Szabó Imre: Érintés

Szabó Imre: Érintés

A hold hűvösen rám ragyog, 

Csendben egyedül ballagok 

Távol a város zajától 

Az emberek gondjától, bajától. 

Fújja a szél a fák levelét, 

Élvezem az éjszaka csendjét 

Sötétben megbújó magányos padok 

E nyugalomért bármit megadok. 

Ilyenkor, egyedül, az ember 

Gondolataiban elmerül? 

A fantáziám elszabadul? 

Néha-néha meg is vadul. 

Száll, száll a fellegekbe 

Nem is gondol a tényekre 

Azt képzelem, beszélgetek, 

Jézustól kérdezgetek. 

Válaszol, beszélgetünk? 

Egy tisztáson le is ülünk 

Meggyőzött az igazáról: 

Nem élhetek Tőle távol 

Egy úton kell, hogy járjunk 

Embereket kihalásznunk? 

S jött egy pillanat? 

A kép megszakadt. 

Egyedül ülök a tisztáson 

Távol a város zajától 

A hold még mindig fenn ragyog 

Lassan hazaballagok 

Még magam sem értem 

Valami történt bennem? 

A kegyelem elért engem 

Érzem, érzem!