2011. június 28., kedd

Vasas Mihály: Van mikor


Vasas Mihály: Van mikor


Van, mikor kék az ég,
Csendes.
S van, mikor ez épp elég!

Van, mikor látsz egy madarat,
mely suhan.
S jó tudni, hogy szabad.

Van, mikor az erő hatalom!
Vagy érdem?
De ez csak egy múló alkalom.

Van, mikor tudni veszélyes,
s káros.
A tudás jó! de kényes.

Van, mikor tűrni bölcs dolog!
S lám:
Ki ezt tudja, mindig boldog.

Van, mikor a szerelem fáj,
Tép,
Éget, mar, sötét, homály

Van, mikor az élet szomorú
s kemény!
De nem! Ez nem háború!

Van, mikor nem süt a nap,
S hideg van.
De benned élet  élet van!

S van, mikor elcsüggedsz
Ne tedd!
Az élet szép! s Te élvezd ezt!

Baranyi Ferenc: Őrangyal



Baranyi Ferenc: Őrangyal

Ha könnyes szemekkel térsz éjjel nyugovóra,
Mert közelsége nélkül telt el egy újabb óra,
Ha a bánat már nagyobbra nőtt, mint a szerelem,
Ott leszek és meggyógyítom darabokra tört szívedet.
Ha az életedet veszed újra fontolóra,
És a szívedet próbálod meggyőzni, hogy végleg leteszel róla,
Mert a bánat már nagyobbá vált, mint a szeretet,
Ott leszek és megmentem összetört lelkedet.
Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz,
Feltárom előtted az utat, amelyet hiába kutatsz,
Széttárom szárnyaimat és elrepülök veled oda,
Ahol minden egyes pillanat egy valóságos csoda.
Mert én vagyok az őrangyalod.
Ha eleged lett már a magányos éjszakákból,
És semmi jót már nem vársz a nagyvilágtól,
Összeroskadva sírsz, nem tudva mit kaphatsz még a sorstól,
Ott leszek és megvédelek a bizonytalan holnaptól.
Ha elveszted a hited, és nem tudod, merre szaladj,
Jussak eszedbe újra, és ismét felém haladj,
Mondj csak annyit, hogy társaságra vágysz,
És én ott leszek mindig, hogy szívemmel újra játssz.
Higgy nekem, nem hagyom, hogy leess!
Boldogságot adok, hogy mindig csak nevess,
A végső pillanatban fogom meg a kezed,
És az egész világot odaajándékozom neked,
Mert több, mint a barátod vagyok...
Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz,
Feltárom előtted az utat, amelyet már régóta kutatsz,
Széttárom karjaim és szorosan beléjük zárlak,
Hozzám mindig futhatsz, tudod, hogy szívesen várlak.
És ha a két szemed fénye már újra boldogan ragyog,
Akkor biztosan tudni fogod, hogy én vagyok az Őrangyalod.

Őri István: Ne bújj el!


Őri István: Ne bújj el!


Ne bújj el!
állj a világ elé!
oszd magad ezer felé
hogy mindenkinek
jusson belőled egy darab

Ne bújj el!
állj a világ elé!
oszd szét álmaid
hogy mindenkinek
jusson belőle egy cseppnyi fény

Ne bújj el!
állj a világ elé!
nyújtsd kezed mindenki felé
hogy forró szívedtől
melegedjenek az emberek..

Bódás János: Ki van jelölve a helyed

Bódás János: Ki van jelölve a helyed 


Azért van síró, hogy vigasztald,
és éhező, hogy teríts asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed.
Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.
Azért van annyi árva, üldözött,
hogy oltalmat leljen karod között.
Azért roskadnak más vállai,
hogy terhüket te segítsd hordani.
Az irgalmat kínok fakasztják,
s mélység felett van csak magasság.
Ha más gyötrődik, vérzik, szenved,
azért van, hogy te megmutathasd:
mennyi szeretet van benned.

Megmutattad már néha legalább?
Enyhült, szépült-e tőled a világ?
Vagy tán kezedtől támadt foltra folt?
Ott is, hol eddig minden tiszta volt?

Mi vagy? Vigasznak, írnak szántak,
menedéknek, oszlopnak, szárnynak.
Valahol rég – siess, keresd! –
ki van jelölve a helyed,
s csak ott leszel az, aminek
Isten rendelt. Másként rideg,
céltalan lesz az életed.
Mag leszel, mely kőre esett,
elkallódott levél leszel,
mely a címzetthez nem jut el.
Gyógyszer, amely kárba veszett,
mit sosem kap meg a beteg.
Rúd leszel, de zászlótalan,
kalász leszel, de magtalan,
cserép, miben nincs virág,
s nem veszi hasznod sem az ég,
sem a világ.

Nadányi Zoltán: A két szemed szeretett legtovább

Nadányi Zoltán: A két szemed szeretett legtovább

A két szemed szeretett legtovább.
Be furcsa szerelem.
A szád már néma volt, de a szemed,
az még beszélt velem.
   
A kezed már hideg volt, jéghideg,
nem is adtál kezet,
de a szemed még megsímogatott,
nálam feledkezett.
    
És lándsákat tűztél magad köré
hideg testőrökül,
de a szemed még rámleselkedett
a zord lándsák mögül.

És ellebegtél és csak a hegyes
lándsák maradtak ott,
de a szemed mégegyszer visszanézett
és mindent megadott.
    
A két szemed szeretett legtovább,
még mostan is szeret.
Még éjszakánkint zöldes csillaga
kigyúl ágyam felett.

Buda Ferenc: Ne rejtôzz el



Buda Ferenc: Ne rejtôzz el

Ne rejtôzz el, úgyis látlak!
Rádcsukom a szempillámat.
Benn zôrômbôlsz a szivemben,
s elsimulsz a tenyeremben,
s elsimulsz az arcom bôrén
mint vadvizen a verôfény.
Nagyon jó vagy, jó meleg vagy,
nagyon jó így, hogy velem vagy.
Mindenekben megtalállak,
s ôrôm markol meg, ha látlak.
Nézz rám, szólok a szemednek,
ne fuss el, nagyon szeretlek!

William Henry Davies - Nincs idő!


William Henry Davies - Nincs idő!

Az életnek mi haszna mondd,
Ha egyre hajszol, űz a gond.
Nem állhatsz meg a lombok árnyán
Tűnődni, mint tehén s a bárány.
S nem, nem tudod figyelni, ó jaj,
Hogy mókáz mókus a dióval!
Néznéd, amint a Nap zizegve
Csillagokat hint a vizekre.
Rád villan a szépség szeme,
Táncot lejt, várnod kellene.
Látod kigyúlni mosolyát,
S nem várhatsz, menned kell tovább.
Hogy élhetsz így, szegény bolond,
Hogy egyre hajszol, űz a gond?

2011. június 26., vasárnap

Effects / PhotoFunia

http://photofunia.com/
Érdekes és vicces képeket készíthetsz itt, nézz körül!
Pl. elégetheted a fotót, ami nem tetszk:)) vagy épp nézegetsz albumot:))

Őri István: Túl az üveghegyeken


Őri István: Túl az üveghegyeken

Menj, ha menned kell
de ne menj egyedül,
mert fölsérti lábadat a durva kő
a szél elsodor,
az eső megfagyaszt,
s erőd szárnyra kel
és elhagy,
mielőtt elérnéd a célodat.

Ne menj egyedül,
mert akkor nem véd senki,
nem mondja, hogy
"Vigyázz, kedves,
arra szúrós a fű.
Erre menjünk inkább,
a por-bársonyos úton
a fák alatt."
s nem fogja kezed,
ha meredély mellett
vezet utad.

Ne menj egyedül,
mert, ha meg is érkezel,
ki vár ott, messze
idegen földeken?
a gyémánt csillogása,
a mesék birodalma
valósággá válik,
ha nincs ott valaki,
ki fogja kezed
és a királyhoz elvezet
koronát kérni,
Életet kérni,
szívet kérni,
engem
kérni meg,
hogy örökké
maradjak veled.

Őri István: Szeretnék a boldogságról írni


Őri István: Szeretnék a boldogságról írni

Szeretnék a boldogságról írni
szeretnék többé sohasem sírni
szeretném a világba kiordít'ni:
Ne csüggedj, van remény
az út vége a győzelem!
nehéz a harc, de 'mi vár:
boldogság, béke, szerelem!

Szeretnék a szerelemről írni
szeretnék boldogságtól sírni
szeretném a világba kiordít'ni:
Istenem! Ő itt van velem!
Látom Őt, nemcsak álmodom
a perceket már nem számolom
mert eljött, s többé nem megy el
ó, áldott élet
áldott szépség
áldott szerelem!

Szeretnék csak mindig Róla írni
tündérmesét, igaz történetet
szeretném a világba kiordít'ni:
Szeret, szeret, szeret!
S azt is, hogy én is szeretem
jobban, mint életem
s ez a szerelem végtelen
mert kettőnké - ugye, Kedvesem?

Szeretném elmondani
hogy szeme gyönyörű
s ajka édes
minden, mit mond és tesz
szivárvánnyal ékes
s csak, hogy láthatom
a Mennyország nekem
szeretném elmondani nektek
hogy végtelen szeretem!

Szeretném, ha mindez való lenne
szeretném, ha egyszer Ő üzenne:
Várlak, gyere, szeretlek én is!
szerettelek mindig
s szeretni foglak
a világ végezetéig!

Őri István: Ott leszek veled


Őri István: Ott leszek veled

Napsugárnak

Ott leszek veled
fogom a kezed
nézem a szemed
hallgatom szíved

tenger-sok örömöm
tenger-sok bánatom
neked mind átadom
teveled álmodom

mosoly az ajkadon
napfény-csók arcodon
szivárvány hajadon
mindezt, mind -
én adom

Őri István: Dal az életről


Őri István: Dal az életről

Néha nehéz,
néha könnyebb,
néha mosoly,
néha könnyek,
néha megbocsátás,
néha ítélet,
néha csüggedés,
néha remények.
Az Élet az,
mely nyomomba' jár
ha megállok,
ő is megáll

s vár,
hogy induljak már,
mert nincs idő
ott van mögöttem
a következő,
kit lökdösni,
rúgni kell

és bíztatni,
ha menni nem akar:
"Igyekezz!
Végezd életed hamar!"

Néha ilyen,
néha olyan,
a fő, hogy
ne vedd komolyan
ne hallgass rá,
mondjon, 'mit akar,
hisz nemsoká'
minden jó lesz
a közömbös
-kedves föld
betakar.

Őri István: Döbbenés


Őri István: Döbbenés

Néha rádöbbenek, hogy bármikor elveszthetlek,
S arra, hogy nem elég, ha csak egyszer mondom, hogy szeretlek.
Hogy bármikor történhet veled, vagy velem valami,
Hogy milyen jó hangodat hallani.


Arra, hogy milyen nehéz néha őszintének lenni,
És milyen könnyű egy szóval megbántottá tenni.
Hogy meg kell mondani, ha valami fáj,
Arra, hogy mindent tönkretehet egy összeszorított száj.


Hogy túl rövid az élet arra, hogy veszekedjünk,
S, hogy mindig csak jobb sorsot reméljünk.
Arra, hogy mindig kell, hogy legyen erőnk arra, hogy nevessünk,
És mindig kell idő arra, hogy szeressünk

A helyes testtartás

Rating:
Category:Other
A testtartás tulajdonképpen testbeszéd, amellyel megmutatja a világnak, hogy mit érez másokkal, az élettel és önmagával kapcsolatban.
A testtartás maga a személyiség. Nem véletlen, hogy a tartás szót egyaránt alkalmazzuk a testtartás
és a magatartás jellemzésére.
Vajon miről árulkodik a testtartása? Görnyedten jár és az arcát nem mutatja a világnak? Vállát előreejtve, lemondóan lépked, mint aki már semmit sem vár az élettől? Vagy ellenkezőleg, a háta olyan egyenes, hogy mindenki tudja: ön hajthatatlan? Avagy, fejét felszegve, egyenes háttal, büszkén parádézik, mint egy páva, sejtetve hogy vállalkozó szellemű, társaságot kedvelő ember, aki szívesen áll elébe bármilyen kihívásnak?
Lehet, hogy az ön testtartása nem tudatosan felvett póz, hanem egyszerűen csak a rossz beidegződés eredménye.
Próbálja görnyedten, behúzott nyakkal azt állítani, hogy egészen lázba hozta, amiről szó van. Ez képtelenség. Aki lelkes és izgatott, az kihúzza magát. A jó testtartás elősegíti a teljes belégzést.
A helyes testtartás más okokból is fontos. Ez a legtökéletesebb módja a hátfájás megelőzésének. A gerince, a 33 csigolya együttese, tartja a testet. A gerincoszlop teszi lehetővé, hogy az ember egyenesen járjon, körülveszi és védelmezi a gerincvelőt, szilárd alátámasztást ad a hátizmoknak. A gerinc hordozza a test súlyát, ugyanakkor mozgékonyságot, rugalmasságot biztosít.
Az izmok kulcsszerepet játszanak a helyes testtartásban; a hát izmai tartják a gerincoszlopot hátulról, míg a hasizmok elölről.
Gondolkodott már valaha azon, hogy a nyaka és a válla vajon miért fáj a munkanap végén?
Valószínűleg azért, mert napja nagy részét az íróasztal fölé görnyedve töl¬ti mindeközben a nyakizmai kitartóan küszködnek, hogy a testét egyenesen tartsák.
A rossz testtartás koptatja a gerincében lévő, lökésgátló szerepet betöltő csigolya közti porckorongokat. A rossz testtartás túlerőlteti az ínszalagokat, és egyenetlen megterhelést ró az izomzatra.
Aki egy életen át lomhán, görnyedten jár, annál ez krónikus fáradtságot, fejfájást és néha végleges deformitást is okozhat. Ne engedje, hogy ez önnel is megtörténjen. Az alábbiakban elmondjuk, milyen út vezet a tökéletes testtartáshoz.

1. Kezdjen minden napot tökéletes egyensúlyi helyzetben.

Kezdje a napját azzal, hogy a csontozatát tökéletesen kiegyenesíti. Végezze el ön is az alábbi gyakorlatokat.

• A gerinc teljes nyújtása: álljon enyhén behajlított térddel. Kezeit kulcsolja össze maga előtt. Belégzéskor nyújtsa a kezét tenyérrel kifordítva a mennyezet felé, a vállát is felfelé emelve. Kilégzéskor engedje le a vállát, érezze, ahogy a mellkasa ismét a kiinduló helyzetbe kerül, miközben lassan leengedi a két karját
• Hajlítás oldalra: egy helyben állva döntse a fejét jobbra úgy, hogy a füle a
vállát érje. Döntse egész felsőtestét, amennyire csak tudja, a csípője felé.
Egyenesedjen fel, majd végezze el a gyakorlatot a másik irányba is.
• Ismételje meg a gerinc teljes megnyújtását célzó, legelső gyakorlatot.
• A gerinc forgatása: lassan fordítsa el a fejét úgy, hogy átnéz a jobb válla
felett. Forduljon hátra annyira, amennyire csak tud. Ezután nézzen ismét
egyenesen előre. Most lassan fordítsa a fejét hátra a bal válla fölött, majd
vissza középre.
• Ismételje meg a gerinc teljes megnyújtását célzó gyakorlatot.
• A gerinc hajlítása előre: álló helyzetben púposítsa fel a hátát, két karját és
a fejét lógassa minél jobban lefelé, ezzel is megnyújtva a gerincét.
• Ismételje meg a gerinc teljes megnyújtását célzó, legelső gyakorlatot.
• A gerinc különlegesen erőteljes nyújtóztatása: ülő vagy álló helyzetben tegye
a kezét csípőre, és nagyon óvatosan hajoljon hátrafelé. A medencéjét ilyenkor
be kell húznia.
• Végezetül ismételje meg a gerinc teljes megnyújtását célzó gyakorlatot

2. Nézzen a tükörbe!

Először engedje el magát, majd gyakorolja az egyenes állást, de ne törekedjen feszes, katonás tartásra.
Álljon egy egész alakos tükör elé, és ellenőrizze a testtartását. Egyenlően ossza el a súlyát mindkét lábán, vállát húzza hátra, és ügyeljen rá, hogy a két váll egyforma magasságban legyen. Mellkasát tolja ki, ettől a gyomra magától beljebb húzódik, miközben a medencéje enyhén hátradől. Észre fogja venni, hogy a fara beljebb húzódik, a derekánál pedig egészen enyhe görbület képződik.
Testtartása akkor lesz tökéletes, ha egy képzeletbeli egyenes vonalat tud húzni a füle mögül elindulva, a vállán át lefelé haladva a csípő, majd a térd mögött, végül elérve a bokát.

3. Szabaduljon meg a feszültségektől!

Mivel a görnyedten, előreejtett vállal járó embernek kissé előrebillen a feje, ez megfeszíti a váll- és nyakizmokat. Ezt a feszültséget fej- és vállkörzéssel küszöbölje ki. Kiinduláskor a két válla legyen egy vonalban, és katonásan hátrahúzva. Ezután körözzön a két vállával 10-15-ször előrefelé, mintha a vállaival próbálna evezni. Utána körözzön hátrafelé. Ezt követően emelje fel a fejét magasra, és körözzön vele az óra járásával megegyező irányba. Ismételje meg hatszor vagy nyolcszor, majd körözzön az ellenkező irányba.

4. Ellenőrizze hátának görbületét!

A tökéletes tartású ember gerince megfelelő görbülettel rendelkezik. Ellenőrizze önmagánál ezt a görbületet úgy, hogy a falhoz áll, a feneke és a háta érinti a falat. Akkor áll megfelelően, ha kézfejét be tudja csúsztatni a dereka és a fal közé. Ha nem fér be oda a kézfeje, vagy csak éppen hogy, akkor ön túl egyenesen áll, és a lapos hát néven ismert problémával küszködik. Ha viszont a görbület túl nagy, tehát egy kézfejnél többet is be tudna csúsztatni a háta mögé, akkor önnek lordózisa van.

5. Medencedöntés.

A gerinc megfelelő görbületét könnyű tornagyakorlattal segítheti elő; ezt medencedöntésnek hívják. Ezt a gyakorlatot háromféleképpen lehet végezni. Választhatja a három közül az egyiket, vagy elvégezheti mind a hármat.
• Feküdjön a hátára úgy, hogy a térdeit 45 fokos szögben hajlítja be, lábfeje vízszintesen nyugszik a padlón. Helyezze mindkét kezét a dereka alá. Ezután hasizmainak összehúzásával és csípője felemelésével nyomja a hátát a föld felé, a kezéhez. Végezze el ezt a gyakorlatot többszöri ismétléssel naponta két alkalommal.
• Üljön úgy, hogy combja párhuzamos a padlóval, tegye egyik kezét a derekára, a másikat elöl a hasára, közvetlenül a szeméremcsont fölé. Vegyen mély lélegzetet, majd amikor kifújja a levegőt, húzza be a hasizmait, engedje vissza a hátát úgy, hogy a csípője hátrahúzódik, a szeméremcsont pedig fölfelé emelkedik. Lélegezzen ki. Ha ülő életmódot folytat, akkor ismételje meg ezt a gyakorlatot többször a nap folyamán.
• Miközben a fent leírt módon ellenőrzi hátának görbületét, tegye az egyik lábát egy székre. Medencéje ettől megemelkedik, a háta pedig kiegyenesedik, és ezáltal közelebb kerül a falhoz, mint amikor mindkét lábával a földön állt.

6. A görnyedésnek vége.

Amikor a váll előregörbül, akkor nehezebbé válik a légzés, kevesebb oxigénhez jut a szervezet. Ettől álmos és kedvetlen lesz. A görnyedtség a következő módon korrigálható: álljon úgy, hogy két karját lazán leengedi a teste mellé. Két kezét kulcsolja össze a háta mögött, s ejtse le az ülepére. Megtámasztásképpen fordítsa két tenyerét a feneke alá. Emelje fel a vállát a füle felé, majd eressze le, mégpedig úgy, hogy könyökei egymáshoz közelítsenek. Ez egymáshoz szorítja a lapockákat. Emellett ez a gyakorlat megnyújtja mellkasának izmait és összehúzza a hátizmokat. Végezze ezt a gyakorlatot többször egymás után, és a nap folyamán gyakorta ismételgesse.

7. Egyik lábát támassza meg!

Ha hosszabb időn át állnia kell, tegyen maga elé a földre egy dobozt, és egyik lábát rakja fel rá. Ez enyhíti a hátában jelentkező izomfeszülést.

8. Üljön úgy, hogy a combjai vízszintesek legyenek!

Állítsa be irodaszékét úgy, hogy megkönnyítse az egyenes ülést. Ehhez a kővetkezőt kell tennie: székének magassága olyan legyen, ami lehetővé teszi, hogy a combja párhuzamos legyen a padlóval, a térde pedig egy vonalban legyen, a csípőjével, vagy akár egy kicsit még magasabban is. Ha nem így ül, akkor a test előredől, a háta meggörnyed, miközben az izmok megfeszített erővel dolgoznak azon, hogy hátát visszahúzzák az egyenes helyzetbe.

9. Fogjon egy kispárnát!
A helyes testtartást elősegíti az is, ha olyan székben ül, amely a hátának egészséges ívet ad. Ha viszont nem áll rendelkezésére ilyen szék, akkor tegyen egy kispárnát a dereka mögé, pontosabban a dereka és a széktámla közé.

10. Vezetés közben is vízszintesen!

Az ülés módjára vonatkozó tanácsok az autóban is érvényesek. Húzza előre az autó ülését a pedálok felé egészen addig, amíg a térde meghajlik, és egy kicsit magasabban van, mint a csípője, a combja pedig párhuzamos a padlóval. Tegyen kispárnát a dereka mögé, vagy használja az egyes autókba beépített ülésszabályozót, hogy az megtámogassa a háta görbületét.

11. Ne rakja keresztbe a lábát!

Ha ön egyik lábát átveti a másikon, akkor a teste kitekeredik. A fodrászok évek óta tudják ezt, ezért egy jó fodrász minden bizonnyal figyelmezteti, hogy ne rakja keresztbe a lábát, mielőtt hozzáfogna a hajvágáshoz, ugyanis a ferde tartás miatt még a frizura is csáléra sikerülhet. Tartsa mindkét lábát vízszintesen a padlón.

12. Tegyen úgy, mint a tévésztárok!

Meg akar bizonyosodni róla, hogy a testtartása a lehető legtökéletesebb, mielőtt elmegy egy fontos állásinterjúra? Üljön a szék szélére, így a háta egyenesebbnek tűnik. A szék szélén való ülés arra készteti az egyént, hogy egyensúlyozzon, és nem engedi görnyedten belesüppedni a támlás székbe.

13. Üljön egyenesen!

Húzza ki magát, és addig fészkelődjön a székében, amíg azt nem érzi, hogy farcsontjai érintik a széket. Ha érzi ezeket a csontokat, akkor már jó úton halad az egyenes üléshez. Ha nem érzi a csontjait, akkor valószínűleg előrecsúszott a székben, és görnyedten ül.

14. Tartson távolságot!

Ne engedjen a kísértésnek, hogy két karját és a könyökét az íróasztalán vagy bármilyen más asztalon nyugtassa. Üljön 15-20 centiméternyire az asztaltól, olyankor, amikor éppen nem dolgozik. Ez túl messze van ahhoz, hogy lehetővé tegye a görnyedést. Fontos, hogy eléggé távol legyen, olyannyira, hogy amikor megpróbálja letenni a karját, csak a két csuklója nyugszik az ön előtt lévő vízszintes felületen. Ha ebben a pozícióban is meggörnyed, akkor érezni fogja, hogy teste mennyire nincsen egyensúlyban.
Tartsa meg ezt a távolságot a tökéletes testtartás érdekében akkor is, ha a nap nagy részében számítógép-monitor vagy írógép előtt ül.

15. Egyik lába itt legyen, a másik meg…

Van még egy trükk, amit a televíziós személyiségek alkalmaznak abból a célból, hogy a hátuk egyenes legyen, miközben beszélnek és gesztikulálnak a nézők felé. Próbálja ki ön is. Üljön a szék szélére, egyik lábát húzza be a szék alá, a másikat pedig az egyensúly megtartása érdekében nyújtsa ki előre. A háta mindeközben egyenes marad.

16. Aludni is helyesen kell.

Az alváshoz helyesen megválasztott pozíció segít abban, hogy nappal is megfelelő legyen a testtartás. A nem megfelelő helyzetben történő alvás könnyen hátfájást okozhat. Aki a hasán alszik, nagyot vét önmaga ellen, mert ez a helyzet fokozza a hát görbületét.
Ezért inkább aludjunk az oldalunkon, felhúzott térddel és olyan vastag párnával, amely biztosítja, hogy a fej azonos magasságban legyen a vállal. Ez lehetővé teszi, hogy a nyak és a test egyéb részei egyvonalban legyenek.
Másik lehetőség az, hogy a hátán alszik, a feje alatt vékony párnával, és a térde alatt egy másik kispárnával.
Válasszon olyan matracot, mely kellően kemény ahhoz, hogy ne süppedjen bele, amikor lefekszik. Amikor az oldalán fekszik, a csípőjének és a vállának csupán egy kicsit szabad besüppedni úgy, hogy attól még a gerince egyenes maradjon. A dupla ágyban a matracnak elég keménynek kell lennie ahhoz, hogy ön a partnere középütt ne guruljanak össze.

17.Őrizze meg az izomtónusát!

Gyalogoljon, fusson, ússzon, kerékpározzon vagy végezzen fokozott oxigénfogyasztással járó tornagyakorlatokat. Mindennap nyújtóztassa meg izmait! A testtartás csak annyira lehet jó, amennyire azt az izmok megengedik. Mindenki találja meg a neki megfelelő rendszeres testmozgást, amely gondoskodik izmainak karbantartásáról.

18. Végtagjainknak is jár a pihenő.

A nap végén vagy esetleg a munkanapba iktatott néhány percnyi szünet alatt pihentesse a hátát, ugyanakkor javítson a testtartásán is. Feküdjön le a földre, lábát alacsony székre vagy zsámolyra támasztva. Maradjon ebben a pozícióban 15 percig.

19. Álljon két lábbal a földön!

Amikor állnia kell, mindkét lábát tartsa egymás mellett a földön. Az a szokás, amikor valaki álldogálás közben a fél lábára helyezi a testsúlyát, gerincferdüléshez vezethet.

20. Cicahát.

A nap kezdetén, majd a nap végén görbítse meg a hátát, hogy ezzel ellensúlyozza az előregörnyedést. Íme egy módszer: álljon négykézlábra, majd nyújtózkodjon felfelé, mintha dühös macskaként púpozná fel a hátát. Majd eressze vissza vízszintes tartásba.
(Forrás: Szakorvosi tanácsadó: Házi gyógymódok, 2007)


A biomechanikailag helyes testtartás

A mozgásszervi betegségek, az orvostudomány mai állása szerint nem gyógyíthatók meg, csak javíthatók, viszont megelőzhetők!

2011. június 24., péntek

2011 - Scrap képek

Nagyon érdekesnek, kreatívnak tartom, gondoltam én is próbálkozok vele...
Ezek az első képeim:)







                      

2011. június 12., vasárnap

2011 - Juniusi variációk /képeim





Ellen G. White – Apostolok története

Pünkösd történetét Ellen G Wite élethűen és szemléltetően írja le.
 Elevenítsük fel az eseményeket.
Ellen G. White – Apostolok története
Pünkösd
  Amikor a tanítványok az Olajfák hegyéről visszatértek Jeruzsálembe, az emberek a bánat és levertség helyett örömet és győzelmet olvastak le arcukról. Már nem szomorkodtak szertefoszlott reményeik miatt. Látták a feltámadt Üdvözítőt és búcsúzása alkalmával tett ígérete állandóan fülükbe csengett.
Krisztus parancsának engedelmeskedve, Jeruzsálemben várták be az Atya ígéretét: a Szentlélek kiárasztását. Várakozásukat azonban nem töltötték semmittevéssel, hanem amint a jelentés mondja: „Mindenkor a templomban valának, dicsérvén és áldván az Istent.” (Lukács, 24, 53.) Gyakran összegyűltek és imáikat Jézus nevében küldték az Atyához. Tudták, hogy a mennyben, Isten trónja előtt áll legfőbb Szószólójuk és Pártfogójuk. Leborulva, szent alázattal imádkoztak és megemlékeztek ígéretéről, hogy: "amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek. Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben; kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömötök teljes legyen." (János 16, 23. 24.) Hitük mindjobban megerősödött abban a magasztos tudatban: „Krisztus az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, aki az Isten jobbján van, aki esedezik is érettünk.” (Róma 8, 34.)
    Mialatt a tanítványok az ígéret beteljesedésére vártak, őszintén megalázták magukat és töredelmesen beismerték hitetlenségüket. Visszaemlékeztek Krisztusnak halála előtt mondott szavaira, s azok értelme most sokkal világosabb lett előttük. Emlékezetükben az elmosódott igazságok újból felelevenedtek, amint erre egymást figyelmeztették. Önváddal illették magukat, hogy az Üdvözítőt félreismerték. Csodálatos életének eseményei elevenen, megkapóan vonultak el lelki szemeik előtt; és ha tiszta, megszentelt életére gondoltak, úgy érezték, hogy csekélység minden fáradozásuk és minden áldozatuk, ha életükkel bizonyságot tehetnek Krisztus drága jelleméről.
Óh, ha még egyszer átélhetnénk az utolsó három esztendőt! – gondolták milyen másként cselekednénk! Ha a Mestert csak még egyszer viszontláthatnánk, mennyire igyekeznénk szeretetünket kimutatni és éreztetni Vele! Mennyire fájt a szívük, hogy hitetlenségükkel, bántó szavaikkal és cselekedeteikkel szomorították Őt! Az a gondolat azonban vigaszt nyújtott nekik, hogy mindezért bocsánatot nyertek. Elhatározták, hogy hitetlenségüket jóvá teszik. Krisztust bátran és rendíthetetlenül megvallják a világ előtt.
    Komoly imában fordultak a tanítványok az Úrhoz, hogy adjon nekik készséget, hogy az emberek elé állhassanak és a mindennapi érintkezés folyamán olyan szavakat mondjanak, amelyek a bűnösöket az Üdvözítőhöz vezetik. Miközben minden véleménykülönbséget megszüntettek egymás között és minden elsőbbségi- vagy uralomvágy eltűnt szívükből, bensőséges keresztényi közösségben szorosan egybeforrtak. Mind közelebb jutottak Istenhez és felismerték, hogy mily nagy kiváltságban volt részük, amikor Jézussal oly bizalmas kapcsolatban állhattak. Viszont szomorúság ülte meg szívüket, ha arra gondoltak, hányszor okoztak Neki fájdalmat lassú felfogásukkal és közömbösségükkel tanításaival szemben, melyet javukra akart közölni velük.
Az előkészület ideje a mélységes, komoly töredelem és az önvizsgálat napjai voltak számukra. Érezték lelki szegénységüket és felülről, az Úrtól kérték a kenetet, mely alkalmassá teszi őket a lélekmentési munkákra. Nemcsak a maguk számára kértek áldást, hanem könyörögtek mások lelki üdvéért is. Tisztán látták, hogy az evangéliumot el kell vinniük az egész világnak és buzgón könyörögtek azért az erőért, melyet Jézus megígért nekik.
    A patriarkális korszakban a Szentlélek befolyása gyakran feltűnő módon volt érezhető; de sohasem nyilvánult meg teljességében. A tanítványok, Krisztus szavainak engedelmeskedve, könyörögtek ezen adományért. Kérelmüket az Üdvözítő is támogatta. Közbenjárt a Szentlélekért, hogy azt népére kitölthesse.
"És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése és eltelé az egész házat, ahol ülnek vala."
A Lélek oly túláradva szállott az imádságban elmélyült és várakozó tanítványokra, hogy minden szívet magával ragadott. Az Örökkévaló hatalmasan nyilatkozott meg egyházának. Úgy tetszett, mintha ennek az évszázadok óta visszatartott erőnek kiárasztása a mennyet nagy örömmel töltené el, hogy a Lélek, kegyelmi kincseit a gyülekezetre kitöltheti. Ennek hatása alatt a bűnbánat, a megtérés szava egyesült a bűnbocsánat felett érzett öröm énekeivel. Jövendölések is hangzottak el. Az egész menny csodálattal hajolt le, hogy e hasonlíthatatlan, sőt felfoghatatlan szeretet bölcsességét szemlélje és csodálja. Ámulattól elragadtatva kiáltottak fel az apostolok: „Ez az igazi szeretet!” A kapott adományt megragadták, és mi volt ennek eredménye? A Lélek kardja, új erővel élesítve, a menny villámaival megedzve, áttörte a hitetlenséget! Ezrek tértek meg egy napon.
Tanítványainak mondotta Jézus: „Jobb néktek, hogy én elmegyek, mert, ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló; ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok.” "De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall és a bekövetkezendőket megjelenti néktek." (Ján. 16, 7. 13.)
    Krisztus mennybemenetele volt a jele annak, hogy követői elnyerik a megígért áldást. Erre várniuk kellett, mielőtt munkájukat elkezdhették. Miután Krisztus a mennyei kaput átlépte, angyalok imádata közben elfoglalta trónját. Midőn a beiktatás ünnepélye véget ért, a Szentlélek bőséggel áradt a tanítványokra és Krisztus valóban megdicsőíttetett azzal a dicsőséggel, melyet Atyjától öröktől fogva bírt. A Lélek kiárasztása pünkösd napján, a menny üzenete volt arról, hogy a Megváltó ünnepélyes felkenetése megtörtént. Ígérete szerint elküldte a Szentlelket a mennyből, annak jeléül, hogy immár mint Pap és Király, övé minden hatalom mennyen és földön; és Ő népének Felkentje.
"És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nékik szólniok." A Szent Lélek tüzes nyelvek alakjában nyugodott az összegyűlteken. Jelképe volt ez a tanítványoknak akkor juttatott adománynak, amely képessé tette őket, hogy olyan nyelveken is folyékonyan beszéljenek, melyeket azelőtt sohasem ismertek. A tűz azt az izzó buzgóságot fejezte ki, mellyel az apostolok működni fognak; s egyszersmind azt az erőt is, mely munkájukat kíséri.
„Lakozónak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak.” A zsidók abban az időben elszórtan éltek majdnem az egész föld lakott területein és a számkivetésben különböző nyelveket tanultak meg. Közülük sokan tartózkodtak Jeruzsálemben, hogy ott részt vegyenek a vallásos ünnepségeken. Az egybegyűltek között tehát minden ismert nyelv képviselve volt. Az evangélium hirdetését ez a nyelvkülönbség nagyon akadályozta volna; Isten ezért csoda által pótolta az apostolok hiányosságát. A Szentlélek olyasvalamit tett érettük, amit különben egész életükben sem vihettek volna végbe. Ezentúl tehát, miután minden nyelven tudtak beszélni, ahova működésük kiterjedt, hirdethették az evangélium igazságait külföldön is. Ez a csodálatos adomány a világ előtt erős bizonyíték volt arra, hogy megbízatásukat a menny pecsételte meg. Ettől kezdve az apostolok beszéde tiszta, egyszerű és határozott volt, akár anyanyelvükön, akár idegen nyelven beszéltek.
"Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni. Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem galileusok-é ezek mindnyájan, akik szólnak? Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, amelyben születtünk?"
    A papok és főemberek ennek hallatára nagy haragra gerjedtek, de nem mertek szabad folyást engedni érzelmeiknek, mert féltek a nép bosszújától. Megölték a Názáretit és ímé, most itt vannak szolgái, ezek a galileai tanulatlan férfiak, kik elbeszélik minden ismert nyelven életének és működésének történetét. A papok elhatározták, hogy az apostolok csodatevő erejének természetes magyarázatot adnak. Azt állították, hogy a tanítványok megrészegedtek a túl sok újbor élvezetétől, melyet erre az ünnepségre készítettek. A tömegből egyesek, a legtudatlanabbak, készpénznek vették ezt a híresztelést. Az értelmesebbek azonban tudták, hogy csak hamis ráfogás ez, mert hiszen akik értették a különböző nyelveket, bizonyították, mily tökéletesen beszélik a tanítványok ezeket az idegen nyelveket.
    Péter válaszolt a papoknak ebbeli vádjára és kimutatta, hogy ez az esemény nyilvánvaló beteljesedése Jóel próféciájának, melyben előre megjövendölte, hogy milyen erő árad majd ki azokra az emberekre, akiket az Úr előkészít rendkívüli munkájukra. "Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet! Mert nem részegek ezek, amint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van; hanem ez az, ami megmondatott Jóel prófétától: És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre; és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak. És az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből és prófétálnak." (Jóel 2, 28.)
    Péter azután világosan és erőteljesen tett bizonyságot Krisztus haláláról és feltámadásáról: "Izráelita férfiak, halljátok meg e beszédeket! A názáreti Jézust, azt a férfiút, aki Istentől bizonyságot nyert előttetek, erők, csodatételek és jelek által, melyeket ő általa cselekedett Isten ti köztetek, amint magatok is tudjátok, Azt ...megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve, megölétek. Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogva tartatni."
    Péter nem hivatkozott Krisztus tanaira, hogy állításait bizonyítsa. Tudta ugyanis, hogy hallgatóinak előítélete oly nagyfokú, hogy szavai teljesen hatástalanok maradnának. Ehelyett inkább Dávidra hivatkozott, akit a zsidók egyik ősatyjukként tiszteltek. Így beszélt tehát: "Dávid így szól róla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor, mert ő nékem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam. Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott az én nyelvem; annakfelette az én testem is reménységben nyugszik. Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson... Atyámfiai, férfiak, szabad nyilván szólanom ti előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő megholt és eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van."
   "Ő szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az ő lelke nem hagyatott a sírban, sem az ő teste rothadást nem látott. Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk."
    Igen érdekes eseményt szemlélhetünk. Látunk embereket, akik minden irányból sereglenek, hogy meghallgassák a tanítványok bizonyságtételét arról az igazságról, mely a Jézus Krisztusban van. Odatolakodnak, megtöltik a templomot. Jelen vannak a papok és a főemberek is; arcuk még mindig gonoszságuk sötétségét tükrözi, mert szívük telve van Krisztus iránti keserű gyűlölettel. Kezükről még nem mosták le a vért, melyet a világ Megváltójának megfeszítésekor ontottak. Azt hitték, hogy az apostolokat megfélemlítheti a gyilkosság és a súlyos elnyomatás, és íme itt látják őket rettenthetetlenül, Szentlélekkel telten. Sőt hallaniuk kell, amint nagy erővel és hatalommal hirdetik Jézus istenségét. Hallják a bátor kijelentéseket, hogy a nemrég megalázott, kigúnyolt, kegyetlen kezekkel megkorbácsolt és keresztre feszített Jézus: az Élet Fejedelme, akit Isten jobbjára emelt.
A jelenlevők közül néhányan tevékenyen részt is vettek Krisztus elítéltetésében és halálában. Hangjuk a csőcselék hangjával egyesült, amikor megfeszítését követelték. Midőn Jézust és Barabbást elébük állították a törvénycsarnokban és Pilátus megkérdezte tőlük: „A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek?” - azt kiáltozták: "Barabbást." És mikor
Pilátus kiszolgáltatta nékik Jézust eme szavakkal: „Vigyétek el őt ti és feszítsétek meg, mert én nem találok bűnt ő benne” – „Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől”, így kiáltoztak: „A ő vére mi rajtunk és a mi magzatainkon.” (Máté 27, 21. 24. 25; János 19, 6.)
    Most pedig hallhatták a tanítványok kijelentését, hogy a megfeszített: Isten Fia volt. A papok és főemberek reszkettek. Meggyőződés és félelem lett úrrá a népen. „Ezeket pedig mikor hallották, szívökben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk atyámfiai, férfiak?” A hallgatóság között voltak jámbor zsidók, akik őszintén hittek. A szónok beszédét kísérő erő meggyőzte őket a megfeszített Jézus messiási voltáról.
"Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatfára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát. Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív az Úr, a mi Istenünk."
    Péter az őszinte zsidók előtt kifejtette, hogy a papok és főemberek ámítása vezette félre őket. Ám, ha tovább is tőlük kérnek tanácsot, és mindaddig nem vallják meg Krisztust nyíltan, míg ezek is el nem ismerik, akkor sohasem fogják elfogadni a Messiást. Ezek a befolyásos emberek jámboroknak akartak feltűnni, de alapjában földi hatalomra és gazdagságra törtek. Nem volt szándékuk Krisztushoz jönni, tőle világosságot nyerni.
    A Jézus által magyarázott íráshelyek most mennyei megvilágításban, érthetően és az igazság teljes fényében ragyogtak fel a tanítványok előtt. Lehullott szemeikről a lepel, mely eddig akadályozta, hogy meglássák az elmúlandónak végét (2. Kor. 3, 13.); most már teljes világossággal megértették Krisztus missziójának célját és országának lényegét. Nagy erővel beszéltek az Üdvözítőről és amikor a megváltási tervet fejtegették a hallgatók előtt, sokan felébredtek és meggyőződtek. Ezek azután szakítottak a papok által beoltott hagyományokkal és a babonás képzelgésekkel; elfogadták az Üdvözítő tanait. „Akik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek.”
    A zsidó vezetők azt hitték, hogy Krisztus halálával műve is befejeződik. Ehelyett azonban tanúi voltak a pünkösdnapi csodálatos eseményeknek. Hallották a' tanítványokat, ahogyan előttük eddig ismeretlen erővel és határozottsággal prédikáltak Krisztust és látták, amint szavaikat jelek és csodák igazolták.
    Jeruzsálemben, a zsidóság fellegvárában, ezrek vallották meg nyíltan, hogy hisznek a názáreti Jézusban, a Messiásban.
    A tanítványok csodálkozó boldogsággal szemlélték e nagy aratást. Tudták, hogy nem saját fáradozásaik eredménye ez, hiszen ők csak mások munkájába léptek. Krisztus, már Ádám bukása óta, kiválasztott szolgákra bízta Igéjének magvát, hogy hintsék el azt az emberi szívekben. Földön töltött élete alatt Ő is állandóan hintette az igazság magvát, amit végül saját vérével öntözött meg. A pünkösdnapi megtérések ennek a magvetésnek voltak eredményei. Krisztus munkájának aratása: hatalmának és tanai erejének megnyilatkozása.
    Az apostolok bizonyságtételei lehettek ugyan meggyőzőek és világosak, de ez egyedül nem oszlatta volna el azt a nagy előítéletet, mely minden érvnek tudatosan ellenállott; a Szentlélek isteni ereje győzte meg a szíveket. Az apostolok szava, mint a Mindenható éles nyilai, meggyőzték az embereket borzalmas bűnükről, hogy elvetették és megfeszítették a dicsőség Urát.
    Krisztus vezetése és tanítása folytán a tanítványok megértették, hogy szükségük van a Szentlélek erejére, hogy művüket megkezdhessék. Többé nem voltak már tudatlanok és műveletlenek, vagy egymást meg nem értő, független egyedek csoportja, akik egymással ellenkezve szembeszálltak. Most már nem reménykedtek többé világi nagyság és méltóság elérésében. "Egyakarattal" voltak eltelve, kiknek „szíve-lelke egy vala.” (Apcs. 2:46; 4: 32.) Gondolataik egyetlen tárgya: Krisztus volt; egyetlen céljuk: országának fejlesztése. Lelkületük, jellemük hasonlóvá vált a Mesteréhez és az emberek láthatták rajtuk: „hogy a Jézussal voltak vala.” (Apcs. 4:13.)
    Pünkösd ünnepe a mennyei világosságot hozta meg számukra. Megértették azokat az igazságokat, melyeket, míg Jézussal együtt voltak, nem tudtak felfogni. A Szentírás tanait ezelőtt sohasem ismert hittel és bizalommal fogadták. Ezután nem csupán hit dolga volt előttük, hogy Krisztus Isten Fia; most már biztosan tudták, hogy noha emberi testet öltött - valójában a Messiás volt és ezen tapasztalatukat olyan határozottsággal hirdették a világnak, mely mindenkit meggyőzött, hogy tényleg Isten volt velük.
Jézus nevét valóban nagy bizalommal ejthették ki; hiszen legjobb barátjuk és idősebb testvérük volt. Vele való szoros összeköttetésük boldog közösséget teremtett közöttük. Milyen tüzes ékesszólással fejezték ki gondolataikat, midőn bizonyságot tettek Róla! Szívük annyira túláradt szeretettel és oly mélységes jóindulat hatotta át őket, hogy képesek voltak akár a világ végére is elmenni, hogy bizonyságot tegyenek Krisztusról. Teljes szívből vágytak a Jézus által megkezdett mű fejlesztésére. Felismerték nagy tartozásukat a mennyel szemben és felelősségük súlyát is, melyet munkájuk mér rájuk. A Szentlélek által megerősödve, nagy buzgalommal láttak munkához, hogy a kereszt győzelmét biztosítsák. A Lélek elevenítette meg őket és beszélt általuk. Arcukról Krisztus héjéke sugárzott; életüket szolgálatának szentelték. Egész lényük bizonyságot tett arról az átalakulásról, mely bennük végbement.

Küldd Szentlelked, kérlek, Uram,
Küldd hő, buzgó imámra!
Hogy tanítson, vigasztaljon
És vezessen utadra!
Bűnteherrel messze tőled
Sötét éjben bolyongtam,
Tűzoszloppal, égi fénnyel
Vezess, vezess, óh, Uram!
Meghallgattál s fényt gyújtottál,
Minőt soha nem láttam.
Bús lelkemmel, tört szívemmel
Szent örömre találtam.
Óh, én lelkem, hirdesd széjjel,
Mint jött Isten tefeléd,
Mint jött Jézus és üdvödén
Föláldozta életét!
Nép milliók, zarándokok
Téged, Uram, keresnek.
Hallasd szavad, óh, Megváltóm,
S küldd vezérül Lelkedet!
Hadd leljenek fényt és erőt,
Zúgjon ének, örömár:
Te vagy Jézus, Isten Fia,
Mindörökké Úr s Király!

Forrás: http://www.adventista.hu

József Attila: Pünkösd előtt


József Attila: Pünkösd előtt

Szent, éhes lelkem, pünkösd ünnepére,
Mint jóllakott túzok, magadba hullva
Feledd, hogy büszke, forró szárnyadat
Cibálja, tépi vének irigy ujja.
Hiszen tudod már mi a Végtelenség:
A Végtelenség az a magyar bánat
S hiába vergődsz haló hattyúként,
Szomorúbb lélek búsul majd utánad.
Ha idejöttél, tündökölj s dalolj csak,
E végtelen vízen büszkébben ússzál
S csudáljanak, hogy méltóbban repül
Zilált szárnyad az égi Sziriusznál.
Szent vagy s ha mégis lenyilaz az Éhség,
Mint vadludat rozsdás vessző találja,
Ne sírj, dalold el híres éneked,
Hogy nyögve várjanak újabb csodára!