Szuhanics Albert: Embernek lenni
Könnydús szemed rám emeled,
boldogságtól remeg kezed.
Szád szegletén halvány mosoly,
ábrándozom, ábrándozol...
Cudar világ, olyan nincsen,
csak jót teremthet az Isten!
S e világnak közepébe',
mi vagyunk a szeme fénye...
Mert mi a Nap és a Hold vagyunk,
emberképként, saját magunk.
Fénylő szemünk egy-egy csillag,
leheletünk virágillat.
Nő és férfi, férfi és nő,
a legelső, a legvégső.
Aranykapu is mi vagyunk,
meg kell nyitnunk saját magunk!
Lényünk szerelem tüzében,
fenntartjuk az örök fényben.
A sorsunk szeretni, szeretni,
mert legszebb, embernek lenni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése