Őri István: Túl az üveghegyeken

Őri István: Túl az üveghegyeken

Menj, ha menned kell
de ne menj egyedül,
mert fölsérti lábadat a durva kő
a szél elsodor,
az eső megfagyaszt,
s erőd szárnyra kel
és elhagy,
mielőtt elérnéd a célodat.

Ne menj egyedül,
mert akkor nem véd senki,
nem mondja, hogy
"Vigyázz, kedves,
arra szúrós a fű.
Erre menjünk inkább,
a por-bársonyos úton
a fák alatt."
s nem fogja kezed,
ha meredély mellett
vezet utad.

Ne menj egyedül,
mert, ha meg is érkezel,
ki vár ott, messze
idegen földeken?
a gyémánt csillogása,
a mesék birodalma
valósággá válik,
ha nincs ott valaki,
ki fogja kezed
és a királyhoz elvezet
koronát kérni,
Életet kérni,
szívet kérni,
engem
kérni meg,
hogy örökké
maradjak veled.