Németújvár - Grác

A képeim egy kirándulás során készültek.

Lábnyomok

Rating:	★★★★★
Category:	Other

Lábnyomok

Álmomban Mesteremmel

tengerparton jártam, s az életem

nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:

két pár lábnyom a parti homokon,

ahogy Õ mindig ott járt énvelem.

De ahogy az út végén visszanéztem,

itt-amott csak egy pár láb nyoma

látszott, éppen ahol az életem

próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.

Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:

"Amikor életem kezedbe tettem,

s követõdnek szegõdtem Mesterem,

azt ígérted, soha nem hagysz el engem,

minden nap ott leszel velem.

S most visszanézve, a legnehezebb

úton, legkínosabb napokon át

mégsem látom szent lábad nyomát!

Csak egy pár láb nyoma

látszik ott az ösvényen.

Elhagytál a legnagyobb ínségben?"

Az Úr kézenfogott, s szemembe nézett:

"Gyermekem, sose hagytalak el téged!

Azokon a nehéz napokon át

azért látod csak egy pár láb nyomát,

mert a legsúlyosabb próbák alatt

téged vállamon hordoztalak!"

(ismeretlen szerzõtõl)

Túrmezei Erzsébet fordítása

Aranymiatyánk (csángómagyar ima)

Rating:	★★★★★
Category:	Other

Aranymiatyánk (csángómagyar ima)

Nekem legkedvesebb fiam, Jézus! Mit fogsz te tenni virágvasárnapján?

Legkedvesebb anyám, neked mindjárt megmondom: én nagy király leszek, dicsőségesen bemegyek Jeruzsálembe, inteni és tanítani fogom a népet Atyám törvényére, és hirdetni fogom a megváltás új szövetségét.

Nekem legkedvesebb fiam, Jézus! Mi leszesz te azon a szent Nagyhétfőn? Legkedvesebb anyám, azt én mindjárt megmondom neked: gyönge és beteg leszek, többé senki sem fog tisztelni, senki sem segít a templomhoz járni.

Nekem legkedvesebb fiam, Jézus! Mit teszel te azon a szent Nagykedden? Legkedvesebb anyám, én azt neked mindjárt megmondom. Szegény vándor leszek, és vándorolni fogok egyik városból a másikba, és éjjelenként nem fogom fáradt fejemet álomra lehajtani.

Nekem legkedvesebb fiam, Jézus! Mit mívelsz te azon a szent Nagyszerdán, és az egész Nagyhétben?

Legkedvesebb anyám, azt én neked mindjárt megmondom: fölmegyek az Olajfák szent hegyére, álom nem jövend szememre a nagy félelemnek miatta. Kísértetni fogok egyik bírótól a másikhoz, Annástól Kaifáshoz, Kaifástól Heródeshez és Heródestól Pilátushoz.

Nekem legkedvesebb fiam, Jézus! Mit mívelsz te azon a nagy és szent Zöldcsütörtökön?

Legkedvesebb anyám, én azt neked mindjárt megmondom: ama hamis Júdás el fog engem adni harminc ezüstpénzért.

Nekem legkedvesebb fiam, Jézus! Mit fogsz te mívelni Nagypénteken?

Legkedvesebb anyám, én azt neked mindjárt megmondom: föl leszek feszítve egy magas keresztfára, három rettentő vasszöggel kezeimen és lábaimon átverve. Odajön egy vitéz, lándzsával keresztüldöfi oldalamat, és abból vér és víz fog folyni. Atyám pedig küldeni fog két ápolót, úgymint Szent Jánost és (Armathiai) Józsefet, akik engem a gyászkeresztfáról levesznek. Te kedves anyám, rám fogsz nézni szent szemeiddel, megmosol engem szent könnyeiddel, és szent hajaddal fogod törölni véres testemet. Én pedig halva fogok feküdni a Szombat estvéjéig, mint aluvó kisded az ő bölcsőjében.

Nekem legkedvesebb fiam, Jézus! Mit fogsz te mívelni Nagyszombatom?

Legkedvesebb anyám, én azt neked mindjárt megmondom. Mély sírban fogok feküdni egész a húsvéti szent napig, mialatt le fogok szállani poklokra, az ott rám váró lelkeket kiszabadítandom. Feltámadva magammal viszem őket az én Atyám országába, bevégzett nagy munkám diadaljeléül. És az üdvösség öröméneke örökké fog zengeni az egek egeiben.

Mondá erre a Boldogságos Szűz Mária: azon halandó, ki e szent jóslatokból álló Aranymiatyánkot egyszer vagy többször átimádkozandja, és megemlékezik az én hét fájdalmamra, és legkedvesebb Fiam kínszenvedésére és halálára: az nem lesz elfeledve az egekben. Életében minden kérése meghallgattatik, holta után pedig lelke az Isten előtt fog ragyogni az örök üdv fénysugarában, mely a végtelenségig nagyobbodik mindörökké. Amen.

(Virtuális Plébánia) Ajánld ismerősödnek is!

Az apostoli Hitvallás - a Te Deum - Dicsõség

Rating:	★★★★★
Category:	Other

Az apostoli Hitvallás

Hiszek az egy Istenben, mindenható Atyában,
mennyben és földnek Teremtõjében.
És a Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában,
aki az Atyától született az idõ kezdete elõtt.
Isten az Istentõl, világosság a világosságtól,
valóságos Isten a valóságos Istentõl.
Született, de nem teremtmény,
az Atyával egylényegû és minden általa lett.
Értünk emberekért, a mi üdvösségünkért, leszállott a mennybõl.
Megtestesült a Szentlélek erjébõl Szûz Máriától
és emberré lett.
Poncius Pilátus alatt keresztre feszítették,
kínhalált szenvedett és eltemették.
Harmadnapra föltámadott az Írások szerint,
fölment a mennybe, ott ül az Atyának jobbján,
de újra eljön dicsõségben ítélni élõket és holtakat
és országának nem lesz vége.
Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetõnkben,
aki az Atyától és Fiútól származik,
akit éppúgy imádunk és dicsõítünk
mint az atyát és a Fiút,
Õ szólt a próféták szavával.
Hiszek az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházban.
Vallom az egy keresztséget a bûnök bocsánatára.
Várom a holtak föltámadását
és az eljövendõ örök életet. Amen.




Te Deum
Téged, Isten dicsérünk, * téged Úrnak ismérünk.
Téged, örök Atyaisten * mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok * Kerubok és Szeráfkarok.
Egek és minden hatalmak * szüntelenül magasztalnak.
Szent vagy, szent vagy, * erõsséges szent Isten vagy !
Nagyságoddal telve ég, föld,* dicsõséged mindent bétölt.
Téged dicsér, egek Ura * apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták * súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek * magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte * szent Egyházad ezerszerte.
Ó Atyánk, téged *s mérhetetlen nagy Fölséged.
S azt, ki hozzánk tõled jött le * Atya igaz Egyszülöttje.
És áldjuk veled * Vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje * Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál * szûzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad * mennyországot megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket *: Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendõ *: mindeneket ítélendõ.
(Itt meghajlunk vagy letérdelünk.)
Téged azért, Uram, kérünk,* mi megváltónk, maradj vélünk!
Szentjeidhez végy fel égbe * az örökös dicsõségbe!
Szabadítsd meg, Uram, néped, * áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald * mindörökké felmagasztald!
(Fölegyenesedünk vagy fölállunk.)
Mindennap dicsérünk téged, * szent nevedet áldja néped.
Bûntõl e nap õrizz minket * és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz ;* híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk * tebenned van bizodalmunk.
Te vagy Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem!




Dicsõség

Dicsõség a magasságban Istennek!
És a földön békesség a jóakaratú embereknek!
Dicsõítünk Téged, áldunk Téged,
imádunk Téged, magasztalunk Téged.
Hálát adunk Neked nagy dicsõségedért.
Urunk és Istenünk mennyei Király,
mindenható Atyaisten.
Urunk Jézus Krisztus, egyszülött Fiú.
Urunk és Istenünk, Isten Báránya, az Atyának Fia,
Te elveszed a világ bûneit, irglmazz nekünk!
Te elveszed a világ bûneit, hallgasd meg könyörgésünket!
Te az Atya jobbján ülsz, irgalmazz nekünk!
Mert egyedül Te vagy a Szent, te vagy az Úr,
te vagy a egyetlen Fölség, Jézus Krisztus,
a Szentlélekkel együtt az Atyaisten dicsõségében Amen.

Gárdonyi Géza: Mikor a földön

Gárdonyi Géza: Mikor a földön

Mikor a földön leány születik,
egy fiucska álmában mosolyog.
Egymástól bármily messze vannak is,
de ez a kettő találkozni fog.

S akkor egymáson megáll a szemők,
S bár ajkuk hallgat, kiált a szívök:
- Ki ez? - kérdi a lány.
- Ez az! - szól a legény.
S kezdődik a földön új szerelmi regény.
*
A parton álltam. Hajóra vártam
a májusi napnak enyhe sugarában.
S ahogy ott jött-ment a parton fönt, lent
a város népe, - mélázva csodáltam.

És a Dunaparton ekkor jött egy leány.
Rövidszoknyás lány volt, de már felvirágzó,
valami rejtelmes szépséget sugárzó;
haja gesztenyeszín, szeme szelíd s barna,
mondhatatlan kedves, gyönge, fehér arca.

Jött.

Oly ismerős, mintha volna csak eggyetlen,
s csodálatos: mégis-mégis ismeretlen.
Festmény tán, amely a keretből kilépett?
Álomkép, amely a valóságba tévedt?

S jött.

Könnyen és lengén, mint a virág-pehely,
melyet a tavaszi szellő karja emel.
Kék ernyőjét a nap fénye általjárta.
karcsu derekán is kék volt a kabátja;
a szoknyája fehér, kesztyűje is fehér;
szépmetszetű ajka piros rózsalevél.

S ő jött. Rámpillantott szelíden, nyugodtan.

Hallottam mesélni még gyermekkoromban,
hogy a mező fölött augusztusi éjen
hirtelen kétfelé szakad a sötét menny
s fény árad belőle. És egy pillanatra
a virrasztó pásztort csoda kápráztatja.
Ily látomány volt ez. Fény áradt énreám,
mikor rámpillantott a kedves szép leány.

Nem tudtam mi neve, s majdnem megszólaltam.
Nem tudtam hova megy, s majdnem meg- ragadtam.
S ő is rámnézett, mint az erdővágásbul
a kilépő őz, ha a tájékra bámul...

Óh ha akkor szívem szólhat nyelvem helyett,
Te kedves! - ezt mondom s nyujtom a kezemet, -
óh mily régen várlak, mióta csak élek!
Hova mégy? hol lakol? minek hívnak téged?

De a hajó akkor beszállót csengetett.
A leány továbbment. Ment, szinte sietett.

Én még a hajón is utána bámultam.
Oly szomorú voltam, csaknem elájultam

Az Operaház Fantomja - dalszöveg és zene magyarul

Az Operaház Fantomja - dalszöveg
(Kántás Balázs)

CHRISTINE:
Halk hangján szólított, sejtelmesen
mikor álmomban éjjel megjelent
Álmodnék újra tán? itt érzem őt…
A Fantom kit a sötét éj elrejt most értem jő.

FANTOM:
Énekelj hát velem, hisz sorsod ez
A hangom megtalál, bármit teszel
Hiába fordulsz el, itt az idő,
a Fantom, kit elrejt a sötét éj, ím érted jő!

CHRISTINE:
Arcod ki látta már, retteg, míg él
Álarcod hadd legyek…
FANTOM:
Hangod enyém!
EGYÜTT:
Hang s lélek összeforrva őserő
a Fantom, kit elrejt a sötét éj ím értem / érted jő.

FANTOM:
Rég járod már utad, s tartasz felém
Ismered titkaim…
CHRISTINE:
Lelkem tiéd…
Ketten:
Egymásba fordul át múlt és jövő
A Fantom, kit eljrejt a sötét éj, most érted / értem jő.

EREDETI ANGOL SZÖVEG:

ANDREW LLOYD WEBBER, RICHARD STILGOE:
The Phantom of the Opera

CHRISTINE
In sleep he sang to me, in dreams he came
that voice which calls to me and speaks my name
And do I dream again? For now I find
the Phantom of the Opera is there - inside my mind

PHANTOM
Sing once again with me our strange duet
My power over you grows stronger yet
And though you turn from me, to glance behind,
the Phantom of the Opera is there - inside your mind

CHRISTINE
Those who have seen your face draw back in fear
I am the mask you wear . . .
PHANTOM
It's me they hear . . .
BOTH
Your/my spirit and your/my voice in one combined:
the Phantom of the Opera is there inside your/my mind . . .

PHANTOM
In all your fantasies you always knew
that man and mystery . . .
CHRISTINE
. . . were both in you . . .
BOTH
And in this labyrinth, where night is blind,
the Phantom of the Opera is there/here inside your/my mind . .

- Zene-  kinszi.multiply.com/music?&=&page_start=50


A film tartalma röviden...

Christine Daae (Emmy Rossum), a fiatal szopránénekesnő a párizsi Opera Populaire tagja. Egy napon titokzatos pártfogóra talál, s azt hiszi, hogy ő a "Muzsika Angyala", akiről korán meghalt apja beszélt neki. Az idegen azonban nem az Angyal, hanem a rejtélyes Fantom (Gerard Butler), aki rettegésben tartja a színház művészeit. Csak Madame Giry, a balett-tanárnő (Miranda Richardson) tudja, hogy aki a színházépület katakombái között rejtőzik, valójában egy torz arcú zenei géniusz.

(Azt hallottam egy kedves ismerősömtől, hogy a  folytatása készül hamarosan....)

Az operaház temperamentumos dívája, La Carlotta (Minnie Driver) az új előadás próbáinak közepén távozik, a színház menedzserei pedig nem tehetnek mást, mint az újonc Christine-t állítják helyette a rivaldafénybe. A varázslatos bemutatkozás nemcsak a közönséget bűvöli el, hanem a Fantomot is. Ezentúl csak a lány érdekli, és mindent elkövet, hogy pártfogoltja az opera új csillaga legyen. Szereti és bátorítja, egyengeti a karrierjét, de nem ő az egyetlen férfi, aki felfigyelt a fiatal énekesnőre. A színház gazdag patrónusa, Raoul de Chagny (Patrick Wilson) is körüludvarolja a lányt szerelmével. Christine-t rabul ejti ugyan karizmatikus és rejtőzködő mentora, de kétségkívül jobban vonzódik a rámenős és jóképű Raoulhoz, ami felbőszíti Fantomot... 

Ron Cristian: Merj álmodni...

Rating:	★★★★★
Category:	Other

Ron Cristian: Merj álmodni

mert az álmok álmodói meglátják

a holnapot.

Merj kívánni,

mert a kívánság a remény forrása,

s a remény éltet

bennünket.

Merj nyúlni

olyan dolgokért, amit senki más nem lát.

Ne félj olyat látni,

amit senki más nem lát.

Higgy a szívedben

és saját jóságodban,

mert ha így teszel,

mások is ezekben

fognak hinni.

Higgy a csodában,

mert teli van vele az élet.

De ami a legfontosabb,

hogy higgy önmagadban...

mert odabenn a lelkedben

rejtőzik a csoda,

a remény, a szeretet

és a holnap álmai.

Most olvastam....

Rating:	★★★★★
Category:	Other

Mindenki jónak születik. Kedvesnek, ártatlannak. Régebben mindig elnéztem, hogy mennyi csodálatos gyermek van a világon. Mindegyikük oly édes és tiszta. De hová tűnnek el, amikor felnőnek? Mert a felnőttekben már nem találtam meg őket. Hová tűnik a derű, a mindenkit átölelő szeretet, az érdektelen, tiszta őszinteség? Tudom: felnőtté válnak. A gyermekeket nem az értelem szigorú, érvelő, rideg törvénye, hanem a szív meleg, bársonyos egységérzése vezeti. De vajon mikor lesznek felnőttek? Hol van az a pillanat, amikor hamisság vegyül a tisztaságba? Mikor lesz az érték érdekké? Ezt a folyamatot az ember másokban nem képes követni. Csak saját magában figyelheti meg, ha szerencséje van. Azt is csak akkor, ha megáll a rohanásban, lelassít, befelé fordul és önmagára tekint.

Aztán ha már az ember számító felnőtté vált, feltevődik néhány kérdés. Érdemes-e jónak lenni? Lehet-e ebben a világban jónak lenni? Nem okozza-e vesztünket a jóság? Nem egy naiv utópia a kétezer éves mondás, hogy ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel? Még a vak is látja, hogy a hazugoké a világ. Vajon nem fojt-e meg az őszinteség? Tényleg az elfásult, a megszokott, a könnyebb út a helyesebb? Okosabb dolog a világ kedvéért álarcot öltenünk, ahelyett, hogy saját tiszta énünket hagynánk megmutatkozni? Valóban képesek vagyunk azt tenni, amit szeretnénk? Vagy többnyire azt tesszük, amit elvárnak tőlünk?

Ezek a kérdések sosem hagytak nyugton, akkor sem ha saját arcommal próbáltam élni, akkor sem ha idegen maszkot próbáltam ölteni. Aztán jött az isteni szerencse. Megnézhettem önmagam belülről, betekinthettem a mélységbe. És ott, saját magamban megtaláltam a válaszokat a sok feltett kérdésre. Tömören így hangzanak: igen, lehet jónak lenni, érdemes jónak lenni. A kenyér erősebb fegyver (igenis fegyver), mint a kő. A jóság is fegyver és a jóság kulcs is. Az őszinteség, a szabadság és a tiszta lelkiismeret kulcsa. Nem a megalkuvás a helyes út. Vesd le a maszkodat! Légy egyszerű! Állj ki a sorból, ne menj a csordával! Légy szabad, tedd azt, amit te magad szeretnél tenni. Akkor boldog és egészséges leszel. Mindig azt tedd, ami igazán, vagyis lelked mélyéből boldoggá tesz!

Nem kell föltétlen mindenkinek hasonlóan dramatikus lelki átalakuláson átmennie. Sokszor ellentétes dolgokat látunk. Ami egyikünk számára szükségszerű vagy hasznos, az a másik számára fölösleges vagy akár ártalmas is lehet. Ezért nem lehet senkinek semmilyen elvárása. Minden emberi élet önmagában egy teljesen egyedülálló, megismételhetetlen út, amelyen az Egyetemes Tudati Lény utánozhatatlan módon éli önfelfedező tapasztalatait az önbújócska játékában.

...bennünk lakik még valaki. ...nem csak az értelmi lény vagyunk, hanem lelkünk van, vagy talán helyesebb úgy mondani, hogy van egy Belső Lényünk. Azért belső, mert nem anyagi természetű, ezért nem kötött a külső, az anyagi világ paramétereihez. Így az időhöz sem. Halál és születés nem befolyásolja létét. A külső tudás mértéke nem befolyásolja bölcsességét.
(Gunagriha)

Hajduszoboszló - Debrecen 2007

Fantasztikus 2 hetet töltöttünk itt! 

Reményik Sándor: Sziklák

Reményik Sándor: Sziklák

A kősziklákat mindíg irigyeltem,
Kik állnak büszkén, mozdulatlanul,
Állják a villámot, ha rájok sujt,
S a harmat csöppjét, ha fejökre hull.
Számukra soha sincs "talán", se "hátha",
Mint dogmák állnak, oly konok-keményen,
Mint  zord, erős és önhitt férfiak,
És hófuvásos, sivatag-nagy télben
Fejükön csipkés jégből a sisak.
A kősziklákat mindíg irigyeltem.

A kemény szót most megtanulom én is,
De szívem bánja, mit kimond a szám,
Ajkamon éles az ige, mint a kard,
De belül egy hang kérdez: "igazán?"
S a lélek ernyedt, tompa, szárnyszegett.

Már megtanulok én is síkraszállni,
S nem hajigálni kő helyett kenyeret,
S lenni kőszírt, mely int és fenyeget,
Kőszikla, mit meg nem ingat semmi.
Kőszikla, min a csákány eltörik.

Ó, de belül fáj keménynek lenni!