2014. március 31., hétfő
2014. március 29., szombat
Szép gondolatok a természetről....
"Boldog ember az, aki tud örülni a természet jótéteményeinek,
boldogtalan az, aki képtelen e jótéteményeket élvezni."
(Holbach)
"A természet számomra arról a harmóniáról beszél, amire tulajdonképpen minden ember vágyik.
A természet rendje jelenti azt a romlatlan világot, amelybe minden ember szeretne visszakerülni. (...)
A természetben mindennek megvan a maga helye, csodálatos egyensúly ez,
amit az ember csak felborítani képes."
(Korzenszky Richárd)
"A természet sohasem gondolkodik előre.
Öntörvényű ritmusában egyszerűen csak visszatarthatatlanul halad."
(Susan Barker)
"A Természet nemcsak erős és hatalmas,hanem furfangos is.
És csak irtózatos viaskodások, rettenetes áldozathozatalok árán adja oda a titkának
egy-egy misztériumfoszlányát."
(Cholnoky Viktor)
"Az ész az embernek nem azért adatott, hogy a természet felett uralkodjék,
hanem, hogy azt követni s annak engedelmeskedni tanuljon."
(Eötvös József)
"A természet nem ért tréfát: mindig igaz, mindig komoly, mindig szigorú,
mindig igaza van; a hibák és tévedések mindig az emberéi."
(Johann Wolfgang von Goethe)
2014. március 28., péntek
Szép gondolatok - idézetek a természetről...
Lám-lám, milyen szépséges is tud lenni ez a világ,
csak az a baj, hogy az ember ritkán néz fel.
(Halász Margit)
“Játékaidat elvehetik, ruháidat, pénzedet is elvehetik mások.
De nincsen olyan hatalma a földnek, amelyik elvehetné tőled azt,
hogy a pillangónak tarka szárnya van, s hogy a rigófütty olyan az erdőn,
mintha egy nagy kék virág nyílna ki benned.
Nem veheti el senki tőled azt, hogy a tavaszi szellőnek édes nyírfaillata van,
és selymes puha keze, mint a jó tündéreknek.”
(Wass Albert)
“Változás: a szolgálóleány neve, akinek segítségével a Természet végrehajtja csodáit.”
(Mark Twain)
"A csönd nem csupán a természet hangja, hanem a lélek legbenső szükséglete."
(Tatiosz)
"A természet folyvást gondoskodik az emberi boldogság legfőbb eszközeiről.
Figyeld meg, mint nő a gabona, mint fakad a bimbó;
haladj ziháló tüdővel az eke mögött; olvass, gondolkodj, szeress,
mert ezek a dolgok, amik az embert boldoggá teszik."
(Puskin)
"Az út örök és tétlen, mégis mindent végbevisz észrevétlen.
Ha fejedelmek, királyok megőrzik, minden magától rendeződik.
Ha kapálóznak és intéznek, letöri őket a titkos természet.
Vágytalan a titkos természet, s a vágy hiánya: béke,
az ég alatt a rend teljessége."
(Lao- ce)
Ami fenséges és tiszteletre méltó...
"Ahogyan a megfáradt, aranyszínű fényt adó nap lassan leszáll a fák lombkoronája mögött,
a zöld, a sárga, és a vörös színek barnára, majd szürkére váltanak, s végül nem marad más,
mint a hold fénye, ahogyan megvilágítja a szemközti hegyoldal tisztásait.
És ekkor kezd élni az erdő.
A csöndet szinte harapni lehet, minden eltűnik a világból, ami mesterkélt, minden, aminek semmi keresnivalója itt. Ekkor látható, hallható és szagolható a világ azon része, ami még szép.
Ami szabad, és ettől gyönyörű.
Ami fenséges és tiszteletre méltó.
Amihez kellő alázattal lehet csak közeledni.
Ha kellő alázattal és az erdő iránti tisztelettel tölt az ember hosszú órákat a cserjék közé húzódva,
akkor élhet át valódi csodákat."
(Tomán Edina)
2014. március 20., csütörtök
Szép estét kívánok!
Most lassan aláhull a bíbor alkonyat,
egy percre visszanéz, majd búcsút int a nap.
Egy hosszú pillanatra csend lesz, s áll a lég,
mintha minden élő csodára várna még,
hisz oly varázsos minden, hátha így marad
oly hamar sötétség reánk nem szakad -
de lassan, tétován fölkel a gyönge szél
vigasztalva suttog, szép estét ígér...
Wass Albert: A régi képek
Wass Albert: A régi képek
Ha néha, néha nyári éjszakán
Eszembe villan egy-egy régi álom,
A holdsugarán, csillagfényen át
A régi képek halvány fényét látom ...
Mikor a sötét fenyves erdők mélyén
Nekem zenélt a zúgó vadpatak,
A csendes, néma, rózsás esti fényben
Kék hegyek közt nyugodott a nap ...
Mikor a párás, zöldvizű mocsárban
Nagy hápogással keltek föl a récék,
Halkan zizegő nádas sűrűjében
Órákig lestem egy réti sas fészkét ...
Mikor a hűvös nyári hajnalon
A vágott szélén jártam lopva, csendben,
Őzbaknak néztem minden barna foltot,
Lombok közt suttogó szellőt kerestem ...
Mikor a sziklák égbe nyúló ormán
Előttem játszott egy zergegidó,
Körülöttem volt a kék havas,
Hol szűz-fehéren csillogott a hó ...
Aztán még sok-sok minden elvonul,
Zöld tölgyfaerdő, mindenféle vad ...
De egyszer minden, minden elrepül,
Csak holdsugár és csillagfény marad ...
Petőfi Sándor: A virágnak megtiltani nem lehet...
Petőfi Sándor: A virágnak megtiltani nem lehet...
A virágnak megtiltani nem lehet,
Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet;
Kikelet a lyány, virág a szerelem,
Kikeletre virítani kénytelen.
Kedves babám, megláttalak, szeretlek!
Szeretôje lettem én szép lelkednek -
Szép lelekednek, mely mosolyog szelíden
Szemeidnek bűvös-bájos tükrében.
Titkos kérdés keletkezik szívemben:
Mást szeretsz-e, gyöngyvirágom, vagy engem?
Egymást űzi bennem e két gondolat,
Mint ôsszel a felhô a napsugarat.
Jaj ha tudnám, hogy másnak vár csókjára
Tündér orcád tejben úszó rózsája:
Bujdosója lennék a nagyvilágnak,
Vagy odáadnám magamat a halálnak.
Ragyogj reám, boldogságom csillaga!
Hogy ne legyen életem bús éjszaka;
Szeress engem, szívem gyöngye, ha lehet,
Hogy az isten áldja meg a lekedet.
Debrecen, 1843.
Gazdag Erzsi: Itt a tavasz
Gazdag Erzsi: Itt a tavasz
Itt a tavasz, tudod-e?
Leheletét érzed-e?
Virágszájjal rád nevet
virágszagú kikelet.
Rád füttyent a bokorból,
füttyös madár torokból.
Rügyes ággal meglegyint
S érzed, tavasz van megint.
Kaffka Margit: Rügyek
Kaffka Margit: Rügyek
Jöjj, nézd kicsikém!
Télies, szürke gallyak hegyén
Bársonyos, hűs pici rügybe zárva
Szunnyad a vén bokor ifjú ága,
Száz színes, illatos, dús virága, -
Itt benn vár, - pihen.
- Úgye, csoda ez, kicsinyem?
Halld, halld, a madár!
Fészket rak, hogyha párra talál.
- És őrzik, etetik, féltik, ójják,
A pici eleven sok fiókát
- Mind fura, nagyétű, hangos jószág,
S lassan - nagyranő.
- Fiam! Tietek a jövő!
Beh kék a szemed,
Amikor fénylőn visszanevet!
Kis ember, fiókám, szívem, vérem!
Virágom, levelem, - reménységem!
Minden árny, minden lomb téged védjen!
Élj dús tavaszt!
Áldott a dalod, az útad!
2014. március 15., szombat
Szuhanics Albert: Kitűzöm a kokárdát
Szuhanics Albert: Kitűzöm a kokárdát
Kitűzöm a kokárdát,
fejemet feltartom.
Szívem fölött ott virít,
s felragyog az arcom!
Márciusi fényes nap
nevet a magyarra.
Tündököljön zászlónk fenn,
ma ő azt akarja!
Lobogtassad fényes szél,
lélek legyen benne!
Vigaszt öntsön, s új reményt
fáradt szíveinkbe!
Az ősöknek szelleme
itt jár ma közöttünk.
"Ne féljetek magyarok,
jó hírekkel jöttünk!"
A Magyarok Istene
megsegíthet minket.
Csak új hittel töltsük meg
fáradt szíveinket!
Lobogjon a lobogónk,
virítson kokárdánk!
Legyen hű szívünk szabad,
s talpra áll az ország!
Debrecen, 2012. március 12.
2014. március 14., péntek
Juhász Gyula: Március idusára
Juhász Gyula: Március idusára
Vannak napok, melyek nem szállnak el,
De az idők végéig megmaradnak,
Mint csillagok ragyognak boldogan
S fényt szórnak minden születő tavasznak.
Valamikor szép tüzes napok voltak,
Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak.
Ilyen nap volt az, melynek fordulója
Ibolyáit ma a szívünkbe szórja.
Ó, akkor, egykor, ifjú Jókai
És lángoló Petőfi szava zengett,
Kokárda lengett és zászló lobogott;
A költő kérdett és felelt a nemzet.
Ma nem tördel bilincset s börtönajtót
Lelkes tömeg, de munka dala harsog,
Szépség, igazság lassan megy előre,
Egy szebb, igazabb, boldogabb jövőbe.
De azért lelkünk búsan visszanéz,
És emlékezve mámoros lesz tőled,
Tűnt március nagy napja, szép tavasz,
Mely fölráztad a szunnyadó erőket,
Mely új tavaszok napját égre hoztad,
Mely új remények ibolyáját fontad.
Ó nagy nap, szép nap, légy örökre áldott,
Hozz mindig új fényt, új dalt,
Ady Endre: Emlékezés március idusára
Ady Endre: Emlékezés március idusára
Óh, bennem lobogott el
Ama szinte már savós,
Tüzetlen és makacs,
De jó nedvű ifjuság.
Március Idusára
Voltak mindig szavaim,
Olcsók és rímesek,
De akkor az volt igaz.
Hadd lássam, óh, hadd lássam
Azt a régi Márciust,
Midőn az ifju bárd
Őszintén s jól hazudott.
Óh, Napja Márciusnak,
Óh, megroppanó havak,
Be jó emlékezés,
Ki mostanában esik.
Be jó ma ez az Élet,
Mikor a Holnap sunyi,
Be jó épp ma élni,
Mikor Halál s Élet: egy.
Zelk Zoltán: Tavaszi vers
Zelk Zoltán: Tavaszi vers
Tavaszi szelek puha sodra
a rügyeket levéllé bontja,
gyermekfüvek is magasodnak,
patakok is vígan futosnak –
mikéntha fiókamadár:
szárnyát próbálja már a táj.
Újul a táj, a föld, hol élünk,
újul fonnyadt, zörgő reményünk:
Tavasz, a mi tavaszunk végre,
mi festünk felleget az égre,
mi festünk eget és napot,
égő holdat és csillagot!
Hajnal kékjét és alkonybarnát,
a hegyre pásztort, ezer barmát,
rezgő párát a messzeségre,
fecskék táncos csokrát a légbe –
csak hidd: a teremtés mi lettünk
s tavaszt és nyarat mi teremtünk!
Atyjuk leszünk az évszakoknak,
nékünk, miértünk sokasodnak,
hogy megbírva minden elemmel,
megtöltsük őket értelemmel –
egy intésünkre, mint ebek:
hozzánk simulnak mindenek!
S miként új borral ó hordókat,
lelkünkkel telítjük a szókat,
miket, mint vadszőlő a házat,
befont, befutott a gyalázat –
mit nem mondtunk, most mondd velem:
Tavasz! Szabadság! Szerelem!
2014. március 9., vasárnap
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)