Szabó Imre: Érintés

Szabó Imre: Érintés

A hold hűvösen rám ragyog, 

Csendben egyedül ballagok 

Távol a város zajától 

Az emberek gondjától, bajától. 

Fújja a szél a fák levelét, 

Élvezem az éjszaka csendjét 

Sötétben megbújó magányos padok 

E nyugalomért bármit megadok. 

Ilyenkor, egyedül, az ember 

Gondolataiban elmerül? 

A fantáziám elszabadul? 

Néha-néha meg is vadul. 

Száll, száll a fellegekbe 

Nem is gondol a tényekre 

Azt képzelem, beszélgetek, 

Jézustól kérdezgetek. 

Válaszol, beszélgetünk? 

Egy tisztáson le is ülünk 

Meggyőzött az igazáról: 

Nem élhetek Tőle távol 

Egy úton kell, hogy járjunk 

Embereket kihalásznunk? 

S jött egy pillanat? 

A kép megszakadt. 

Egyedül ülök a tisztáson 

Távol a város zajától 

A hold még mindig fenn ragyog 

Lassan hazaballagok 

Még magam sem értem 

Valami történt bennem? 

A kegyelem elért engem 

Érzem, érzem! 

Tavasz van

Szép gondolatok a természetről....

"Boldog ember az, aki tud örülni a természet jótéteményeinek, 

boldogtalan az, aki képtelen e jótéteményeket élvezni."

(Holbach)

"A természet számomra arról a harmóniáról beszél, amire tulajdonképpen minden ember vágyik. 

A természet rendje jelenti azt a romlatlan világot, amelybe minden ember szeretne visszakerülni. (...) 

A természetben mindennek megvan a maga helye, csodálatos egyensúly ez, 

amit az ember csak felborítani képes."

(Korzenszky Richárd)

"A természet sohasem gondolkodik előre. 

Öntörvényű ritmusában egyszerűen csak visszatarthatatlanul halad."

(Susan Barker)

"A Természet nemcsak erős és hatalmas,hanem furfangos is. 

És csak irtózatos viaskodások, rettenetes áldozathozatalok árán adja oda a titkának 

egy-egy misztériumfoszlányát."

(Cholnoky Viktor)

"Az ész az embernek nem azért adatott, hogy a természet felett uralkodjék, 

hanem, hogy azt követni s annak engedelmeskedni tanuljon."

(Eötvös József)

"A természet nem ért tréfát: mindig igaz, mindig komoly, mindig szigorú, 

mindig igaza van; a hibák és tévedések mindig az emberéi."

(Johann Wolfgang von Goethe)

Szép gondolatok - idézetek a természetről...

Lám-lám, milyen szépséges is tud lenni ez a világ, 

csak az a baj, hogy az ember ritkán néz fel.

(Halász Margit)

“Játékaidat elvehetik, ruháidat, pénzedet is elvehetik mások. 

De nincsen olyan hatalma a földnek, amelyik elvehetné tőled azt, 

hogy a pillangónak tarka szárnya van, s hogy a rigófütty olyan az erdőn, 

mintha egy nagy kék virág nyílna ki benned. 

Nem veheti el senki tőled azt, hogy a tavaszi szellőnek édes nyírfaillata van, 

és selymes puha keze, mint a jó tündéreknek.” 

(Wass Albert)

“Változás: a szolgálóleány neve, akinek segítségével a Természet végrehajtja csodáit.” 

(Mark Twain)

"A csönd nem csupán a természet hangja, hanem a lélek legbenső szükséglete."

(Tatiosz)

"A természet folyvást gondoskodik az emberi boldogság legfőbb eszközeiről. 

Figyeld meg, mint nő a gabona, mint fakad a bimbó; 

haladj ziháló tüdővel az eke mögött; olvass, gondolkodj, szeress, 

mert ezek a dolgok, amik az embert boldoggá teszik."

(Puskin)

"Az út örök és tétlen, mégis mindent végbevisz észrevétlen.

Ha fejedelmek, királyok megőrzik, minden magától rendeződik.

Ha kapálóznak és intéznek, letöri őket a titkos természet.

Vágytalan a titkos természet, s a vágy hiánya: béke,

az ég alatt a rend teljessége."

(Lao- ce) 

Ami fenséges és tiszteletre méltó...

"Ahogyan a megfáradt, aranyszínű fényt adó nap lassan leszáll a fák lombkoronája mögött, 

a zöld, a sárga, és a vörös színek barnára, majd szürkére váltanak, s végül nem marad más, 

mint a hold fénye, ahogyan megvilágítja a szemközti hegyoldal tisztásait. 

És ekkor kezd élni az erdő. 

A csöndet szinte harapni lehet, minden eltűnik a világból, ami mesterkélt, minden, aminek semmi keresnivalója itt. Ekkor látható, hallható és szagolható a világ azon része, ami még szép. 

Ami szabad, és ettől gyönyörű. 

Ami fenséges és tiszteletre méltó. 

Amihez kellő alázattal lehet csak közeledni. 

Ha kellő alázattal és az erdő iránti tisztelettel tölt az ember hosszú órákat a cserjék közé húzódva, 

akkor élhet át valódi csodákat."

(Tomán Edina)

Szép estét kívánok!

Most lassan aláhull a bíbor alkonyat,

egy percre visszanéz, majd búcsút int a nap.

Egy hosszú pillanatra csend lesz, s áll a lég,

mintha minden élő csodára várna még,

hisz oly varázsos minden, hátha így marad

oly hamar sötétség reánk nem szakad -

de lassan, tétován fölkel a gyönge szél

vigasztalva suttog, szép estét ígér...

Wass Albert: A régi képek

 

Wass Albert: A régi képek

Ha néha, néha nyári éjszakán

Eszembe villan egy-egy régi álom,

A holdsugarán, csillagfényen át

A régi képek halvány fényét látom ...

Mikor a sötét fenyves erdők mélyén

Nekem zenélt a zúgó vadpatak,

A csendes, néma, rózsás esti fényben

Kék hegyek közt nyugodott a nap ...

Mikor a párás, zöldvizű mocsárban

Nagy hápogással keltek föl a récék,

Halkan zizegő nádas sűrűjében

Órákig lestem egy réti sas fészkét ...

Mikor a hűvös nyári hajnalon

A vágott szélén jártam lopva, csendben,

Őzbaknak néztem minden barna foltot,

Lombok közt suttogó szellőt kerestem ...

Mikor a sziklák égbe nyúló ormán

Előttem játszott egy zergegidó,

Körülöttem volt a kék havas,

Hol szűz-fehéren csillogott a hó ...

Aztán még sok-sok minden elvonul,

Zöld tölgyfaerdő, mindenféle vad ...

De egyszer minden, minden elrepül,

Csak holdsugár és csillagfény marad ...

Tavaszi képeim /2014

Petőfi Sándor: A virágnak megtiltani nem lehet...

Petőfi Sándor: A virágnak megtiltani nem lehet...

A virágnak megtiltani nem lehet,

Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet;

Kikelet a lyány, virág a szerelem,

Kikeletre virítani kénytelen.

Kedves babám, megláttalak, szeretlek!

Szeretôje lettem én szép lelkednek -

Szép lelekednek, mely mosolyog szelíden

Szemeidnek bűvös-bájos tükrében.

Titkos kérdés keletkezik szívemben:

Mást szeretsz-e, gyöngyvirágom, vagy engem?

Egymást űzi bennem e két gondolat,

Mint ôsszel a felhô a napsugarat.

Jaj ha tudnám, hogy másnak vár csókjára

Tündér orcád tejben úszó rózsája:

Bujdosója lennék a nagyvilágnak,

Vagy odáadnám magamat a halálnak.

Ragyogj reám, boldogságom csillaga!

Hogy ne legyen életem bús éjszaka;

Szeress engem, szívem gyöngye, ha lehet,

Hogy az isten áldja meg a lekedet.

Debrecen, 1843. 

Tavasz a kertünkben /2014

Végre szép idő van, nyílnak a tavaszi virágok. Még több kép itt ....