Alberth: Öntsd ki a lelkedet
Öntsd ki a lelkedet, meghallgatlak, ne félj!
Ne figyelj semmire, monjd el mindent, beszélj!
Meséld el mi nyomja, bánatos szívedet,
Nem tarthatod vissza azt amit nem lehet!
Mert a telt pohár majd, egyszer csak kicsordul,
A sok lenyelt keserv is ellenünkre fordul.
Amikor úgy érzed, nagy kő ül szíveden,
Gyere, mesélj nekem, hallgatom szívesen.
Ne szégyelld a könnyed, sírhatsz a vállamon,
Pilláid szárítom, vigaszod vállalom.
Szavakat suttogok füledbe, higgy nekem,
Nem lehet gond az úr, soha az emberen.
Leesett a nagy kő, tiszta lett a szíved,
Látod a szivárványt, a hétszínű ívet?
Vidám nap sugára ragyog az arcodon,
Megkönnyebbít a szó, mesélj hát, hallgatom!
Csillog már a szemed, ugye észreveszed,
Jó ha meghallgatnak, jó ha van, ki szeret...
Nevetni jó együtt, szabadon már végre,
Elszálltak a felhők, nézz a derüs égre!
(Debrecen, 2007. 07. 14.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése