"Ma este rájöttem, hogy a muzsika, ha kifogástalan, pontosan ugyanazt a hatást váltja ki a lélekből, mint midőn kedvesünk jelenléte gyönyörködtet bennünket, azaz a világ látnivalóan legteljesebb boldogságával ajándékoz meg."
(Stendhal)
"Reggel, ha szemed kinyitod, nézz reám,
és nézz reám este, ha lehunyod,
engem nézz, mikor hó suhog,
mikor nyár érce csörgedez a fán.
Csak engem nézz, egyedül, igazán!"
(Bella István)
"A nappalt még csak jól bírom,
emléked este fáj nagyon.
Arcod ott dereng a falakon,
a hangod szól egy szalagon.
Nem lehet nem gondolni rád.
Mindegy, vállalom vagy tagadom,
de szent igaz, hogy akarom:
nem tudok nem gondolni rád,
nélküled üres lett a ház, néptelen."
(Auth Csilla)
"Kihunyt a láng. Már csak parázslik.
Fölém subát terít az este.
Hamvadó tűznél üldögélek,
s várom, Kedves, hogy megjelensz-e?
De nem! Hogyan is jelennél meg?
Belőled csak emlékek élnek..."
(Ratkó József)
"A földön semmi nem örök...
A fákon árnyak nőnek este,
A félhomály is nyöszörög."
(József Attila)
"Hajnal óta rád gondolok
Te kit szeretek eszemvesztve
Szeretlek míg a nap ragyog
És imádlak ha jő az este."
(Guillaume Apollinaire)
"Mi célja lehetett (...) Istennek? Ha az éjszaka rendeltetése az álom, az öntudatlanság, a nyugalom, a nagy feledés, miért kell szebbé tenni az éjszakát, mint a nappalt, miért édesebb, mint a hajnal és az este, és ha a hold, ez a lassú, elbűvölő, a napnál költőibb csillag olyan tapintatos, mintha az volna a feladata, hogy felkeresse, ami a fény elől érzékenyen elrejtőzik - miért világítja át mégis oly ragyogóan a sötétséget? És a szép hangú madarak közül a legszebb hangú énekes miért nem pihen úgy, mint a többi - miért énekli dalát a nyugtalanító homályban? Miért borul a világra ez a fátyol? Miért remeg a szív, szorong a lélek, s miért bágyad el a test? Mire való ennyiféle csábítás, ha nem az emberhez szól, aki nem is látja, hiszen ágyában fekszik."
(Guy de Maupassant)
"Inkább legyek király egy este, mint balek egy életen át."
(A komédia királya c. film)
"Soha, semmilyen emberi találkozás alkalmával nem éreztem még ezt a különös közelséget, mint ez este, e pillanatban - nem tudom megmondani ez érzés nevét, csak arra emlékszem, hogy a várakozásnak valamilyen rendkívüli izgalma ejtett meg. Az élet ritka pillanatainak egyike volt ez, mikor egy ember a szenvedély, a megszállottság vagy a hit erejével feltár valamit a világ rejtett értelméből egy másik ember előtt."
(Márai Sándor)
"Minden este, mielőtt elalszom, azt kívánom, hogy az álmom valóra váljon. És minden reggel másra ébredek, és nem tudom meglátni a jövőt."
(Bokura ga Ita c. film)
