Szabó Imre: Érintés
A hold hűvösen rám ragyog,
Csendben egyedül ballagok
Távol a város zajától
Az emberek gondjától, bajától.
Fújja a szél a fák levelét,
Élvezem az éjszaka csendjét
Sötétben megbújó magányos padok
E nyugalomért bármit megadok.
Ilyenkor, egyedül, az ember
Gondolataiban elmerül?
A fantáziám elszabadul?
Néha-néha meg is vadul.
Száll, száll a fellegekbe
Nem is gondol a tényekre
Azt képzelem, beszélgetek,
Jézustól kérdezgetek.
Válaszol, beszélgetünk?
Egy tisztáson le is ülünk
Meggyőzött az igazáról:
Nem élhetek Tőle távol
Egy úton kell, hogy járjunk
Embereket kihalásznunk?
S jött egy pillanat?
A kép megszakadt.
Egyedül ülök a tisztáson
Távol a város zajától
A hold még mindig fenn ragyog
Lassan hazaballagok
Még magam sem értem
Valami történt bennem?
A kegyelem elért engem
Érzem, érzem!