Ibolyáról, nem csak mint virág...

Rating:	★★★★★
Category:	Other

A tavasz egyik legszebb virága, az ibolya

Ki ne ismerné ezt a bájos kis virágot, amely tavasszal az elsők között nyílik, és bújik meg szép színével és összetéveszthetetlenül kellemes illatával az erdők vagy mezők mélyén.

Az ibolya évelő növény. Gyökere vékony, amelyről fonalszerű oldalágak lógnak minden irányba. Gyökértörzse a virágzás után hosszú szártagú és messzire kúszó vékony indákat fejleszt, amelyek rendszerint csak a következő évben hoznak virágot. Levelei tojásdadok vagy lándzsás- tojásdadok. Levélnyele kb. 2-3 cm hosszú, lemeze kerekded szívalakú, tompa vagy hegyesedő, éle csipkés fűrészes, válla mélyen szíves, nyitott öblű, színén és fonákán pelyhesedő vagy pedig a színén kopasz. Kocsánya kb. 5 cm hosszú, négyszögletes, a felső felében két átellenes, szálas-lándzsás előlevele van, felső része kampószerűen lekonyul.

Virágának 5 csészelevele hosszas lándzsás. Termése pedig barnás, hárombarázdájú tok. Virágzása márciustól májusig tart, fehér és kék (lilás) változata is ismert.

És most lássuk, hogy mit jelképez ez a szép kis virág! Az ibolya elsősorban a szerénységet szimbolizálja. A fehér ibolya a boldogságot és a megújulást jelenti. A tavasz egyik első kis növénye színében hordozza a boldog és friss ártatlanságot is. A kék ibolya pedig a hála virága. Talán ezért szokás a pedagógusoknak is ibolyát vinni ajándékba. Ártatlan kapcsolatokban és nők közötti kapcsolatban illendő ibolyacsokrot ajándékozni. A szerénységet, illetve Mária alázatosságát jelképezi, de bíborlila (viola) színe miatt Krisztus szenvedéseire és mennyei királyságára is utal. Napóleon esküvőjén Josephine hercegnő hordta, s így a bonapartisták szimbóluma lett. Jelentése virágnyelven: "Tiszta vonzalommal becsüllek mindenekfölött."

Az ibolya gyógyító ereje
Ki gondolná, hogy a tavasz népszerű virágának, a szerény kis ibolyának gyógyhatása van. Ez az apró, kékeslila virág kora tavasszal szőnyegként borítja a tisztásokat, erdőszéleket, kerteket. Színe, illata, virágainak bársonyos tapintása a lelkünket simogatja, gyökérzete, levelei pedig nyálkaoldó, köptető hatásúak, így idült légcső- és hörghurutkezelésre használják, vértisztító, izzasztó hatású anyagokat is tartalmaznak.


Az illatos ibolya (Viola odorata) évelő növény, gyökértörzséből vékony, hosszú indák fejlődnek, levelei szív alakúak, tűállóak, virágai violaszínűek, ritkán fehérek. Március-áprilisban virágzik. Az ibolya a középkorban Mária alázatosságát jelképezte. Virágának lila színe Krisztus szenvedéseire és mennyei királyságára is utalhat, mivel a bíbort gyakran azonosították a lilával.

Az egész növény gyűjthető és felhasználható. A gyökeret, gyökértörzset és a kifejlett leveleket tavasztól őszig lehet gyűjteni, legfeljebb három centiméter hosszú nyélrésszel együtt lecsípve. Nyálkaoldó, izzasztó, vértisztító hatása ismert. Maga a virág szintén nyálkaoldó, de idegnyugtató is, és magas vérnyomást csökkent. Friss vagy szárított virágának szörpje vagy forrázata enyhe hashajtó, de hörghurut, köhögés, álmatlanság, fejfájás elleni teákban és idegnyugtató szerként is használhatjuk.

Hatóanyagai:
a gyökérben a tripertén-szaponinok és szalicilsav-származékok, a virágban a cianidin, violakvercitrin, violarutozid, illóolaj, valamint a karotinoidok.

Virágát édességek díszítésére, cukrok, teák, ecetek illatosítására is felhasználják.

Vigyázat! Nagy dózisokban ne használjunk ibolyát, mert a benne lévő szaponin rosszullétet vagy akár hányást is okozhat.

Gyógyteát legegyszerűbben a gyógynövények forrázásával készíthetünk. Az ibolyát általában más gyógynövényekkel (például akácvirággal, ánizsmaggal, bodzavirággal, cickafarkfűvel, csillagánizzsal, édesgyökérrel, fehérmályvalevéllel, árvacsalánfűvel, hársfavirággal, kakukkfűvel, kankalingyökérrel, pemetefűvel) együtt alkalmazzák.

A teakeveréket egy-egy arányban tegyük a teakészítő edénybe, majd öntsünk rá forrásban lévő vizet, azután 10 percre fedjük le. Szűrjük le, és máris fogyaszthatjuk. Az íz, az aroma legjobban a cserépedényben készített forrázatban érvényesül.

Ibolyás receptek

Illatos ibolyás salátaecet
Hozzávalók: 2 dl fehérborecet, 30 db ibolyavirág. A megmosott és lecsurgatott (leszárított) ibolyavirágokat a borecettel együtt jól zárható, szélesebb szájú üvegbe tesszük, majd lezárva hűvös helyen három hétig naponta többször felrázva tároljuk. Három hét elteltével leszűrjük, és ecetesüvegbe töltjük, díszítésként néhány ibolyavirágot tehetünk az üvegbe, és hűvös helyen tároljuk. Ízesíthetünk vele fejes salátát és vegyes salátákat egyaránt.

Kandírozott ibolya
A friss ibolyákat forgassuk meg keményre vert tojásfehérjében. Ezután hempergessük meg őket porcukorban, és tegyük be őket előmelegített sütőbe. Hagyjuk őket fél óráig nyitott sütőben száradni, majd tároljuk légmentesen lezárt dobozban. Hosszú ideig eltartható. Védjük a nedvességtől és a portól!



Melyik virág ehető?

Vannak köztük mérgezők is...

A dísznövények szirmainak fogyasztása sokak számára talán vad ötletnek tűnhet, holott a jelenség gazdag múltra tekint vissza. Már a római korból vannak írásos emlékek, receptek virágok elkészítéséről, az indiai, kínai és közel-keleti konyhaművészetben (hogy csak néhányat említsünk) pedig mind a mai napig kedvelt csemege a virágszirom.

Biológiai nevezéktan szerint mi is sok virágot fogyasztunk, hiszen például a brokkoli, a karfiol és az articsóka esetében is a növény virágját esszük meg. A korábban szépségükért csodált virágok tálalása azonban csak mostanában jön divatba mifelénk. Virágszirmok főként italok, levesek, saláták, édességek, szószok készítése, díszítése során használhatók fel. Fontos, hogy csak olyan növényt együnk meg, amelynek ehető mivoltában biztosak vagyunk, hiszen – a gombákhoz hasonlóan – a növények között is vannak mérgező fajok.

Ma már kaphatók olyan permetezőszerek, melyeket kifejezetten ehető növények kezelésére fejlesztettek ki – csak ilyen szerrel permetezett vagy kezeletlen virágokat fogyasszunk! Az, aki allergiás a virágporra, lehetőség szerint ne egyen virágból készült ételeket, vagy legalábbis nagyon óvatosan, apránként fogjon hozzá. Rengeteg növényfaj virágja ehető, az alábbiakban a teljesség igénye nélkül sorolunk fel néhányat. A hagyma nemzetségbe (Allium) tartozó növények mindegyikének fogyasztható a virágja, legnépszerűbb a fokhagyma- és a metélőhagyma-szirom.

Ehető az angyalgyökér, az ánizsmenta, rukkola, banánfa, bazsalikom, méhbalzsam, borágó, csabaíre vérfű (izgalmasan hangzik), körömvirág, szegfű, kamilla, almavirág, turbolya, cikória, krizantém, koriander, citrusfa, szegfűszeg, búzavirág, hölgyestike, gyermekláncfű, tűzliliom, kapor, bodza, százszorszép, édeskömény, fukszia, kerti sóska, kardvirág, hibiszkusz, mályvarózsa, japán lonc, nebáncsvirág, jázmin, árvácska, levendula, citromverbéna, orgona, hárs, majoránna, menta, mustár, sarkantyúvirág, okra, oregánó, borsvirág, barackfa, körtefa, pünkösdi rózsa, kankalin, retek, rozmaring, rózsa, sáfrányos szeklice, zsálya, borsfű, tűzbab, muskátli, tátika, tök, napraforgó, szagos müge, kakukkfű, tulipán, ibolya és jukka virága.

Az ehető virágok elkészítési módjával kapcsolatban érdemes ebben a témában készült szakácskönyvet olvasni, vagy a világhálón rákeresni a virágételek receptjeire.
EHETŐ VIRÁGOK - LINKAJÁNLÓ