Túrmezei Erzsébet: Karácsonyeste
Karácsonyeste, hangulatok szállnak...
fehér hópelyhek... fehér angyalszárnyak...
Szelíd meleggel van szívünk tele.
Aztán - megyünk tovább, sötét lesz újra,
csillag nem ég, utunk hóval befújja
bús életünknek dermesztő tele.
Karácsony este... Ó, csak gyermekemlék!
Szívünk kérdezve ver: Emlékezel még?
És éled, újul sok csodás mese
Aztán megyünk tovább. Reánktipornak
szürkén a gondok, hogy mit hoz a holnap,
és nem kísér már az emléke se.
Karácsonyeste. Csoda! Vég és kezdet.
Világosság és élet született meg,
hol halál volt csak, naptalan sötét.
Élet, Aki az életét letette,
s szent szeretettel fel magára vette
a megváltásnak emberköntösét.
Karácsonyeste! Csoda! Új teremtés!
A kegyelem, az élet megjelent és
kincseivel, lelkem, feléd siet.
Egyedül, árván tovább mért haladnál?
Van Megtartód, akit ha megragadtál,
kegyelem, élet, minden a tied!
(1932)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése