Túrmezei Erzsébet: Csillagtitok
Királyi lelkek vannak még a földön.
Királyi lelkek: mert vágyódni tudnak
és várva várni, hogy a csillag följön...
Királyi lelkek vannak még a földön.
Királyi lelkek: mert vágyódni tudnak
és várva várni, hogy a csillag följön...
és hinni hittel: bús nyomorúságból,
halálból, bűnből lesz szabadulás még...
Sötétlő égen egyszer felvilágol,
fel, új irányt mutatva lábaiknak!
...királyi lelkek vannak még a földön,
de kél-e nékik betlehemi csillag?!
Kicsi jászol örök csodát melenget.
Támad-e csillag vonni és vezetni
sok vágyban égő, bús királyi lelket?
Valaha régen, szentséges nagy éjen
az a csillag... talán egy sötét szív volt...
Megfürdött boldog betlehemi fényben.
Áttüzesedett... lángkévék sugara
tört ki belőle... s fölívelt az égre,
világot vetni keresők útára!
...Szeretnék én is Betlehembe menni.
Találni, venni... égni, felragyogni,
sötétlő égen olyan csillag lenni!
Érintésére híradó sugárnak,
Hogy indulnának! hányan! mindenünnen.
Hiszen sokan csak a csillagra várnak.
1934.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése