A négy gyertya története

                                   

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a

csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek.

Azt mondta az első :

      - ÉN VAGYOK A BÉKE!

De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni.

Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc emlékeztetett a

hajdan fényesen tündöklő lángra.

A második azt mondta:

      - ÉN VAGYOK A HIT!

Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem. A

következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot. Szomorúan így

szólt a harmadik gyertya:

      - ÉN A SZERETET VAGYOK!

Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik,

hogy milyen nagy szükségük van rám. Ezzel ki is aludt.

Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát,

felkiáltott: De hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kéne mindörökké!

Elkeseredésében hirtelen sírva fakadt.

Ekkor megszólalt a negyedik gyertya: Ne félj! Amíg nekem van lángom, újra

meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát.

      - ÉN VAGYOK A REMÉNY!

A gyermek szeme felragyogott. Megragadta a még égő gyertyát, s lángjával új

életre keltette a többit.

Add, Urunk, hogy soha ki ne aludjon bennünk a remény!

Hadd legyünk eszköz a kezedben, amely segít megőrizni gyermekeink szívében a

hit, remény, szeretet és béke lángját!!!

Ámen.