Krúdy Gyula: Szőlőről / Álmoskönyv

Krúdy Gyula: Álmoskönyv - Szőlő

...Szőlő. Áldás.

Szőlőt vendégednek szedni: jegyez kibékülést ellenségeddel. 

Szőlőt (zöldet) enni: elmulasztott érzelem; 

piros szőlő: betelt öröm; 

fekete szőlő: fáradságos élet. 

Rothadt szőlőt enni: sohase éred el célodat. (1833.)

Szőlőben keserűséget találni: valaki megmérgezi örömödet. 

Szőlőlevél: szemérmetlent hallunk. Igen nagy szőlőfürt: jegyzi életedet. 

Fonnyadt szőlő: találkozás egy elmúlt szerelemmel. 

Téli szőlő, amely volna igen édes: jegyzi, hogy reád gondolnak a múlt időből. (R. M.) 

- Szőlőlugasban ülni: lemondani. 

Szőlőt kapálni: hosszú élet. 

Szőlőskertben járni gazdának: nagy öröm; másnak: eredménytelenség. (S. j.)

Szőlő, amely nőne keblünkön: jegyzi, hogy érdemtelenek kihasználják jóindulatunkat. 

Szőlőt akasztani: jó házasság...

....Szőlőt látni: tisztesség, áldás. 

Szőlőt a töviről leszakítani: haragosoddal békülsz.

Szőlőt, fehéret, látni: nagy haszon. 

Szőlőt, fehéret, enni: jó és gazdagság, veres, nemigen jó. 

Szőlőt, poshadtat, enni: nemigen viszed véghez ügyeidet...

Gondolatok az időről

"Az idő (...)

túl lassú azoknak, akik várnak,

túl gyors azoknak, akik félnek,

túl hosszú azoknak, akik gyászolnak,

túl rövid azoknak, akik örvendnek.

Ám azoknak, akik szeretnek,

az idő nem számít."

(Henry Van Dyke)

"Az idő rohan. 

Az idő senkire nem vár. 

Az idő begyógyítja a sebeket. 

De mindannyian arra vágyunk, hogy több időt kapjunk. 

Időt, hogy talpra álljunk. 

Időt, hogy felnőjünk. 

Időt, hogy felejtsünk. Időt.

(Grace klinika c. film)

Figyeld meg, ha boldog vagy, hogy repül az idő. 

"Jé, már este van!" 

Ha pedig nagyon boldog vagy, akkor az idő nemcsak 

"repül", 

de meg is szűnik. Nincs. 

Egy olyan dimenzióban vagy, ahol nincsenek órák. 

Nincs holnap. 

Tegnap sincs. 

"Most" sincs - mert ha már tudod, hogy "most" van, 

nyomban félni kezdesz, hogy elmúlik az egész.

(Müller Péter)

"Időnként meghal bennünk valaki, és valaki más megszületik. 

Ami elmúlt, annak múlttá kell válnia, s ha nem akar, 

akkor tudatos munkával azzá kell tenni. 

Maga az idő nem teszi azzá - segíteni kell neki. 

Hogy miért? Mert csak a testnek van ideje - a léleknek nincs."

(Müller Péter)

Szép őszi estét kívánok!

 

Alberth: Ha te is akarod​

Szuhanics Alberth: Ha te is akarod​

Kertek alatt az ősz lopódzik,

míg tétován belép.

Karcsú fa ágába fogódzik,

s lerázza levelét.​

Sóhajt a fa, lombot könnyez,

koronája tar.

Lábam alatt megvastagszik,

a puha, rőt avar.​

Rőt avar, de van sárga benne,

s halványzöld levél.

Léptem nyomán halkan zörren,

surrogón zenél.​

Kopog az ősz ablakomom,

ujja hideg eső.

Szél-karmester koppanásból

ritmust csal elő.​

Hajnali köd, csodás szőttes,

fákról csöppenő.

Mily sejtelmes, milyen szürke

a messzi hegytetető...​

Ám ha kitisztul az egünk,

sok csodás szín ragyog.

Gyönyörűség ez a látvány,

s már boldog is vagyok.​

Őszi szellő símogat most,

s bágyadt napsugár.

Mint nagyszülő kis unokáját -,

lásd, elmúlt a nyár...​

Elmúlt a nyár, de te ne félj,

s hagyd a bánatot.

Az ősz is tud sok szépet adni,

ha te is akarod...​

(Debrecen, 2007. szeptember 1.​)

Szuhanics Alberth: Öntsd ki a lelkedet

Alberth: Öntsd ki a lelkedet​

Öntsd ki a lelkedet, meghallgatlak, ne félj!

Ne figyelj semmire, monjd el mindent, beszélj!

Meséld el mi nyomja, bánatos szívedet,

Nem tarthatod vissza azt amit nem lehet!​

Mert a telt pohár majd, egyszer csak kicsordul,

A sok lenyelt keserv is ellenünkre fordul.

Amikor úgy érzed, nagy kő ül szíveden,

Gyere, mesélj nekem, hallgatom szívesen.​

Ne szégyelld a könnyed, sírhatsz a vállamon,

Pilláid szárítom, vigaszod vállalom.

Szavakat suttogok füledbe, higgy nekem,

Nem lehet gond az úr, soha az emberen.​

Leesett a nagy kő, tiszta lett a szíved,

Látod a szivárványt, a hétszínű ívet?

Vidám nap sugára ragyog az arcodon,

Megkönnyebbít a szó, mesélj hát, hallgatom!​

Csillog már a szemed, ugye észreveszed,

Jó ha meghallgatnak, jó ha van, ki szeret...

Nevetni jó együtt, szabadon már végre,

Elszálltak a felhők, nézz a derüs égre!​

(Debrecen, 2007. 07. 14.)​

Boldogok.... /Dr. Gyökössy Endre

Boldogok, 

akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.

Boldogok, 

akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, 

amit mindenki tesz.

Boldogok, 

akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömes lesz az életük.

Boldogok, 

akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.

Boldogok, 

akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.

Boldogok, 

akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat.

Boldogok, 

akik észreveszik egy diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.

Boldogok, 

akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.

Boldogok, 

akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra.

Boldogok, 

akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak.

Boldogok, 

akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat, mert ők az öröm magvetői.

Boldogok, 

akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.

Boldogok, 

akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.

Boldogok, 

akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják őket, 

mert ez a szeretet ára.

Boldogok, 

akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket, és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak.

Boldogok, 

akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert életesebb lesz az életük.

(Dr. Gyökössy Endre)

Őszi képeslapjaim /2013

Idézetek, őszről

Wass Albert: Őszi hangulat

Wass Albert: Őszi hangulat

Mikor a hervadás varázsa

megreszket minden őszi fán,

gyere velem a hervadásba

egy ilyen őszi délután.

Ahol az erdők holt avarján

kegyetlen őszi szél nevet,

egy itt felejtett nyár-mosollyal

szárítsuk fel a könnyeket.

Hirdessük, hogy a nyári álom

varázs-intésre visszatér,

s a vére-vesztett őszi tájon

csak délibáb-varázs a vér.

Hirdessük, hogy még kék az égbolt,

ne lásson senki felleget,

hazudjuk azt, hogy ami rég volt,

valamikor még itt lehet.

Ha mi már nem tudunk remélni,

hadd tudjon hinni benne más:

hogy ezután is lehet élni,

hogy tréfa csak az elmulás.

A nyári álmok szemfedője

övezze át a lelkedet,

amíg a tölgyek temetője

hulló levéllel eltemet.

Szép estéd legyen!