Guillaume Apollinaire: A Tél jön
A tél jön és úgy fáj a lelkem
Szívemnek nincs egy szava se
Talán nincs is már hova lennem
Ó vágy tele minden tele
Hol csak a kín maradt töretlen
S a szívem mért ver egyre mondd
Ami így rászakadt a búban
Ó te ki vársz rám kis bolond
Tudod-e hogy azúrba bújtam
Hogy csinosabbnak láss viszont
Vagyok kék álmok katonája
Gondolj rám s veszejtsd el eszed
Nézd az ábránd végére járva
Ahányszor szemed felveted
Reásimul a láthatárra
Hajnal óta rád gondolok
Te kit szeretek eszemvesztve
Szeretlek míg a nap ragyog
És imádlak ha jő az este
(Somlyó György fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése