Szalay Mátyás: Békesség a földön!

Szalay Mátyás: Békesség a földön!

Valamikor megsimogatta hajunk, 

Mosolygó puha csókot adott 

S elaltatott az édesanyánk. 

Bohóka reménnyel elaludtunk, 

Neszeltük az angyal szárnya-suhogását, 

S Jézuska a karácsonyi álmok 

Aranyesőjét hintette le reánk.

Ez az emlék a szívünk szelíd éke. 

Glória, glória az égben az Úrnak, 

A földön béke, béke.

Édesanyánktól elcsal az élet. 

Magával visz a tengerviharokra 

Az Isten-lelke-vezette sereg.

Hanem a vészben, a szélben 

A lelkünk mélyén egy karácsonyi emlék 

Szelíden az utunkba pereg…

Ez az emlék a szívünk örök éke, 

Glória, glória az égben az Úrnak, 

A földön béke, béke.

Valakit néha szíven fog a bánat 

S a remény hídját nem verheti ki rajta, 

Mert tenger a bánata, tenger… 

Átsírja vele a világot, de hiába. 

(Ki osztana könnyet, ki osztana tengert?) 

S a karácsonyi Betlehem előtt 

Boldogan könnybelábad az ember.

Itt a vigasznak soha-soha vége! 

Glória, glória az égben az Úrnak, 

A földön béke, béke.

Valahol trónt emel a sötétség; 

Tele van köddel, borúval a szív 

S a hite romjaival a lélek. 

És a ködön átsugárzik a csillag… 

A jászol előtt lekonyul a beteg fej… 

Uram, könnyesen sírom a Hiszekegyet, 

Itt hiszek, itt újra remélek…

Itt a vigasznak soha-soha vége! 

Glória, glória az égben az Úrnak, 

A földön béke, béke.

Várjuk-várjuk ezt az örök éjet, 

Csillagos éjet, szentséges éjet, 

Illatos lehellete mindig… 

Minden fehér és minden aranyos, 

És vágyó szívünket az angyaldalolások 

Csöndes Emmanueli örömmel 

Lassan tele-telehintik.

Ez az öröm a szívünk örök éke… 

Glória, glória az égben az Úrnak, 

A földön béke, béke.