Szuhanics Albert: Taníts meg Uram!

Szuhanics Albert: Taníts meg Uram!

Taníts meg Uram boldognak lenni, 

Tiszta szívemből, könnyen szeretni. 

Szállván virágra, miként a lepkék, 

Könnyen cikázva, ahogy a fecskék. 

Taníts meg engem, tisztának lenni, 

Vissza nem nézni, előre menni! 

Letenni minden terhet és gondot, 

Látni magamban a középpontot... 

Taníts még nekem egyszerűséget, 

Hogy megláthassam mindig a szépet. 

Igazgyöngy legyen szellemi lényem 

A hamis ékszert még meg sem nézzem! 

Taníts meg engem nyugodtnak lenni, 

Útra kelőktől, szép búcsút venni. 

Túltenni magam, azon mi nem megy, 

Erősebb szenved, okosabb enged... 

Taníts meg engem szerelmet adni, 

Nem szalmalángként, parázs maradni. 

Embernek lenni, minden esetben, 

Segítő erő legyen kezemben! 

Hogyan tehessem? Taníts meg engem; 

Új reményt adni csüggedelemben! 

Mindig, mindenkor emberi szóra, 

Könnyet törölni, hajlani jóra. 

Taníts meg engem, tanító tettre, 

Példás jellemre, hű szeretetre. 

Víg mosolyt csalni bánatos arcra, 

Taníts meg Uram, erre a harcra!

Debrecen, 2008. szeptember 30.