Pünkösd /2016

Szuhanics Albert: Jézus megígérte

Szuhanics Albert: Jézus megígérte

Ötven nap húsvéthoz, 

mind együtt ülének, 

az összes apostol, 

ki kedves szívének. 

Jézus megígérte, 

eljő a szentlélek, 

kitöltetvén rájuk, 

nagy csodák történnek... 

Párthus, méd és zsidó, 

római és görög, 

csoda történt vélük, 

nyelvük másként pörög... 

Angyaloknak nyelvén 

van, ki megszólal ott, 

még az is beszédes, 

ki eddig hallgatott! 

De hol az igaz csoda, 

ami a legnagyobb? 

Mert hogy írás szerint 

magyar nem szólal ott! 

Most van való' Pünkösd, 

legyünk büszkék rája, 

mert szent anyanyelvünk 

a világ csodája! 

Az igaz magyar nyelv, 

léleknek harsona, 

benne van az ige, 

amely Isten szava! 

Ige és ígéret, 

örökség, s bennünk él, 

mert az aki magyar, 

szeret, hisz és remél.

Krisztus urunk vettünk, 

hitet, engedelmet, 

megéltünk, magyarként 

rengeteg keservet... 

Szent lelked csodát tesz, 

vigasztal bennünket, 

őrizi, megtartja, 

mi árva népünket.

Áldott Pünkösdi ünnepeket!

Nem anyámtól lettem…

Nem anyámtól lettem,

Rózsafán termettem,

Piros pünkösd napján

Hajnalban születtem.

Ki akkor születik,

Szerencséje nincsen,

Én akkor születtem,

Szerencsétlen lettem.

Kerülj, szüvem, kerülj,

Kertem alá kerülj,

Ott es csak úgy kerülj,

Búval meg ne merülj…

Fekete az hattyú,

Gyászt vüsel magáért,

En es gyászt vüselek

Az régi rózsámért.

Szállj le, hattyú madár,

Gyászos ablakimra,

Hogy írjak levelet

Mind a két szárnyodra.

Egyiket apámnak,

Másikat anyámnak,

Harmadikat írom

Az régi rózsámnak.

Istenem, Istenem

Be sok ennyi idő!

Hogy telik el búval

Ennyi gyász-esztendő?

Nyárba nyíl a szegfű

S a sok piros rózsa,

Nem tudnálak rózsám,

Felejteni soha.

Hogyha tudnád, rózsám,

Mennyit sírok érted!

Mindig magam előtt

Látom a te képed.

Nem tudnálak, rózsám,

Soha megátkozni,

Nagy átok van rajtam:

Mért tudlak szeretni?!

Hosszú az éjszaka.

Nincs ki elaludja,

Bánatos a szüvem,

Nincs ki vigasztalja.

Sokan elalusznak,

Víg álmokat látnak,

Csak az én szemeim

Párnákat áztatnak.

Fúvom az éneket,

De nem jó kedvemből,

Csak a bú fútassa

Szomorú szüvemből.

(Moldva)

Boldog Anyák napját! /2016

  

  

  

Szuhanics Albert: Anyák napi ima

Szuhanics Albert: Anyák napi ima

Valami szebb ma, 

valami más, 

májusi ima 

szent lángolás.

Első vasárnap, 

csodás e nap, 

egy fáradt szempár 

megsimogat.

Hófehér haja 

befont sugár, 

fénye vigyázón 

árad reám.

Valami mást is, 

hallok, lehet... 

hangjában zúgó 

nagy vizeket.

Tavaszi szellő 

lehelete, 

pedig már ráncos, 

remeg keze.

Mégis szememben 

oly szép anyám, 

mint mikor hévvel 

lángol a nyár.

Valami elmúlt, 

valami nem, 

jó anyám karján 

nyugszik szívem.

Bágyadt szeméből 

árad a fény. 

amelyben gyermek, 

maradtam én.

Feltámad elmúlt 

gyermekkorom, 

s ő ma a napja, 

úgy gondolom...

Valami szebb ma, 

valami más, 

májusi ima 

szent lángolás.

Szuhanics Albert: Régi Édesanyák

Szuhanics Albert: Régi Édesanyák

Régi édesanyák, őrző angyalok,

boldogok voltunk míg ránk vigyáztatok.

Ételszagú konyhák emléke lebeg

illatokkal átszőtt pára-felleget.

Tűzhelyen főtt ebéd, meleg vacsora

ízei a szánkban, nem múlnak soha.

Kötényetek mögé bújnánk ma is úgy,

félelmeink ellen, ha kísért a múlt.

Simítaná fejünk ráncos kezetek,

ahogyan hűs árnyak megérintenek.

Sóhajok szárnyain vigasztalva még,

mint ahogy könnyű s szép álmot ad az ég.

Régi édesanyák, galamb-ősz anyók,

mosóteknő mellett tanultuk a jót.

Ajkatokról folytak ősigék, szavak

s mi ittuk mint forrást megriadt vadak.

Úgy formázott kis szánk, hangot, mondatot,

hogy rajta szemetek fénye ragyogott.

Féltve és vigyázón adtátok nekünk

magyar anyanyelvünk, édes ételünk.

S ha néha udvaron teregettetek,

dalolva lépkedtünk olykor veletek.

Tiszta volt a szívünk, s mint fényes ruhák,

úgy őrzi meg lelkünk idők illatát.

Szép álmokat kívánok!

"Minden csillag éjszakánként egyszer halad át a fejünk fölötti délkörön, és csak egy pillanatig ragyog ott; ugyanígy, az értelem egén is, minden gondolatnak csak egyetlen – hogy úgy mondjam – zenit-pillanata van, amelyben teljes fényében és egész nagyságában delel. Művész, költő vagy gondolkodó: ott, ezen az egyszeri és tűnő ponton ragadd meg gondolataidat és érzelmeidet, hogy rögzítsd vagy megörökítsd őket, mert ez a tetőpontjuk."

(Henri-Frédéric Amiel)

Szép estét kívánok! /2016

Képek tavaszra /2016

Szilágyi Domokos: Hegyek, fák, füvek

Szilágyi Domokos: Hegyek, fák, füvek

Hegyek, fák, füvek, ágak, harag-zöld, azúr menny, szívem rokonai,

kedvesek, emlékeimben látlak szelíden bólintani,

izmaim emlékeznek ernyedőn, erdők, titokösvények, farkas-szagúak,

lombkunyhók, égboltnyi lombfelhők, csukott szemű lombalagutak,

fürdik, frissül a fáradtság itt, ahol a konok csönd üget,

róttam az erdőt, lépéseimből róttam nesz-betűket,

libegő muzsikát, lobogó kedvet mosolyos fák alá,

nap vére hullott, mintha leterített szarvas kínját kiáltaná,

nap vére hullott, elöntött a mindenség-fia-fény-suhogás,

szívemen, mint ághegyen mókus, ült a várakozás,

mint az éjszaka tetején a liliomszirmú csillagok

- pilla mögé bújt szemek, melyekbe a nappali fény belefagyott -,

a várakozás, hogy olvashassam remény-virág-betűitek,

s belém leheljétek a mindenség erejét, hegyek, fák, füvek.

Hegyek, fák, füvek, erdők, harag-zöld, azúr menny, szívem rokonai,

kedvesek, emlékeimben látlak szelíden bólintani,

szelíden - ti vagytok a jóság -, meghitten - ti vagytok a csönd -,

jobbik felem tibennetek önmagát ismeri föl,

ti vagytok a béke: levegő, hogy lélegezhessék az emberiség,

ti vagytok a fegyver, védekezni, a halál ha újra kísért,

küldtök vakító magasságba, agyunk, szemünk szoktatni a végtelenhez,

a halál mihozzánk miattatok és érettetek türelmes,

ózonleheletű tájak, források, ti, erdők csillagai,

titeket hívtalak-hívlak-idézlek vidítani, segíteni,

ha ujjaim begyén kiillan az akarás, szememből fénytelen porba hull a fény,

ti élesztitek újjá, ti, gazdag szívűek, ha haldoklik is, a reményt,

tőletek orozzam a szót, a muzsikát, az észt, a szívet,

tőletek, mindig tőletek, hegyek, erdők, fák, füvek.

Hegyek, fák, füvek, ágak, harag-zöld, azúr menny, szívem rokonai,

titeket hívtalak-hívlak-idézlek vidítani, segíteni,

karcsú sziklák, szép fejűek, felhő-lépők, bátorítók,

szélben dzsiggelő bokorgyermekek, gondolkodó, felnőtt fenyők,

táncos patakok, újjáteremtők, mint az asszonyi csók,

szemérmes kis tisztások, pihentetők, s mint a szerelem, újjászülők,

sűrű örömök szülei, kovácsoljátok bennem az acélpengésű akaratot -

simogató kéz, puha ágy, okos elme, akit bármikor szólíthatok,

ki sosem hagy el, ki érvel, meggyőz, s - tanácstalannak - tanácsot ad,

ölelő szerető, ki bánatot öl, nyugalmas öl, ki fiául fogad,

s biztat, hogy szép a harc, szép ez az emberi lét,

üt is, hogy eddzen, izzítja küzdelmem tüzét,

ki hű hozzám, hogy hű maradjak és józan és fegyelmezett -

köszönöm nektek, hegyek és erdők, sziklák és lombok, fák, füvek.