Lassan lépeget...

Fehér, havas utakon

lassan lépeget,

bekopog az ablakon,

vajon ki lehet?

Mikulás, Mikulás, 

jöjj el hozzánk már!

Minden kedves , jó gyermek

szívrepesve vár!

Donkó László: Leselkedő

A Mikulást egy este

a sok gyerek megleste.

Megleste. És mit látott?

Csinálta a virgácsot,

s belerakta puttonyba.

Jaj, csak tán nem azt hozza!

Nagy csizmáját krémezte,

azután meg fényezte.

Mit tett még a puttonyba,

a sok gyerek megtudta,

cipőjében mind benne

lesz is holnap reggelre.

Lesz ott minden földi jó:

arany alma, zöld dió,

csokiból lesz valahány,

a sok gyerek várja már.

Azért titkon egy este,

a Mikulást megleste...

Zelk Zoltán: Mikulás

Égi úton fúj szél,

hulldogál a hó,

nem bánja azt, útra kél

Mikulás apó.

Vállán meleg köpönyeg,

fújhat már a szél,

nem fagy meg a jó öreg,

míg a földre ér.  

Körülötte égi fák,

rajtuk csillagok,

lámpást tart a holdvilág,

fényesen ragyog.

Lent a földön dalba fog

száz és száz harang,

„Jó, hogy itt vagy Mikulás,

gling, giling-galang!”

Ablakba tett kiscipők,

várják jöttödet.

Hoztál cukrot, mogyorót,

jóságos Öreg?

„-- Hoztam, bizony, hoztam én,

hisz itt az idő,

nem marad ma üresen

egyetlen cipő!...”

Hajnalodik. Csillagok

szaladnak elé.

Amint ballag Mikulás

már hazafelé.