Őszi nap / Képeim 2016

Guillaume Apollinaire: A Tél jön

Guillaume Apollinaire: A Tél jön

A tél jön és úgy fáj a lelkem

Szívemnek nincs egy szava se

Talán nincs is már hova lennem

Ó vágy tele minden tele

Hol csak a kín maradt töretlen

S a szívem mért ver egyre mondd

Ami így rászakadt a búban

Ó te ki vársz rám kis bolond

Tudod-e hogy azúrba bújtam

Hogy csinosabbnak láss viszont

Vagyok kék álmok katonája

Gondolj rám s veszejtsd el eszed

Nézd az ábránd végére járva

Ahányszor szemed felveted

Reásimul a láthatárra

Hajnal óta rád gondolok

Te kit szeretek eszemvesztve

Szeretlek míg a nap ragyog

És imádlak ha jő az este

(Somlyó György fordítása)

Őszi képeim - 2016 november

Reményik Sándor: Viszontlátásra

Reményik Sándor: Viszontlátásra 

Viszontlátásra, - mondom, és megyek.

Robognak vonatok és életek -

Bennem, legbelül valami remeg.

Mert nem tudom,

Sohasem tudhatom:

Szoríthatom-e még

Azt a kezet, amit elengedek.

Viszontlátásra: mondom mégis, mégis.

Viszontlátásra - holnap.

Vagy ha nem holnap, - hát holnapután.

Vagy ha nem akkor - hát majd azután.

És ha aztán sem - talán egy év mulva.

S ha még akkor sem - hát ezer év mulva.

Viszontlátásra a földnek porában,

Viszontlátásra az égi sugárban.

Viszontlátásra a hold udvarán,

Vagy a Tejút valamely csillagán -

Vidám viszontlátásra" mégis, mégis!"