Békés, boldog új esztendőt kívánok!

"Mit van mit kivánni még

Ily áldott időben? -

Adjon Isten, ami nincs,

Ez uj esztendőben."

(Arany János)

Új évi köszöntők, idézetek

"Esztendő borul esztendőre, 

Az új az ót eltemeti. 

Ki búsul ezen? Csak a dőre, 

A bölcs mindezt csak neveti."

(Benedek Elek)

"Az esztendőnek a halála 

Oly ünnepélyes egy halál! 

Ilyenkor minden jobb halandó 

Elzárkozik, magába száll, 

S nem hogy barátnak, hanem még az 

Ellenségnek is megbocsát, 

És ez valóban nagyszerű, szép; 

De én is így tegyek-e hát?"

(Petőfi Sándor)

"Kívül, belül maradjon

Békében az ország;

A vásárra menőket

Sehol ki ne fosszák.

Béke legyen a háznál

És a szívredőben.

Adjon Isten, ami nincs,

Ez uj esztendőben."

(Arany János)

"Új esztendő beköszön. 

Régi könyvben új lap

új topán a küszöbön

ég küszöbén új nap. 

Ej haj dús az év

minden jót ígér, 

minden napja cél és

minden éje kéj."

(Babits Mihály)

"Ismét leboronga egy évi idő,

Gyors napjaival soha vissza se jő.

Gyors napja, miként fejedelmi madár,

Csattogva odább kél és tova jár."

(Nagy Imre)

"Igyál. Köszöntsd magad felé a bort,

amely ezen az órán átsegít, s figyelj.

A távolban lovak: már tépdesik zablájukat,

jövendő tévedéseid."

(Szabó Magda)

"Adjon Isten, ami nincsen

Az új esztendőben!

Így énekelt Arany János

Rég elmúlt időben.

Adjon Isten, ami nincsen,

Én sem kérek másat

Hogy mi nincsen, nem kell ahhoz

Semmi magyarázat."

(Benedek Elek)

"Álljunk meg, és emlékezzünk a mögöttünk álló évre! Emlékezzünk a sikereinkre és a kudarcainkra, a megszegett és betartott ígéreteinkre. Arra, amikor a legjobb kalandokban volt részünk, és amikor bezárkóztunk, hogy elkerüljük a csalódásokat. Valójában erről szól a Szilveszter. Kapunk még egy esélyt, hogy megbocsássunk, hogy jobbak legyünk, többet adjunk, többet szeressünk, éljünk. Ne töprengjünk azon, mi lett volna ha, örüljünk annak, ami jönni fog. Fogadjuk meg, hogy jobban odafigyelünk egymásra, jót adjunk, és nem csak ma éjjel, hanem egész évben."

(Szilveszter éjjel c. film)

"Isten hozzád ó-év, elaggott cimbora! 

Jer, szorítsunk kezet örök elválásra: 

Te mégysz - én maradok, s csak azt sem mondhatjuk

Egymásnak: "Adieu! a viszontlátásra.""

(Császár Ferenc)

"Úgy fogom szemlélni ezt az új évet, mintha a következő 365 nap most peregne le először a szemem előtt - meglepetéssel és csodával fogom nézni a körülöttem lévőket, örömmel fedezve fel, hogy mellettem vannak, s megosztozunk a szeretet nevű valamin, amiről ugyan sokat beszélünk, de kevésbé értjük."

(Paulo Coelho)

"Évre évek multak s azóta én sokszor 

vártam még gyermekként az évfordulatkor, 

hogy majd csúcsra érek s gyakran már-már hittem, 

látok is valamit –, másszor legyintettem 

s Szilveszter csuszamló, sikongató éjén 

részegen pörögtem az év meredélyén."

(Illyés Gyula)

Csizmadia Márta: Karácsonyi üdvözlet

Csizmadia Márta: Karácsonyi üdvözlet

 

Kalács és fenyőillatot álmodom, 

és még széna illatát.

Azét a szénáét, melyet nagyanyám 

Szentestéken a Kis Jézusnak 

szálláshelyül kínált.

Fagerendás, földes szobát,

nehéz barna ajtót, keskeny ablakot.

Ablaküvegre jégvirágot,

az égre fénylő holdat,

s millio csillagot.

Hócsikorgást, lábdobogást,

betlehemes három királyt.

Énekes köszöntőt a számba, 

diót, almát, szaloncukrot 

fázós kezembe,

meleg simogatást arcomra,

tréfás barackot a fejemre.

Zúzmarás ébredés,

napközbeni rohanás

követi varázslatos álmom.

Estefelé szelíd béke,

az égen ragyog a hold fénye.

Szobám mélyén fenyőszag és 

kalácsillat illat szállong.

Szívem telve reménységgel.

Csengőszóval, gyertyafénnyel

köszöntelek gyönyörű Karácsony!

Pohárnok Jenő: Karácsonyfa alatt

Pohárnok Jenő: Karácsonyfa alatt

Eljött a nap, mit várva-vártunk, 

Az égen csillagfény ragyog, 

Jézuska fáját ím' elhozták 

A halkan szálló angyalok.

Köszönjük neked, édes Jézus, 

Hogy szíved minket így szeret, 

S az angyalok dalával együtt 

Dicsőítjük ma szent neved!

S ha elmúlik majd a karácsony, 

Te akkor is maradj velünk, 

Míg élünk, ezt a kis családot 

Szeresd, ó édes Istenünk! 

Advent 4. vasárnapja

Advent IV vasárnapjával magunk mögött hagyjuk az adventi szent időt, véget ér a karácsonyt megelőző készülődési időszak. A küszöbön álló karácsonyi ünnepkör előtt számba vehetjük a megtett lelki utat, ugyanakkor lehetőségünk van kijavítani a készülődés folyamán előfordult mulasztásainkat. Ebben segítenek a szentmise olvasmányai. Az Ó-szövetségi olvasmányban a Kr.e VIII században, Izaiás próféta ajkán Isten arra buzdította Ácház királyt, hogy kérjen jelet, hogy ez által megerősödjön a bizalma. Annak ellenére, hogy Ácház visszautasította ezt a lehetőséget, Isten mégis jelet ígért: „Ime a szűz fogan, fiút szül és Emmánuelnek nevezi, ami annyit jelent: velünk az Isten.”

Az evangéliumban már a beteljesülés tárul elénk. Szent Máté evangélista miközben Jézus születésének körülményeiről ír, a Szűzanya kiemelkedő érdemei mellett, szent József szerepéről is szól. Az Úr Jézus történelmi születésénél Isten olyan személyek közreműködésére épített, akik szeretetből készek voltak áldozatot vállalni és ehhez személyes terveiket is feláldozták.

József készülődött, várakozott, de egy egész másfajta életet álmodott meg. Mária jegyeseként csakis arra készülhetett, hogy feleségül vegye őt, de azt kellett látnia, hogy Mária gyermeket vár. El akarta bocsátani, de az álmában megjelent angyal üzenetére megváltoztatta emberi elhatározását.

Mivel igaz ember volt, nyitott tudott maradni Isten hívására. Képes volt arra, hogy saját emberi terveit alárendelje Isten akaratának.

Hogyha párhuzamot vonunk a saját adventi készülődésünk és szent József várakozása között, rádöbbenhetünk, hogy a vallásos életünkben, vagy épp a karácsonyt megelőző várakozásunkban mennyi megszokottság van. Ezek lehetnek jól bevált módszerek, hogy miként szoktunk tenni dolgokat, pl. hogyan készülünk fel a karácsony ünnepére. Természetesen ez hasznos lehet, hisz a vallásosos életben is sokat számit a tapasztalat. Miért is ne tennénk azt, amit már kipróbáltunk, azt, ami már jól bevált? Mégis szűkség van egy többlet nyitottságra, odafigyelésre, személyes vállalásra.  Jézus térhódítása bennünk és közöttünk csak a szeretetből vállalt áldozataink révén történik meg. Ehhez pedig nem elég a megszokás, a rutin, többre van szűkség.

Józsefnek álmában szólt az Isten és „amikor felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala parancsolta neki.” Szent József képes volt a dolgok megszokott rendjét megváltoztatni, és saját emberi terveit alárendelni Isten akaratának, és kész volt egyűt működni ezzel az isteni tervvel.

Nekünk is figyelnünk kell, és olvasnunk kell azokból a jelekből, amelyeken keresztül Isten üzen.

Lehet, hogy ez imádságban történik meg, vagy épp egy jó szentgyónásra van szükségünk. Az is lehet, hogy egy jóakarónk által szólít meg minket, vagy a szentírás-, vagy lelki olvasmány szavain keresztül hallatja a hangját. Nagyon sok módja és lehetősége van annak, hogy Isten üzenete elérkezzen hozzánk.

Mindenképp, most a küszöbön álló karácsonyi  időben, szent József példájára, legyünk készek meghallani Isten jóra ösztönző szavát, és még ha áldozatba kerülne is, cselekedjünk annak megfelelően.

Sík Sándor: A napkeleti bölcsek

Sík Sándor: A napkeleti bölcsek

Ama csillag után.

A holdsugaras hideg éjszakában, 

Mint egy fehérlő, csendes álom, 

Úgy vonult el a komoly karaván. 

És elől ment a három.

A sziklás föld mogorván és kopáron 

Feküdt el lábaik alatt. 

Méltóságos sora a száz tevének 

A harmaton halkan haladt. 

És mintha fehér árnyak lengenének, 

Úgy vonult végig a fehér sereg 

A völgyön, ahol nem nőttek virágok, 

S a városon, ahol az emberek 

Nem virrasztottak és nem énekeltek. 

S ahol nem látta őket senkisem.

És így suhant el csendesen 

Életre éledt vágya Napkeletnek 

Az ezredéves éjszakán.

Ama csillag után. 

Békés, Boldog Karácsonyi Ünnepeket Kívánok!

 

  

Örömteli hétvégét kívánok!

Most ünnepeljük Advent harmadik vasárnapját, az úgynevezett örömvasárnapot. 

E nap liturgikus színe a rózsaszín, így hagyományosan ezt a gyertyát gyújtják meg ilyenkor a koszorún.

E nap üzenete:

"Örüljetek az Úrban szüntelenül, újra mondom, örüljetek, mert az Úr közel van" (Fil 4,4).

Túrmezei Erzsébet: Karácsony előtt

Túrmezei Erzsébet: Karácsony előtt 

Legyünk egy kicsit csendben!

Födje mély csend a szíveket:

mert a sötét, elgyötört földre

Karácsony közeleg.

Jó, ha most lelkünk messze hagyja

a hajsza, lárma mind.

Ne siessünk hangos utakra!

Karácsony lesz megint.

Kezem a jászol előtt szépen

imára kulcsolom.

Nyomorúságom, szegénységem

mind elpanaszolom,

Szívem kitárom: kérlek add meg,

ami nincsen nekem!

Csodáddal csodálatos gyermek,

takard be életem!

Hadd legyen szívünk boldog csöndje

imádattal tele!

Újra leszáll a sötét földre

Karácsony éjjele.

Itt vagyok most jó uram....

Zongora: Urbanovics Simon

Ének: Urbanovics Rita

Samu Margit: Karácsony várása

Samu Margit: Karácsony várása

Nézz fel a csillagos égre és 

mindig látsz egy fényesebb csillagot, 

mely ragyogóbban ragyog, mint a többi, 

s gondolj tiszta szívvel a három királyra, 

akik hittek az Üdvözítő születésében. 

Vezette őket a csillag, szívük melege 

és a szeretet öröme, mert 

Megváltó született Nyugaton.

Higyjél az ő hitükkel, amit 

nekik adott az Isten, hogy 

egyetlen fiát lássák, érezzék, 

imádják és hirdessék, hogy él 

a Teremtő, ki szereti az embereket.

Amíg gyermeki szeretettel tudod 

szeretni egyetlen Megváltódat, 

addig az életed boldog és gazdag. 

Ne hagyd elveszni szívedben élő 

Istenedet, ne törölje ki senki. Énekelj, 

mert ő mindennél nagyobb hatalom.

Így várjad minden évben Isten egyszülött 

gyermekét, az értünk megszületett Jézust. 

1988

Samu Margit: Csillogó karácsony

Samu Margit: Csillogó karácsony

Megszólaltak a csengettyűk, 

csillog-villog az egész világ, 

tiszta fehér minden út, 

akár az égen a fénylő csillagok, 

mert itt a Karácsony: 

ma született a Megváltó.

Csak a szívek alszanak, 

a félelem markolja össze, 

mert nem tudni mit hoz a holnap, 

mennyi hitehagyott lélek 

borul le Előtted.

Hány összetört reményt visznek Hozzád, 

ki nem mondott jajt és könnyeket, 

néma könyörgéseket, vérző szíveket. 

Te vagy a hit és a remény, mert 

megindult már a föld és az ég, 

hogy elsodorja szerető gyermekeidet.

Én, a kicsi porszem kérlek: 

soha ne hagyd elaludni 

az örökké élő Betlehem fényességét, 

mert égnie kell mindörökké, 

hogy hinni tudjanak Tebenned. 

1991

A szeretet ajándéka

A szeretet ajándéka: Stephanie Dowrick

"A boldogságnak nincs fontosabb forrása, mint a szeretet gyakorlása."

"Az együttérzés a világ legcsodálatosabb dolga. 

De csak akkor létezik, ha gyakoroljuk."

"Ne utasítsd el a szeretetet, amikor vigasztalásra szorulsz."

"Elismerés, csodálat, nagylelkűség, megbocsátás: ezek a szeretet alapjai. 

És a humor a védőernyő fölötte."

"Becsüld meg a barátokat, mintha választott családod tagjai lennének. 

Becsüld meg a családodat, amiképp a legkedvesebb barátaiddal tennéd"

"Bízd magad barátokra. De sose vedd a barátság kincsét magától értetődőnek."

"A szeretetnek köszönhetjük a biztonság és sebezhetetlenség érzését. 

Ez tesz képessé minket arra, hogy önzetlenül forduljunk mások felé."

"Néha elég, ha egy másik embernek csak a lelkét szeretjük."

"A szeretet akkor szárnyal szabadon, ha nem terheljük meg kívánságokkal."

Szalay Mátyás: Békesség a földön!

Szalay Mátyás: Békesség a földön!

Valamikor megsimogatta hajunk, 

Mosolygó puha csókot adott 

S elaltatott az édesanyánk. 

Bohóka reménnyel elaludtunk, 

Neszeltük az angyal szárnya-suhogását, 

S Jézuska a karácsonyi álmok 

Aranyesőjét hintette le reánk.

Ez az emlék a szívünk szelíd éke. 

Glória, glória az égben az Úrnak, 

A földön béke, béke.

Édesanyánktól elcsal az élet. 

Magával visz a tengerviharokra 

Az Isten-lelke-vezette sereg.

Hanem a vészben, a szélben 

A lelkünk mélyén egy karácsonyi emlék 

Szelíden az utunkba pereg…

Ez az emlék a szívünk örök éke, 

Glória, glória az égben az Úrnak, 

A földön béke, béke.

Valakit néha szíven fog a bánat 

S a remény hídját nem verheti ki rajta, 

Mert tenger a bánata, tenger… 

Átsírja vele a világot, de hiába. 

(Ki osztana könnyet, ki osztana tengert?) 

S a karácsonyi Betlehem előtt 

Boldogan könnybelábad az ember.

Itt a vigasznak soha-soha vége! 

Glória, glória az égben az Úrnak, 

A földön béke, béke.

Valahol trónt emel a sötétség; 

Tele van köddel, borúval a szív 

S a hite romjaival a lélek. 

És a ködön átsugárzik a csillag… 

A jászol előtt lekonyul a beteg fej… 

Uram, könnyesen sírom a Hiszekegyet, 

Itt hiszek, itt újra remélek…

Itt a vigasznak soha-soha vége! 

Glória, glória az égben az Úrnak, 

A földön béke, béke.

Várjuk-várjuk ezt az örök éjet, 

Csillagos éjet, szentséges éjet, 

Illatos lehellete mindig… 

Minden fehér és minden aranyos, 

És vágyó szívünket az angyaldalolások 

Csöndes Emmanueli örömmel 

Lassan tele-telehintik.

Ez az öröm a szívünk örök éke… 

Glória, glória az égben az Úrnak, 

A földön béke, béke. 

Tollas Tibor: Fenyők

 Tollas Tibor: Fenyők

T

i 

tű 

levelű 

csend kupolái 

örök- 

zöld fenyvesek 

a hó 

alól is reményt szikrázni 

csak zengjetek! 

Isten nélküli istállók mélyén 

ti őrzitek a szárnyatok alá menekült 

Kisdedet. 

Túl: arasznyi ágaitok szalmazsákokba rejtve, 

ha őrök 

elkobozzák, rabok szabad szívében nyit tovább! 

Némán is hirdessétek e gyűlölet-rengetegbe': 

csak a 

szeretet 

tehet 

csodát. 

A négy gyertya története

                                   

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a

csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek.

Azt mondta az első :

      - ÉN VAGYOK A BÉKE!

De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni.

Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc emlékeztetett a

hajdan fényesen tündöklő lángra.

A második azt mondta:

      - ÉN VAGYOK A HIT!

Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem. A

következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot. Szomorúan így

szólt a harmadik gyertya:

      - ÉN A SZERETET VAGYOK!

Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik,

hogy milyen nagy szükségük van rám. Ezzel ki is aludt.

Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát,

felkiáltott: De hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kéne mindörökké!

Elkeseredésében hirtelen sírva fakadt.

Ekkor megszólalt a negyedik gyertya: Ne félj! Amíg nekem van lángom, újra

meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát.

      - ÉN VAGYOK A REMÉNY!

A gyermek szeme felragyogott. Megragadta a még égő gyertyát, s lángjával új

életre keltette a többit.

Add, Urunk, hogy soha ki ne aludjon bennünk a remény!

Hadd legyünk eszköz a kezedben, amely segít megőrizni gyermekeink szívében a

hit, remény, szeretet és béke lángját!!!

Ámen.

Advent 2. vasárnapja

"A keresztények számára az adventi időben egy hang figyelmeztet, Keresztelő János hangja: „Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit.”  Ez a hang nem világi, hanem lelki, belső hang, az Isten Fia befogadására szóló figyelmeztető hang. Keresztelő János felszólítása az emberi belső út építésére és a javításra irányul."

Megjöttem....

"Tipp-topp, tipp-topp, ki jön a nagy hóban? 

Kipp-kopp, kipp-kopp, ki van az ajtóban? 

Itt van már a nagyszakállú Télapó! 

Csupa hó! Puttonyában dió, mogyoró!" 

(Donászy Magda)

Zelk Zoltán: Télapó és a hóember

Zelk Zoltán: Télapó és a hóember

Én egy csókától hallottam,

csóka a toronytól,

a torony meg tavaly télen

hallotta a holdtól,

ha igazat mondanak a

csókák és a tornyok,

akkor én is ti néktek most

színigazat mondok.

Így kezdte a hold, a torony,

a csóka is így szólt:

az udvaron egy hóember

mit gondolt, nem gondolt,

azt gondolta, dehogy fog ő

egész télen állni,

ő lesz az első hóember,

ki megtanul járni.

Ennyit gondolt a hóember

egy szóval se többet,

s indulna már, mikor hallja,

jó estét köszönnek,

ő is köszön, ő is mondja:

"Jó estét kívánok!"

s látja, hogy egy piros csizmás 

öreg ember áll ott.

"Jó, hogy jöttél, öregember,

épp ebben a percben

gondoltam, hogy útra kelek,

induljunk hát ketten.

Látom, nagyon öreg lehetsz,

fehér a szakállad,

Lehet, hogy a világot már

kétszer is bejártad."

"Körül bizony kétszer, százszor

és még százezerszer-

feleli nagy nevetve a

piros ruhás ember-,

de nem gyalog, úgy nem győzném,

hanem szánon járok-

úgy nézzél rám, te hóember,

a Télapót látod!"

Így történt, hogy akkor este-

- látta aki látta -

együtt szállt fel a hóember

s Télapó a szánra,

együtt vittek ajándékot

házról házra járva,

míg csak üres nem lett végül

a Télapó zsákja.

Ahány házba csak bementek,

ahányból kijöttek,

lett a répaorrú vándor

egyre-egyre könnyebb,

várták őket minden házban

kályhával, meleggel,

így olvadt el reggelre az

útra kelt hóember!  

Mikulásra várva...

Lelkes Miklós : A szórakozott Mikulás

Lelkes Miklós: A szórakozott Mikulás

Ez a Mikulás a világvégi erdőben éldegélt egy nagy kamrás, kicsi házacskában. A nagy kamrára ugyancsak szüksége volt: ott tartotta a gyerekeknek szánt ajándékokat. A sok mindenféle között cintányérozó bohócot, játék babákat, kisautót, nagyautót, zakatoló mozdonyt, a szomszédok bosszantására is alkalmas trombitát lehetett látni, de ez utóbbit mindig olyan gyerek kapta, aki a hangos trombitaszóval nem zavarta a szomszédokat, mert jól tudta a Mikulás, hogy rossz szomszédság török átok.

No, eljött az a nagyon nevezetes nap, amikor a jó gyerekeknek ajándékot visz a jó szívű nagyszakállú. Persze, akad olyan gyerek is, aki hol jó, hol meg nem. Az ilyen gyereknek az ajándék mellé intő szavakat is visz ez a jóságos, de kicsit szigorú Mikulás. Meg is szeppen egy-egy gyerek, még az is előfordul, hogy a kisebbeknél eltörik a mécses. Hanem a Mikulás zsákja kárpótlást nyújt az ijedelemért.

Ebben az évben kicsit szórakozott volt a Mikulás. Szűkös idők jártak kiserdőn, nagyerdőn, még a világvégi erdőben is, ahol ő lakott. Kevesebb ajándékot tudott összegyűjteni, ezért gondolatai folyton azon jártak: hol szerezhetne még újabbakat a gyerekeknek a meglévők mellé.

Végül hatalmas zsákja, ha nem is lett színültig tele, mint máskor, azért most is megpocakosodott. Hanem a töprengő, szórakozott Mikulás véletlenül a saját cicáját is belerakta a zsákba. Nyávogta pedig a cica, Cincilimincili, erősen:

- Én a zsákból kimennék! Fognék inkább egérkét!

Hat pompás rénszarvas repítette a szánt, vitte a Mikulás az ajándékokat a gyerekeknek. Egyszer csak úgy tűnt neki, mintha a rénszarvasok nyávognának. Meg is jegyezte:

- Drága segítőim, jókedvre derítőim, miért nyávogtok?!

A hat rénszarvas sértődötten kapta hátra a fejét:

- Miért nyávognánk, egyikünk sem macska!

Csóválta fejét a Mikulás, azt hitte, hogy képzelődött.

Elsőnek egy kicsi házikónál állt meg a szánkó. A háztetőn üres gólyafészek várta a tavaszt és a gólyákat, bent a szobában pedig öt gyerek az ajándékokat. A Mikulás mindegyikük fejecskéjét megsimogatta és kinyitotta a zsákját. Ezúttal nemcsak a gyerekek lepődtek meg, hanem ő is, mert a zsákból Cincilimincili nevű cicája mászott elő panaszos képpel. A gyerekek nagy örömmel simogatták, azt hitték, hogy a cica az ajándékuk. A Mikulás azonban elmagyarázta, hogy ez az ő cicája és tévedésből tette a zsákba. Ünnepélyesen elnézést kért Cincilimincilitől, a gyerekek pedig a legszebb ajándékokat kapták: pörgethető csíkos csigát, lendkerekes tűzoltóautót, focilabdát a fiúk, a két kislány pedig egy-egy szőke és göndör hajú, kék szemű és nagy szemű babát.

A legnagyobb meglepetést azonban most hozta a legkisebb fiúcska, Pistike. Kucsmát húzott a fejére (apukájától kérte el), kabátját kifordítva vette magára és egy icipici zsákocskából (akkora volt, mint egy uzsonnászacskó) kolbászvéget vett elő. A cica elé lépett. A cicaorr rögvest izgalomba jött, felemelkedett. Pistike, aki most a Mikulás szerepét játszotta, mély hangon így szólt a cicához:

- Tied ez a kolbászvég! Aki á-t mond, mondjon bé-t! Ez itt egy nagy kolbász – vége, minden jó, ha jó a vége!

Mindenki nagyon nevetett, legjobban a szakállas Mikulás. Csak a cica nem nevetett, hanem kolbászvéget evett.

Lassan lépeget...

Fehér, havas utakon

lassan lépeget,

bekopog az ablakon,

vajon ki lehet?

Mikulás, Mikulás, 

jöjj el hozzánk már!

Minden kedves , jó gyermek

szívrepesve vár!

Donkó László: Leselkedő

A Mikulást egy este

a sok gyerek megleste.

Megleste. És mit látott?

Csinálta a virgácsot,

s belerakta puttonyba.

Jaj, csak tán nem azt hozza!

Nagy csizmáját krémezte,

azután meg fényezte.

Mit tett még a puttonyba,

a sok gyerek megtudta,

cipőjében mind benne

lesz is holnap reggelre.

Lesz ott minden földi jó:

arany alma, zöld dió,

csokiból lesz valahány,

a sok gyerek várja már.

Azért titkon egy este,

a Mikulást megleste...

Zelk Zoltán: Mikulás

Égi úton fúj szél,

hulldogál a hó,

nem bánja azt, útra kél

Mikulás apó.

Vállán meleg köpönyeg,

fújhat már a szél,

nem fagy meg a jó öreg,

míg a földre ér.  

Körülötte égi fák,

rajtuk csillagok,

lámpást tart a holdvilág,

fényesen ragyog.

Lent a földön dalba fog

száz és száz harang,

„Jó, hogy itt vagy Mikulás,

gling, giling-galang!”

Ablakba tett kiscipők,

várják jöttödet.

Hoztál cukrot, mogyorót,

jóságos Öreg?

„-- Hoztam, bizony, hoztam én,

hisz itt az idő,

nem marad ma üresen

egyetlen cipő!...”

Hajnalodik. Csillagok

szaladnak elé.

Amint ballag Mikulás

már hazafelé.