Békés, boldog karácsonyi ünnepeket kívánok!

 

 

Őszi nap / Képeim 2016

Guillaume Apollinaire: A Tél jön

Guillaume Apollinaire: A Tél jön

A tél jön és úgy fáj a lelkem

Szívemnek nincs egy szava se

Talán nincs is már hova lennem

Ó vágy tele minden tele

Hol csak a kín maradt töretlen

S a szívem mért ver egyre mondd

Ami így rászakadt a búban

Ó te ki vársz rám kis bolond

Tudod-e hogy azúrba bújtam

Hogy csinosabbnak láss viszont

Vagyok kék álmok katonája

Gondolj rám s veszejtsd el eszed

Nézd az ábránd végére járva

Ahányszor szemed felveted

Reásimul a láthatárra

Hajnal óta rád gondolok

Te kit szeretek eszemvesztve

Szeretlek míg a nap ragyog

És imádlak ha jő az este

(Somlyó György fordítása)

Őszi képeim - 2016 november

Reményik Sándor: Viszontlátásra

Reményik Sándor: Viszontlátásra 

Viszontlátásra, - mondom, és megyek.

Robognak vonatok és életek -

Bennem, legbelül valami remeg.

Mert nem tudom,

Sohasem tudhatom:

Szoríthatom-e még

Azt a kezet, amit elengedek.

Viszontlátásra: mondom mégis, mégis.

Viszontlátásra - holnap.

Vagy ha nem holnap, - hát holnapután.

Vagy ha nem akkor - hát majd azután.

És ha aztán sem - talán egy év mulva.

S ha még akkor sem - hát ezer év mulva.

Viszontlátásra a földnek porában,

Viszontlátásra az égi sugárban.

Viszontlátásra a hold udvarán,

Vagy a Tejút valamely csillagán -

Vidám viszontlátásra" mégis, mégis!"

Őszi gondolatok /2016

Őszi képeim /2016

  

Szép napot kívánok!

A lélek sugárzása széppé varázsolja az embert.

Az ember szépsége összhangot teremt a házban.

Az otthon összhangja rendet teremt a hazában. 

S ha az országban rend honol, béke köszönt a világra.

(kínai közmondás)

Wass Albert: Ha jön az ősz

Wass Albert: Ha jön az ősz

Ha majd az ősz, 

összegyűjt minden bánatot, s vele 

a lelkemet behinti csendesen: 

eljössz-e vigasztalni, kedvesem? 

Eljössz-e akkor simogató szóval,

mikor a lelkem többé nem nevet,

s mesélsz-e majd, mikor a könnyem éget,

hajnal-fényből szőtt, színes-szép meséket,

amiket egyszer én mondtam neked? 

Ha akkor eljössz:

áld’ni fogom a lábaid nyomát,

s áldott legyen a rózsaszínű út,

az út, melyen menni fogsz tovább,

áldott legyen a szív, mely erre kerget,

s áldott legyen, áldott legyen a lelked,

legyen a boldog álmok temploma. 

Hanem azért

áldani foglak téged akkor is,

ha nem gondolnál rám többet soha.

Nyári szerkesztéseim /2016