Már csak a hajnali csillag ragyog az égen,
Pírkadat jelző tündöklő fény.
Ím derengőn nyílik a keleti légben,
Hasadó hajnal az ég peremén.
Uszályi lebegnek karcsú fellegeknek,
Mind fátyoltánc gyanánt életre kél.
Kelyhei merengnek hűs harmatcseppeknek,
Hamvaszöld mező még remeg, alél...
Enyhe pára leng a tó tükre felett,
Gyengéden rebbenti pitymallati szél.
Hajnalcsillag képe a vizen megremeg.
S a foszló sötétség titkokról mesél.
És hasad a hajnal keleten pirulva,
Vérvörös új Nap festi az eget.
Immár a természet pompába virula,
Ura nagy szavára, aki érkezett.
Mint méltóságának hatalmas terhével,
Tűzlabda gyanánt kel fel a Nap.
Csodás világunknak hőjével, fényével,
Terhével, tervével utat mutat.
Alberth Debrecen, 2007. 01. 17.
Pírkadat jelző tündöklő fény.
Ím derengőn nyílik a keleti légben,
Hasadó hajnal az ég peremén.
Uszályi lebegnek karcsú fellegeknek,
Mind fátyoltánc gyanánt életre kél.
Kelyhei merengnek hűs harmatcseppeknek,
Hamvaszöld mező még remeg, alél...
Enyhe pára leng a tó tükre felett,
Gyengéden rebbenti pitymallati szél.
Hajnalcsillag képe a vizen megremeg.
S a foszló sötétség titkokról mesél.
És hasad a hajnal keleten pirulva,
Vérvörös új Nap festi az eget.
Immár a természet pompába virula,
Ura nagy szavára, aki érkezett.
Mint méltóságának hatalmas terhével,
Tűzlabda gyanánt kel fel a Nap.
Csodás világunknak hőjével, fényével,
Terhével, tervével utat mutat.
Alberth Debrecen, 2007. 01. 17.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése