Árvalányhaj lengedez a hegytetőn...

"Árvalányhaj lengedez a hegytetőn,
Árva vagyok, elhagyott a szeretőm,
Ha elhagyott, hagyjon is el örökre,
Nem is lehet minden lánynak hat ökre.

Nem szeretem az uramat, nem biz­ én,
Ha kimegyek, ha bémegyek sírok én,
Sírok, sírok, siratom a lányságom,
Siratom a lánykori boldogságom."

Történet is íródott róla:

Tompa Mihály: Az árvalányhajról című elbeszélő költeménye.
 A versben Árvalány haját két testvére bosszúból lenyírja és
kiszórja a kastély ablakán. Ezt a megaláztatást a lány nem
éli túl, de a hajából árvalányhaj születik:

.....
S kikölt az árvalányhaj,
Mint a szellőcske szólt;

S azóta; hol tenyészik:
A rét vidékinél,
Lágyan ringatja anyja,
A csendes esti szél.

Legények! a leányhoz
Hogy hívek légyetek:
Bús Árvalány hajából
Bokrétát kössetek!

Azt szedjetek, leányok,
Ti is völgyön, hegyen!
Rút a leány, ha irígy;
Ő jó, szelíd legyen.

Homoki árvalányhaj 

Az árvalányhaj a homoki rétek, legelők, homokpuszták jellegzetes növénye. A jellegtelen kócos növényt Petőfi Sándor és Tompa Mihály tette híressé.

Az árvalányhaj a magyar nép egyik legkedvesebb növénye. A legények régen gyakran tűztek a kalap mellé árvalányhajból kötött bokrétát.

       (Ma már ez nem lehetséges, mert valamennyi árvalányhajfaj védett!)