptember 11-i terrortámadás!

Emlékezés:  New York, 2001. szeptember 11.
A támadásnak több ezer áldozata van. A mai nap értük lobogjon a gyertya lángja!

Magyar Pizza - a Langalló

A Karnevál ideje alatt nagyon finom régi magyar ételeket kínáltak. Mi is megkóstoltuk a langallót, nagyon finom, ezért  ideteszem a receptet, érdemes kipróbálni, elkészíteni. Laktató, finom és jól csúszik utánna a sör  vagy a bor.

Savaria Történwlmi Karneval

Savaria Történelmi Karneválon vissza utazhatnak az időben: a három plusz egy napos eseménysorozat ugyanis a római korba kalauzolja látogatóit. A csütörtöktől vasárnap estig tartó rendezvény tizenegy helyszínen mintegy kétszáz programot kínál a városba látogatók számára a koncertektől a színházi előadásokon, "római" játékokon át, az ókori kirakodó- és rabszolgavásárig, gladiátor bemutatóig. Az apróságokat kézműves foglalkozások, mese- és bábelőadások várják, de a legbátrabbak vitézi hétpróbán is megmérettethetik magukat.

A szervezők az idén különösen sokat tettek mind a karneváli, mind az ókori hangulat megteremtéséért: nemcsak hogy kétezer évvel ezelőtti helyszínekké varázsolták a város nevezetes pontjait, illetve korhű jelmezekbe öltöztették lakóit, de az üzletek és a vendéglátóhelyek tulajdonosait is felkérték kirakataik és étlapjaik stílszerű átrendezésére. Ennek megfelelően a hétvégén Szombathelyre, pardon, Savariába látogatók egy mozgalmas ókori város hétköznapjaiba csöppenhetnek bele, amelynek iparosnegyedében gyertyamártó, fazekas, kovács, ötvös, sarukészítő, kőfaragó, lepénysütő, vámházában pénzváltó tevékenykedik, helytartói palotájában pedig folyamatosan helytartótanács "ülésezik", döntvén a polgárok ügyes-bajos dolgaiban. Az emberektől nyüzsgő piactéren nemcsak vásárolni, nézelődni lehet, de a mesterségek fogásait is el lehet lesni, vagy éppen - ha az embernek úgy tartja kedve - alkudni lehet egy-egy nem túl sovány és lehetőleg ép fogazatú rabszolgára.
A nappali, illetve az esti fáklyás, jelmezes felvonulásokhoz a város több pontján lehet csatlakozni - akár a szervezőknél ingyen kölcsönözhető jelmezben, akár anélkül.

A rendezvénysorozat egyik leglátványosabb produkciójaként a városháza elől kétszáz színes léggömb emelkedik majd a magasba, mindegyiken négy-négy kívánságszalaggal, amelyekre előzőleg Savaria lakói jegyezték fel a következő évi karneválig terjedő időszakra vonatkozó vágyaikat. Ugyancsak léggömbök segítségével emelkedik majd a levegőbe és viszi tovább a rendezvény jó hírét Savaria zászlaja is, amelynek szerencsés megtalálója meglepetés jutalomban részesül majd.
Csütörtöktől vasárnapig naponta kétszer lehet megtekinteni a város leghíresebb szülöttjének, Szent Mártonnak emléket állító középkori misztériumjátékot, amelynek főbb szerepeit olyan népszerű színészek játsszák, mint Újlaki Dénes, Hollósi Frigyes vagy az idős Szent Mártont alakító Jordán Tamás.

A Fő téren felállított színpadon néptáncbohózatok, óriásbábosok előadása mellett olyan neves előadókkal találkozhat majd a nagyérdemű, mint a Ghymes, a Besh'o Drom, Kaláka vagy Sebestyén Márta és a Muzsikás Együttes.
A Ferenceskertben íjász- és fakírbemutatókat, gladiátorjátékokat láthatnak az érdeklődők, de végignézhetnek egy "igazi" rabszolgalázadást is vagy divatbemutatón csodálhatják meg a kor kiemelkedő ruhatervezőinek alkotásait.

Miközben a Borok utcájában az ország minőségi bortermelői a Karnevál bora címért versengenek, a látogatók maguk is áldozhatnak Bacchus oltárán, ám nemcsak kóstolgathatják az ízletes nedűt, hanem borfelismerő versenyen is próbára tehetik a nemes ital fajtáiban való jártasságukat.

A legkisebbek részére a Kalandvár kínál tartalmas időtöltést, reggeltől estig tartó szórakozási lehetőséget. A nyolc kézműves-kuckóban fafaragást, gyöngyfűzést, bőrözést, agyagozást, gyékényfonást, vesszőfonást, rongybaba- és tölcsérbáb készítés fogásait sajátíthatják el az ügyeskezűek, a saját maguk által készített tárgyakat pedig haza is vihetik. Az igazi kalandokra vágyók a Regejáró sátorban hétpróbás játékban vehetnek részt: táltoson lovagolhatnak, bemerészkedhetnek a sárkány labirintusba, megkondíthatják a más és más mese- és bábelőadások közül válogathatnak.
A napközben a gyerek által benépesített Regejáró az éjszaka folyamán más funkciót kap: archív filmek vetítésével, koncerttel, táncházzal alternatív "felnőtt-megőrzőként" működik majd.  A 2006-os esti felvonulás képei a fotóalbumban megtalálhatók.
(idén elromlott a gépem, nem tudom az a pár db, ami a gépben volt megmenthető-e....)
A 2007-es program itt látható teljes egészében..

http://www.savariakarneval.hu/

Saját Karneváli képeim itt....

Mariazell - (zarándok út 2006)

Alberth: Vár a határ

Vár a határ

Vár a határ,
Tüzel a nyár,
Ragyog a kéklő ég.
Valaki vár,
Jöjj ide már,
Zöld fű között tücsök muzsikál.

Meglátod, hogy milyen szép az élet,
Ha itt leszel majd énvelem.
Ne habozzál egy percet sem:
Jöjj, jöjj, jöjj. jöjj kedvesem!

Ha az égen zord felhő száll,
S eltakarja a napot,
Fénylő csillag van helyette,
Ha két szemed nekem ragyog.

Vár a határ,
Jöjj, gyere már!
Az égen fecske száll!
Csók tüze vár,
Tücsök muzsikál,
Itt reád sok szép óra vár!

Alberth
Debrecen, 1974. 05.

Alberth: Hajnalhasadás

Hajnalhasadás

Már csak a hajnali csillag ragyog az égen,
Pírkadat jelző tündöklő fény.
Ím derengőn nyílik a keleti légben,
Hasadó hajnal az ég peremén.

Uszályi lebegnek karcsú fellegeknek,
Mind fátyoltánc gyanánt életre kél.
Kelyhei merengnek hűs harmatcseppeknek,
Hamvaszöld mező még remeg, alél...

Enyhe pára leng a tó tükre felett,
Gyengéden rebbenti pitymallati szél.
Hajnalcsillag képe a vizen megremeg.
S a foszló sötétség titkokról mesél.

És hasad a hajnal keleten pirulva,
Vérvörös új Nap festi az eget.
Immár a természet pompába virula,
Ura nagy szavára, aki érkezett.

Mint méltóságának hatalmas terhével,
Tűzlabda gyanánt kel fel a Nap.
Csodás világunknak hőjével, fényével,
Terhével, tervével utat mutat.

Alberth Debrecen, 2007. 01. 17.

Luciano Pavarotti emlékére - Alberth

Luciano Pavarotti emlékére

Nyugodjék békében ez a csodás tenor,
Hogy hangját hallhatta, boldog lehet e kor.
Dallamos olasz nyelv, s Itália ege,
Áldás volt ő rajta, ismert lett a neve.

Ismert lett a neve, az egész világon,
Hisz hangját hallani, olyan mint egy álom.
Olyan mint egy álom, az érző füleknek,
Kik a hangok szárnyán, világba merengnek.

A Milánoi Scálán oly vastapsot kapott,
Művész még nem kapott, soha olyan nagyot.
Hangja szinte szárnyal, futkos hideg rajtam,
Mikor énekét várom, türelmetlen, halljam.

Született tehetség, zseni, mester, minden.
Ilyet ritkán teremt minékünk az Isten.
Magához fogadta, visszament az égbe,
Ott énekel most már, a mennyei létbe'...

Hallgatják a szentek, hallgatják angyalok,
Csodálják odafönn, kicsik és a nagyok.
Ímé, itt e földön, feledhetetlen névvel,
Luciano Pavarotti, nyugodjék békével...!

Köszönjük hogy voltál, oh grazie molto,
Hogy hagyatékodban a sok felvétel porto.
Mienk marad e kincs, hallhatjuk hangodat.
Köszönjük tenéked, emberi voltodat...!

Sole mio vagy te a tenorok egén,
Hangodnak hallatán, felébred a remény,
Hogy fennköltség az élet, s nem szürke lét csupán,
Látod, mi szép maradt Pavarotti után?

Alberth

                                                            Debrecen, 2007. 09. 06.                                                                                                                                                                                                           
***
Emlékezés: Luciano Pavaottira
1935. október 12 - 2007. szeptember 6

  Eltemették Luciano Pavarottit. A világhírű tenort szülővárosában,
az észak-olaszországi Modenában helyezték végső nyugalomra.

A mise Verdi Ave Mariájával kezdődött, amelyet a bolgár Rajna Kabaivanszka, a világ egyik leghíresebb szopránja énekelt el.
Mozart Ave Verum Corpus himnuszát pedig a világtalan Andrea Bocelli adta elő.

Felolvasták XVI. Benedek pápa üzenetét is. Az egyházfő
Pavarottit nagy művésznek minősítette, aki "különleges előadói művészetével hálálta meg istenadta zenei tehetségét".

A koporsó Pavarotti kedvenc virágával, napraforgóval volt borítva.
A székesegyház előtt sokezres tömeg két óriási kivetítőn nézhette
 a gyászmisét. A mise után az olasz légierő egy repülőköteléke
húzott el a székesegyház fölött, nemzeti színű zöld-fehér-piros kondenzcsíkot húzva. A temetést élőben közvetítette az olasz tévé.
A temetés előtti két napban több mint 100 ezer ember vonult el a székesegyház előtt, Pavarotti ravatalánál. Köztük volt Giorgio Napolitano olasz államfő is.

Pavarotti, generációja egyik legtehetségesebb tenorja csütörtök hajnalban hunyt el rákban modenai otthonában, 71 éves korában.

Nyugodjék békében!

F.Bozó Éva: Találkozás a Tengerrel

F.Bozó Éva: Találkozás a Tengerrel

Mikor az asszony a habok közé lépett
Köszöntötte a Nagy Vizet.
Megszűnt a világ, ketten maradtak Ő és az Óceán.

Az alkonyatban a Nagy Víz kedvét kereste.
Nyújtogatta tenyerét, kincseiből kínálta meg.
Színes formás köveket, apró gyönyörűségeket kapott. Örökbe.

Nem volt ereje elköszönni.
Átfagyott, haját borzolta a szél.
Érezte jól megvoltak, Ő és a Nagy Víz.

Visszaindult. Lábujjai között nyirok, homok.
Lelkében az élményt vitte.
Ami vele marad már örökre

F.Bozó Éva: Nyári zápor

F.Bozó Éva: Nyári zápor

Az ólomszürke felhő fölénk telepedett.
A zápor, pillanatok alatt érkezett.
Fedél alá siettek az emberek.
Nézték az esőt.
Élvezték, a néhány perces pihenőt!
A nagy esőcseppek szétporladtak,
mikor az aszfalttal találkoztak.
A járművek, fröcskölték a vizet.
A kerékpáros srác is,
élvezte a vizes száguldást.
Mi többiek esőcseppek fátyolán át,
nézelődtünk.
Kémleltük az eget.
A zápor, amilyen hirtelen érkezett,
olyan hirtelen odébb is állt.
Kiderült!
A föld, visszatükrözte az ég színét.
A grafitszürke aszfalt ultramarinná
változott,
és csillogott.
Ez, csak egy nyári zápor volt.

És egy köszönő versike, F Bozó Évától:

KINSZINEK!
Az ismeretlen ismerősnek.

Szép szóval megrakott szekérrel
érkeztem Hozzád.
Vágytál
egy természeti képre.
Egy zápor okozta élményre?
Letettem a küszöbödre.
Nem kerülhetett
Náladnál jobb helyre.
Megosztoztunk az élményen.
A vers már Kettönké LETT!

F.Bozó Éva