Wass Albert: Rózsafalak

Wass Albert: Rózsafalak

(Grandpierre Emil volt osztálytársamnak)

„Éj van. Alszik a mesebeli vár;
Álom-királyném, most hozzád megyek:
dacos, kőbaltás, bátor, vad gyerek,
és jaj annak, ki most utamba áll!
Megdöngetek ma minden érc-falat,
s csillag-tüzes fekete ég alatt
homokba döntök minden érc-traverzes,
komor, vaspántos kaput és falat!”
S mikor karom ádáz ütésre lendült,
hogy lecsapjon a csoda-rejtő várra:
egy rózsa-inda felkúszott nevetve,
s égő virággal perc alatt belepte,
és ütésemet mosolyogva várta…
Zord fegyverem halkan lehullt a földre,
harcos szememnek csillogott a könnye,
s leborultam a rózsa-vár alatt…
Csillagvilágos mesebeli éjjel
mosolyogtak a rózsaszín falak.