Wass Albert: Halál

Wass Albert: Halál

Én úgy képzelem el, 

hogy a halál egy óriási nász, 

legszentebb, legemberibb ölelés. 

Nem fájdalom: fájdalom-felejtő. 

Nem rém: rémeket elűző. 

Több mint a Szépség. 

több mint a Szerelem, 

a Jóságnál is több: 

Kegyelem. 

Én úgy képzelem el, 

ha egyszer oly nagy lesz a zaklatás 

és akkorára nő a fájdalom, 

hogy nem bírom tovább: 

hozzám lép egy fehér ismerős, 

szép csendesen lecsókolja a számat, 

lefogja ezt a vergődő szívet, 

és ennyit szól csak: elnémuljatok. 

Erre megszűnik minden indulat. 

Erre megszűnik minden fájdalom, 

csak gondfelejtő békesség marad: 

se könny, se vér, se akarat, 

nem lesz már semmi sem. 

Elhal a szívem dobbanása, 

s végtelen álmok néma lánya 

bűvös, tüzes csókjába zár. 

Szeretőm lesz egy éjszakára 

a széparcú Halál.