Ady Endre: Szent Lélek ünnepére

Ady Endre: Szent Lélek ünnepére

Mikor a basa-rózsák voltak itt
Fejedelmi virágok,
Loptunk idegen kertekből is
A templomért,
Hogy a templomban virágosan
Lássuk egymást,
Leányok, fiuk, nyugtalanok,
Mert csak a templomban
Ének, ima és beszéd mellett
Láttuk igazán egymást.

Hajh, Szent Lélek,
Be ifjú lehettél akkor
S az ákácok is ifjak lehettek:
Micsoda Pünkösdök voltak akkor.

Dehogy, a mai Pünkösdök
A szépek és igaziak.
Nem kell templom, minden templom
S ugy kiván a pünkösdi király,
Hogy tudja, mire vágyik,
Hogy tudja, zavarosból
Gyönyörűen kibontva,
Ki az, akit meztelenítve
Ujféle virágokkal
Tele és teleszór.
És sokkal szebb azóta
Az élet, a vágy és a lemondás is,
Mióta templom minden
S nem a pöf basa-rózsák,
Akácok, rózsák, semmik
Az igazi virágok,
Fejedelmi virágok.

Minden, minden és minden,
Templom, templom és templom,
Lyányok, lyányok és lyányok,
Szeretlek és szeretlek és szeretlek.

Virág csendélet

Reviczky Gyula: Pünkösd

Reviczky Gyula: Pünkösd

Piros pünkösd öltözik sugárba,
Mosolyogva száll le a világra.
Nyomában kél édes rózsa-illat,
Fényözön hull, a szivek megnyilnak.


Hogy először tünt fel a világnak:
Tüzes nyelvek alakjába' támadt.
Megoldotta apostolok nyelvét,
Hirdeté a győzedelmes eszmét.

Piros pünkösd, juttasd tiszta fényed'
Ma is minden bánkodó szivének,
Hogy ki tévelyg kétségbe', homályba':
Világitó sugaradat áldja.

Habozóknak oldjad meg a nyelvét,
Világositsd hittel föl az elmét.
Hogy az eszme szívből szívbe szálljon,
Diadallal az egész világon!

Piros pünkösd, szállj le a világra,
Tanits meg uj nyelvre, uj imára.
Oszlasd széjjel mindenütt az éjet,
Szeretetnek sugara, Szentlélek!

Nagy László: Pünkösdi hajnal

Nagy László: Pünkösdi hajnal


Lángszalagos aranykerék
a hajnali égen,
én fölfelé vágyakoztam
s csak lent lehet élnem.
Föllebeg vérpettyes vércse,
soha nem rak fészket,
gyönge madárt lehóhérol,
nevel kis vércséket.
Vércsét látok, mégse vágyok
dühök csillagára,
homlokomra holdat karcolt
a gilice lába.
Pünkösd jeles napja eljött,
ne lázadozz nyelvem,
bűnösöknek szót se szólok,
nem értenek engem.
Piros a pünkösdi rózsa
s nehéz mint a szívem,
lehull a pünkösdi rózsa,
hitem elveszítem.

Dsida Jenő: Pünkösdi várakozás

Dsida Jenő: Pünkösdi várakozás

Kész a világ,
Feszült ünnepi várás
Tereng felette.
Halotti csend. Csak néha néha
Sóhajt az Isten Lelke.
Kimérve minden pálya
Megtöltve minden lélek-lámpa,
Ahol csak úr a lét...
De jaj, sötét van,
Mélységes, iszonyú sötét!

A zordon tömeg-árnyék
Némán zokogva kering útjain,
S csak egyet tud és egyet érez...
Most váratlanul vágyón megvonaglik
És felzúg Istenéhez:
Betelt az idő!
Sugarat, fényt, színt adj nekünk,
Mert epedünk!

Fényesség nélkül oly sivár az élet!
Nagy alkotónk, oh mondd ki szent igédet
Legyen világosság!...

És ismétlik mindig erősebben
A felviharzott étheren keresztül
És felharsan az egek harsonája
S a végtelennek zsolozsmája zendül
Zsibongva, zsongva...
És nagy szavát az Úr - kimondja!

Pünkösd ünnepe

Rating:	★★★★★
Category:	Other

Pünkösd

A pünkösd egyházi ünnep, amelyen a kereszténység a
Szentlélek eljövetelének emlékét üli meg.
A pünkösdi jelképek a szél, a galamb és a tüzes lángnyelv.


Húsvét után az ötvenedik napon tartják. Görög nevének
(πεντηκοστή, pentékoszté) a jelentése is 50, a magyar
pünkösd szó ebből származik. Hasonlóan a húsvéthoz,
egész héten át tart, de csak két nap nyilvános ünnep.
Tertullianus régi ünnepnek nevezi, tehát az apostolok idejéből való.
A katolikus egyházban van vigíliája böjttel, amelyen keresztvizet
szentelnek. A bérmálás szentségét pünkösd ünnepétől kezdve
szokás kiszolgáltatni a római katolikus egyházban.
Az ünnepről május hónapot pünkösd havának is nevezik.

A keresztény egyházi ünnep története a következő: Krisztus

mennybemenetele után, az ötvenedik napon az apostolok

összegyűltek, majd hatalmas zúgás, szélvihar támadt, s a

szentlélek lángnyelvek alakjában leszállt a tanítványokra.

"Amikor pedig elérkezett Pünkösd napja, mindannyian együtt voltak"

(ApCsel 2,1). De hol jöttek össze? Az eredeti szöveg szerint

"ugyanazon a helyen, az emeleti teremben" (vö. ApCsel 1,13).

Vagyis nem más ez a terem, mint az utolsó vacsora helye.

Itt hangzottak el Jézus szavai szenvedésének és megváltó halálának

értelméről, és itt ígérte meg, hogy elküldi az Igazság Lelkét, aki

minden igazságra elvezeti őket. Itt hallották és látták először az

apostolok a feltámadt Krisztust, aki így köszöntötte őket: "Békesség nektek!

Vegyétek a Szentlelket!" (Jn 20,21-22). Igen, a Szentlélek, mint első,

egyetlen és igazi "ajándék" szoros kapcsolatban van a húsvéti

misztériummal és az utolsó vacsora termével.

Húsvét titkának csúcspontja ezért nemcsak a Feltámadás és a Mennybemenetel, hanem a mindeneket megújító záróünnep, a Pünkösd is.

Pünkösd ünnepén, az Egyház születése napján felragyog számunkra a dicsőséges Szentháromság végső, legnagyobb és legbensőbb titka, a végtelen isteni szeretet ajándéka. Pünkösdi, születésnapi ajándékként pedig épp ezt a legnagyobb ajándékot kapjuk mindnyájan, az Egyház élő tagjaiként, hisz "a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete" (Róm 5,5 ).

Népszokások


A májusfát csoportba szerveződve állították a legények a lányoknak, akiknek ez nagy megtiszteltetés volt. Magas, sudár fák voltak erre alkalmasak, melyeket a kerítésoszlophoz rögzítettek éjjel vagy kora hajnalban. Általában színes szalagokkal, étellel-itallal is díszítették. Általában az udvarló legény vezetésével állították a fát, de egyes területeken a legények a rokonlányoknak is állítottak fát. Gyakran a közösségeknek is volt egy közös fája, aminek a kidöntését ünnepély, és táncmulatság kísérte.

Pünkösdi király

A középkor óta ismert szokás, ekkor ügyességi versenyen kiválasztották a megfelelő legényt, aki később a többieket vezethette, továbbá pünkösdi király minden lakodalomba, mulatságra, ünnepségre hivatalos volt, a kocsmákban ingyen ihatott, a fogyasztását a közösség fizette ki később. Ez a tisztség egy hétig, de akár egy évig is tartott. Gyakran ez alkalomból avatták fel a legényeket, akik ezentúl udvarolhattak, kocsmázhattak.

Tavaszköszöntés 


Már kora hajnalban az ablakokba, vagy a ház kerítés-lécei közé tűznek zöld ágakat, virágokat (bodzát, pünkösdi rózsát, jázmint) azért, hogy nehogy belecsapjon a házba a villám. Néhol a lányos házakra tettek ki zöld ágakat.
Az egyik legszebb szokás: a falu vagy város fiataljai kimentek a mezőre, erdőbe április 30-án éjfélkor, virágokat szedtek, azt hazavitték és azzal ékesítették magukat, otthonaikat. Minden egyes háznál megálltak, lakomáztak, ettek-ittak, jól érezték magukat.
Az ünnep hagyományos színei: a piros és a fehér, valamint a zöld lombok. A ház védelmére virágszirmokat hintettek szét, majd összesöpörték egy sarokba, és a ház köré hordták.

Pünkösdi királynéjárás
(Ének)
"Elhozta az Isten piros pünkösd napját,
Mink is meghoztuk a királykisasszonykát,
Nem anyától lettem, rózsafán termettem,
Piros pünkösd napján hajnalban születtem."

Eredetileg 4 nagyobb lány (később több) körbevisz a faluban egy ötödiket. Ő a legkisebb, a legszebb. Énekelnek, és jókívánságokat ismételgetnek. Megálltak az udvarokon, majd a pünkösdi királyné feje fölé kendőt feszítettek ki, vagy letakarták őt fátyollal. Énekeltek, közben körbejárták a királynét, a végén pedig felemelték, s termékenységvarázsló mondókákat mondtak. Az énekek és a mondókák végén ajándékot kaptak. A Dunántúlon jellemző termékenységvarázslással összekötött szokás később adománygyűjtéssel párosult.

"Jácintus, jácintus, tarka tulipánus
Hintsetek virágot az isten fiának.
Nem anyámtól lettem, rózsafán termettem,
Piros pünkösd napján, hajnalban születtem.
Öreg embereknek csutora borockot,
Öreg asszonyoknak kemence kalácsot,
Ifjú legényeknek szegfübokrétájuk,
Ifjú leányoknak rózsakoszorújuk…"

Pünkösdölés

'Mi van ma, mi van ma
Piros pünkösd napja
Holnap lesz, holnap lesz
a második napja.
Andreás, bokrétás
feleséges, jó táncos,
Jól megfogd, jól megfogd
a lovad kantárját,
ne tipesse, ne tapossa
a pünkösdi rózsát."

Ekkor pünkösdi király és királyné párost a kiséretével jelenítettek meg, de volt, ahol lakodalmi menetet menyasszonnyal és vőlegénnyel. Ez a szokás hasonló a pünkösdi királynéjáráshoz, de ez elsősorban adománygyűjtésre szolgált. A gyerekek, vagy fiatalok csapata énekelve, táncolva végigjárta a falut, s adományt gyűjtött.



Reményik Sándor
(1890-1941)

A Lélek ünnepén
A Lelket lesem én.
A Lelket, amely több, mint költemény.
A Lelket, amely sosem volt enyém.
A Lelket, amely sosem lesz enyém.
A Lélek ünnepén
Szomorún zendül egyetlen igém:
"Hogy születhetik újjá, aki vén?"...
(1934 május 18)



A gyógynövény

A Kínában közel 2000 éve gyógynövényként termesztett, egyik legrégebbi kultúrnövényünk növénytani nevét (Paeonia, ejtsd peónia) a görög mitológia isteneit gyógyító orvos, Paion nevéből származtatják. A monda szerint Plútó sebeit gyógyította, kivíva ezzel Aszklepiosz (a gyógyítás istene) haragját, aki elől Plútó úgy rejtette el, hogy bazsarózsává változtatta. Más források nevét a paean szóra vezetik vissza, ez győzelmi éneket jelent. A pünkösdirózsát évszázadokon át elsősorban gyógynövényként termesztették (pl. Paeonia lactiflora). Gyökeréből készült kivonata többek közt paeoniflorint tartalmaz. A gyökérkivonattal sárgaságot, vese- és hólyaghurutot, reumát gyógyítottak. Bár, mint az általában lenni szokott, a növény mérgező, kivéve a tavasszal vagy ősszel kiásott gyökérgumókat. A fehér virágú- és a vörös virágú peóniák gyökérkivonatát ma is használják a homeopátiás orvoslásban.

Reviczky Gyula: Virágok

Reviczky  Gyula: Virágok

Mindig szerettem a virágokat.
Oly szépek, oly szelídek, bájosak.
Kacér nincs köztük, sem divat-beteg;
Közönyt, álkedved egy se szenveleg,
Láttatni titkosan nem vágyakoznak;
Elrejtve, bokrok közt is illatoznak.
Éltük rövid, de nyár van azalatt,
Míg ők a nap felé mosolyognak.
S ha jő az ősz, a rózsa-hullató:
Sóhaj, sírás tőlük nem hallható.
Haláluk oly nyugodt, olyan szelíd,
Tán elhervadni is gyönyör nekik...

Ki szereti anyukát?

Rating:	★★★★★
Category:	Other

Szent-Gály Kata: Ki szereti anyukát?

Magdus új kardigánt kapott. Szép pirosat. Hej, de megcsodálták az iskolában! Ildikó és Tercsi, a két legjobb barátnő rögtön fel is próbálta. A kabátka valóban gyönyörű volt. A tanító néni megkérdezte, hol vették, és mennyibe került.
-- Az édesanyám kötötte -- válaszolta büszkén Magduska.
A tanító néni megjegyezte:
-- Köszönd meg a jó Istennek, hogy ilyen drága, jó anyukád van! Légy mindig hálás gyermek, és szeresd őt nagyon-nagyon!
-- Jaj, Manci néni, én annyira szeretem anyukát, hogy már jobban nem is lehet! Igazán, senki úgy nem szereti az anyukáját, mint én! Én annyira, de annyira szeretem!
A tanító néni tovább ment, de mosolya felért egy dicsérettel.
A két barátnő megsértődött. Ildikó szólalt meg először.
-- Akármit beszélsz, én is szeretem az édesanyámat úgy, mint te. Ha ugyan nem jobban. Nekem most vettek új cipőt, és egész nap az édesanyám kezét simogattam.
-- Az én anyukám is van olyan jó, mint a tiétek, ha nem is tud nekem ruhát kötni meg cipőt venni -- védte a maga igazát Tercsike is.
Magduska nem engedett.
-- Lehet, hogy a ti anyukátok is jó, de annyi biztos, hogy senki a világon nem szereti úgy az anyukáját, mint én. Mert én olyan, de olyan nagyon szeretem, hogy még!
Ildikó felhúzta amúgy is pisze orrát, Tercsike sírva fakadt -- s a három jó barátnő nem várta meg egymást a tanítás után.

Ildikó lakott legközelebb az iskolához. Édesanyja már a kapuban álldogált.
-- Kislányom, szaladj el a boltba! Kevés lesz a kernyér ebédhez!
Ildikó savanyú arcot vágott.
-- Zsuzsi nincs itthon?
-- Itthon van, de én most téged kértelek -- szólt anyuka ellentmondást nem tűrő hangon.
Ildikó elindult.
-- Mindig nekem kell menni mindenért -- dünnyögte dühösen, és az új cipő orrával minden kőbe belerúgott, ami csak útjába került.

Magduska érkezett haza másodiknak. Az udvaron Kati és Pista labdáztak. Magduska be se köszönt, hanem beállt a játékba.
-- Megjöttél, kislányom? Gyorsan teríts, kész az ebéd -- szólt ki anyuka a konyhaajtón.
Magduska játszott tovább. Anyukának kétszer is kellett kiáltania, míg végre a kislány besétált a konyhába.
-- Mi van ebédre? -- kérdezte finnyásan.
-- Krumplileves meg palacsinta.
-- Mindig krumpli! A palacsinta meg biztos barackkal van töltve, mikor én a szamócalekvárt szeretem -- csapta az asztalra a tányérokat. -- Persze, a Kati! Katinak minden kívánságát teljesítik!
Ha édesapa nem jön meg az irodából, Magduska még tovább is dohogott volna magában.

Tercsike ezalatt bement az óvodába, hazavitte testvérkéit. Otthon tüzet rakott, megmelegítette az ebédet, amít édesanyjuk még munka előtt, kora hajnalban megfőzött. Megetette a kicsinyeket, aztán elmosogatott, és rendet csinált a konyhában. Édesanyja úgyis fáradtan jön haza a mezőről, legalább itthon ne kelljen annyit dolgoznia.

Mit gondoltok, ki szerette legjobban édesanyját?
(Szent-Gály Kata)

A tánc világnapja (április 29.)

Rating:	★★★★★
Category:	Other

Sokan nem tudják, de a Tánc Világnapját Jean-Georges Noverre születésnapjához (április 29.) kötik. A híres francia mester egynémely munkáját talán látta valamelyik szépapánk a szomszédos Bécsben, hiszen 1767 és 1774 között a táncos-koreográfus olasz és német kollégáit követve a császárvárosban dolgozott.

JEAN-GEORGES NOVERRE (1727-1810)

Jean-Georges Noverre a "Balett Shakespeare-je"-ként vált ismertté. Bár 150 balettjének egyike sem maradt ránk, a művészetre tett hatása adta neki a "Balett nagyapja" nevet, ahogy ma is ismerjük. 1754-ben készítette el első balettjét és 1760-ban kiadta 'Levelek a táncról' c. könyvét. A könyv saját elképzeléseit tárja fel: bár tartalmának nagy része ma már elfogadott, megírásától valójában egészen a 20. század elejéig forradalminak számított Noverre előtt, a korszak egy kritikusa a következőket mondta: "a tánc a színművészet bármely területén oly' kevéssé kifejezővé vált, hogy akár bábuk és gépek is könnyedén helyettesíthetnék a táncost".

...katt

Komjáthy Jenő: Ha eltaszítasz...

Komjáthy Jenő: Ha eltaszítasz

Ha eltaszítasz: összetört szívemmel
Bejárom sírva a világot;
Szilaj fájdalmaimtól ostorozva
Örvények éjjelébe hágok.
Ahova lépek, ott a fű kiszárad,
Virág lehervad egy lehemre,
A lomb haraszt lesz, élet ere posvány,
Aszú a rétek üde selyme.

Ha eltaszítasz: halhatatlan bánat
Fog űzni a sötét vizekre.
Megyek. Utamnak célja végtelenség, -
Élet s halál között lebegve.
Szirtek között, rémséges éjszakákon
Rohan velem a szörnyü gálya;
Nyomomba démonok kacagva törnek,
Magam a démonok királya.

Ha eltaszítasz: egy világot ölsz meg,
Örökre, visszahozhatatlan.
Nem test, a lélek az, amit temetnek,
Az éden is így lett lakatlan
Gyilkot merítesz egy világ szivébe,
Hiába sírsz, hajad hiába téped!
Elvérzik a természet mély sebébe,
Reszkess! Iszonyu lesz a bűnhödésed!

Ha eltaszítasz: összetört szivemmel,
Halott szivemmel mégis fölkereslek;
Kioltád életem, de temetetlen
A szörnyü érzés: halva is szeretlek!
Elérlek! Árnykezemmel égbe érek;
Utánad nyúlok daccal és merészen,
És lángoló, véres szívemre vonlak,
Enyém leszel mégis, enyém egészen!