F.Bozó Éva: Találkozás a Tengerrel
Mikor az asszony a habok közé lépett
Köszöntötte a Nagy Vizet.
Megszűnt a világ, ketten maradtak Ő és az Óceán.
Az alkonyatban a Nagy Víz kedvét kereste.
Nyújtogatta tenyerét, kincseiből kínálta meg.
Színes formás köveket, apró gyönyörűségeket kapott. Örökbe.
Nem volt ereje elköszönni.
Átfagyott, haját borzolta a szél.
Érezte jól megvoltak, Ő és a Nagy Víz.
Visszaindult. Lábujjai között nyirok, homok.
Lelkében az élményt vitte.
Ami vele marad már örökre
Mikor az asszony a habok közé lépett
Köszöntötte a Nagy Vizet.
Megszűnt a világ, ketten maradtak Ő és az Óceán.
Az alkonyatban a Nagy Víz kedvét kereste.
Nyújtogatta tenyerét, kincseiből kínálta meg.
Színes formás köveket, apró gyönyörűségeket kapott. Örökbe.
Nem volt ereje elköszönni.
Átfagyott, haját borzolta a szél.
Érezte jól megvoltak, Ő és a Nagy Víz.
Visszaindult. Lábujjai között nyirok, homok.
Lelkében az élményt vitte.
Ami vele marad már örökre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése