| Rating: | ★★★★★ |
| Category: | Other |
Magyarország 7 természeti csodája
az Őrség, a kerecsensólyom és a parlagi sas érdemelte ki, hogy bekerüljön
"Magyarország hét természeti csodája" közé - derült ki kedden Ipolytarnócon a
Föld napja központi rendezvényén.
A Föld védelme közös felelősség
2008.04.22 16:10, MTI
A füzéri várhegy is "országcsoda" lett
"A füzéri sasfészek"
A parlagi sas és a Hévízi-tó Magyarország természeti csodái között
A Hévízi-tó vagy Hévízi-gyógytó 4,44 ha kiterjedésével és az őt körülvevő 50 ha területű véderdővel Európa legnagyobb gyógyító erejű melegvizes tava.
Ez a tó különleges képződmény, hiszen ellentétben a többi melegvizes tóval, melyek általában vulkanikus eredetű helyeken, agyag- vagy sziklatalajban vannak, a Hévízi-tó tőzegmedrű forrástó. A Keszthelyi-hegység nyugati lejtője mentén, a Hévízi-völgyben található, Hévíz városa mellett.
Különlegességét növeli még az a páratlan természeti látvány, ami az odalátogatót fogadja: a park közepén elhelyezkedő csillogó víz, a vízfelszínt borító páraréteg és az indiai vörös tündérrózsa, amely az egész tóban mindenhol fellelhető. A tavat lombhullató mocsárciprus fasorok körítik, amelyek az egyediségét fokozzák.
Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület
BNPI archív
Védetté nyilvánítás: 1954
Terület: 513 ha
Nógrád megyében, Ipolytarnóc községtől keleti irányban mintegy 2 km-re helyezkedik el a „palóc Pompeji”. A dombsági jellegű tájat szabdaló vízmosások feltárásaiban mintegy 20 millió évvel ezelőtt élt élőlények maradványai őrződtek meg különösen nagy gazdagságban. A színvonalas bemutatóhelyen szakképzett vezetők segítségével tehetünk izgalmas geológiai kirándulást egy ősvilági környezetbe. Az árokban felszínre bukkanó kőzetek közül a legidősebbek az miocén kor eggenburgi korszakának elején, mintegy 24–23 millió évvel ezelőtt, sekélytengeri körülmények között rakódtak le. Az agyagos és homokos rétegek számos ősmaradványt tartalmaznak – a kőzetlapokon csigák, kagylók héjtöredékei, ritkábban korallok vázmaradványai ismerhetők fel. A homokszemcsék összecementálódásával keletkezett homokkőben he-lyezkedik el Ipolytarnóc egyik nevezetessége, a trópusi tenger partszegélyi övezetében lerakódott „cápafogas réteg”. A XX. század elején a helybéli gyerekek kövesült „madárnyelvekként” árulták a turistáknak a kőzetből kiszedegetett cápafogakat. A fogmaradványok alapján a kutatók eddig 24 fajt azonosítottak. A cápák mellett ráják, delfinek, tengeri tehenek és krokodilok kövült maradványai is előkerültek. A tenger visszahúzódásával, a hegységképző erők hatására kiemelkedő szárazföldön 22–21 millió évvel ezelőtt ősfolyamok terítették el kavicstakarójukat. A nagy hozamú vízfolyások időnként hatalmas kovás fatörzseket is szállítottak, amelyeket a kavicsos rétegekkel együtt leraktak. Egy korábbi vulkánkitörés során kovasavas (szilícium-dioxidban gazdag) oldatokkal átjárt, szabályosan „megkövesített” fák közül néhány szép darabbal az ösvény mentén is találkozhatunk. A fatörzsekből készített vékonycsiszolatok alapján a kutatók pálma-, fenyő- és babérféléket azonosítottak, amelyek trópusi-szubtrópusi éghajlati körülmények között éltek.
A szárazföldi üledékképződés később finomabb, homokos üledékek lerakódásával folytatódott. A homokszemcsék összecementálódásával keletkezett szürke színű homokkő Ipolytarnóc igazi szenzációja, több okból is. Egyik különlegessége, hogy lenyomatok formájában nagy gazdagságban tartalmazza az afrikai rokonságot mutató, babérlevelűek uralta fosszilis flóra nyomait. A kutatások során több mint 60 ősi növényfajt – többek között babér-, pálma-, magnólia-, platán-, fenyő- és páfrányféléket – azonosítottak, amelyek közül sok azóta már kihalt. Az ipolytarnóci leletek jelentőségét növeli, hogy több fajt innen írtak le először. A gazdag leletegyüttes alapján a kutatóknak sikerült részletesen feltárni az őskörnyezet éghajlati és életföldrajzi viszonyait. A leggazdagabb gyűjteményt a budapesti Természettudományi Múzeum őrzi, ahol mintegy 15 ezer életnyom kapott helyet.
Ebből a rétegből került elő Ipolytarnóc másik őslénytani érdekessége, egy hatalmas kovásodott ősfenyő. A „Pinuxylon tarnocziense”-nek elnevezett cukorfenyőfélének a kutatók szerint sem fosszilis, sem jelenkori megfelelője nincs. A tőben mintegy 8 méter törzskerületű, becslések szerint közel 100 méter hosszú megkövesedett fatörzs a XIX. század elején még hídként ívelt át a Borókás-árok két oldala között. A helybéliek „Gyurtyánkő-lóczá”-nak nevezték, kővé válásáról legendák születtek. Pusztulása már a felfedezésével megkezdődött; a helybéliek fenőkőnek, építőkőnek, sírkőnek, a kirándulók pedig emlékként hordták el. Ma már csak három nagyobb töredékét láthatjuk eredeti helyzetében; vastagabb törzsrészeit a védelmére megépített pince, míg a lombkoronához tartozó vékonyabb részét a nagycsarnok épülete őrzi.
A növénylenyomatokat és az ősfenyőt rejtő kőzetegyüttes felső részén különleges környezeti feltételeknek köszönhetően ősállatok lábnyomai őrződtek meg. 20 millió évvel ezelőtt ezen a helyen források fakadtak, környezetükben vizenyős térszín húzódott. A lerakódó iszapban, homokban a forrásokhoz inni járó állatok hagyták lábnyomaikat. Az ősi idillnek hatalmas vulkánkitörés vetett véget, amelynek hamuja több méter vastagságban temette be a környéket. (Ez a Kárpát-medencében sokfelé előbukkanó kőzet az ún. „alsó riolittufa”.) Később a riolittufán átszivárgó vizek átkovásították, megkeményítették a laza üledékes rétegeket, s ennek köszönhető, hogy a kovásodott homokkő felszínén élethűen megőrződtek az állatok lábnyomai. A „lábnyomos homokkő” az árkokban több helyen is felszínre bukkan. A több mint 2700 lábnyom alapján eddig 11 állatfajt (ősorrszarvú, őzek, szarvasok, macska- és kutyaféle ragadozók, madarak) sikerült azonosítani, amelyek mindegyike korábban ismeretlen volt a tudomány számára. Az ipolytarnóci előfordulás a világ egyik leggazdagabb harmadidőszaki lábnyomos lelőhelye. Az „ősvilági Pompeji” legjobban feltárt részén a lábnyomos réteg megőrzése érdekében védőcsarnokot emeltek. A hely nemzetközi jelentőségének kifejezésére és a természeti értékek megőrzése érdekében tett erőfeszítések elismeréseképpen a természetvédelmi terület 1995-ben megkapta az Európa Diploma címet.
A geológiai bemutatóhelyhez a Kőzetparki tanösvény vezet. A Borókás-árok bejáratánál fogadóépület várja a látogatókat. Az ősmaradványok bemutatása a Borókás-árok geológiai tanösvényen, szakvezetővel és tájékoztató táblák segítségével történik. A geológiai jellegű Kőszikla tanösvény a Botos-árokba vezeti a látogatókat. Az élő természeti adottságokat két biológiai tanösvény mutatja be.
A Kardoskúti Fehértó a 7 csoda egyike
Kardoskúti Fehértó
A Kardoskúti Fehértó a Dél-Tiszántúl legértékesebb, időszakos vízállású szikes tava, medre a Maros egyik mellékágából alakult ki. Vízellátása igen sajátos: a felszíni vizek mellett alapvető szerepet töltenek be a fakadó források, ezek a felszín alatti vizek táplálják a tavat. A tó területe néha 2 négyzetkilométerre is megnövekszik. Aszályos időszakokban hónapokra, sőt akár egész évre is kiszáradhat, míg csapadékos időszakokban folyamatosan vízzel borított a felülete. Az 1966 óta természetvédelmi oltalom alatt álló terület a környező puszták, a hajdani vásárhelyi puszta védetté nyilvánításával 1997 óta 5629 hektáron a Körös-Maros Nemzeti Park részterülete. A tó és környékének földtani, víztani, madártani és növénytani értékei indokolják a magas szintű védelmet. A Fehértó az egyik legjelentősebb magyarországi madárrezervátum. Nemcsak számos sziki madárfaj költő-, de mintegy másfél száz faj vonulásának is lényeges állomása, továbbá a sajátos sótűrő, szikes növénytársulásoknak is otthona.
Őrség a 7 csoda egyike
Az Őrség zömében Nyugat-Magyarországon, kisebb részben a szlovéniai Muravidéken található történeti és néprajzi tájegység. A vidéket gyakran összetévesztik a Vendvidékkel, az ottani szlovén településeket „őrségi szlovén falvakként” emlegetve, valójában azonban ezek mind néprajzilag, mind etnikailag nagyon különbözőek.
A pityerszeri skanzen egyik épülete
Pankasz haranglab
KERECSENSÓLYOM (Falco cherrug)
Veszélyeztetett, Magyoroszágon fokozottan védett.
Eszmei értéke: 1 000 000 Ft
A kerecsensólyom az egyetlen olyan ragadozómadarunk, amely fontos szerepet játszik a magyarság hitvilágában (Emese álma). Az eurázsiai sztyeppzóna karakterfaja, amelynek Kárpát-medencei populációja az elterjedési terület szélén helyezkedik el, ezért fokozottan sérülékeny. Az állományt ért negatív hatások miatt az 1970-es évek közepére a fészkelő párok száma 30 alá csökkent. Az évtized végén megkezdett fészekőrzéseknek és egyéb védelmi intézkedéseknek köszönhetően jelentősen emelkedett a kirepült fiókák száma.
Később a középfeszültségű légvezetékek tartóoszlopainak szigetelése hatására csökkent az áramütéstől elpusztult madarak száma. A védelmi tevékenység fontos része volt legjelentősebb táplálékállatának, az ürgének a védetté nyilvánítása, illetve egyes megszűnt kolóniák újratelepítése. Európában a legnagyobb állomány hazánkban él, ezért elsősorban a mi feladatunk - és egyúttal nemzetközi kötelezettségünk is - e ritka veszélyeztetett madárfajt földrészünkön megőrizni. A védelmi terv meghatározza a legfontosabb jövőbeni feladatokat, melyek a következők: szigetelési program folytatása, műfészkek kihelyezése, a mező- és erdőgazdálkodás okozta veszélyek elhárítása, ürgekolóniák fenntartása és az illegális kereskedelem megakadályozása.
ÁLLOMÁNYNAGYSÁG
Teljes eurázsiai fészkelőterületén az állomány nagysága pontosan nem ismert. Az 1998 augusztusában Dél-Afrikában rendezett Ragadozómadár-védelmi Világkonferencián elhangzott előadások alapján drasztikusan csökkenő ázsiai állománya a következőképpen alakult:
Kazahsztán 500 pár, Mongólia 2000 pár, Oroszország cca 3000 pár.
Európában a 2000-ben publikált adatok alapján állománya a következőképpen alakul: Ausztriában 5-10 pár, Csehországban 8-12 pár, Szlovákiában 30-40 pár, Horvátországban 10-15 pár, Romániában 2-6 pár, Moldovában 5-7 pár, Oroszországban 120 pár, Bulgáriában 30-40 pár, Törökországban 10-100 pár és Ukrajnában 150- 200 költ.
A kíméletlen fészekfosztogatás és más negatív hatások eredményeként a magyarországi állomány az 1970-es évek közepére 25-30 párra csökkent. A védelmi intézkedések hatására növekedett a fészkelőpárok száma, amely 2001-ben már 140 volt.
A parlagi sas
Magyarország egyik legritkább ragadozó madara a parlagi sas. Elterjedési területének hazánk a nyugati határa, az európai populáció számát kb 300 egyedre becsülik. Tipikus életterei az alacsonyabb hegyvidékekkel érintkező sztyepp jellegű élőhelyek, agrárterületek. A Kaukázusban 1500 m-ig is felhatol. Hazánkban középhegységeink peremén, ritkán belsejében és azoknak alfölddel érintkező füves pusztáin, mezőgazdasági területein telepszik meg.
Magyarországon
fokozottan védett!
Eszmei értéke: 1 000 000 Ft
.jpg)
...katt ide
