F.Bozó Éva: Nyári zápor

F.Bozó Éva: Nyári zápor

Az ólomszürke felhő fölénk telepedett.
A zápor, pillanatok alatt érkezett.
Fedél alá siettek az emberek.
Nézték az esőt.
Élvezték, a néhány perces pihenőt!
A nagy esőcseppek szétporladtak,
mikor az aszfalttal találkoztak.
A járművek, fröcskölték a vizet.
A kerékpáros srác is,
élvezte a vizes száguldást.
Mi többiek esőcseppek fátyolán át,
nézelődtünk.
Kémleltük az eget.
A zápor, amilyen hirtelen érkezett,
olyan hirtelen odébb is állt.
Kiderült!
A föld, visszatükrözte az ég színét.
A grafitszürke aszfalt ultramarinná
változott,
és csillogott.
Ez, csak egy nyári zápor volt.

És egy köszönő versike, F Bozó Évától:

KINSZINEK!
Az ismeretlen ismerősnek.

Szép szóval megrakott szekérrel
érkeztem Hozzád.
Vágytál
egy természeti képre.
Egy zápor okozta élményre?
Letettem a küszöbödre.
Nem kerülhetett
Náladnál jobb helyre.
Megosztoztunk az élményen.
A vers már Kettönké LETT!

F.Bozó Éva