Ady Endre: Mert túlságosan akarlak
Ki ott állott az útban,
Ellökni mindig tudtam
S ha az útfélre verlek,
Szép arcodat emeld föl,
Nézz reám, ríj és nevess:
Túlságosan kedvellek.
Ha megszidlak levélben,
Vagy pimasz fütyölésben,
Vagy ha másnak kinállak,
Hozd szivemhez a szíved
És sirass, mert hazudok:
Túlságosan kívánlak.
Ha hallod durva átkom,
Halld ki, hogy szánva bánom
Mindet, mi ért, a bántást
S mégis máglyára vetlek:
Szégyenlem, hogy sorsommal
Csípőd ringása bánik:
Túlságosan szeretlek.
S a napok mulnak-mulnak
S beteg szívembe fulnak
Vágyaim szent Te-érted.
Jönnek a téli varjak
Feketén a hómezőn:
Most már búcsuzok Tőled:
Túlságosan akarlak.
Szeretem Adyt.
VálaszTörlésMég ezt a versét is....de.....
..de? Ady mindenféle verset írt, szerelmeset, forradalmit, stb.
VálaszTörlésNagyon szépek, de egy kicsit lehangolóak a versei, mert szninte
mindegyikben sejteti az elmúlást...
(ez érthető is, hisz beteg volt...)