Pünkösd /2016

Szuhanics Albert: Jézus megígérte

Szuhanics Albert: Jézus megígérte

Ötven nap húsvéthoz, 

mind együtt ülének, 

az összes apostol, 

ki kedves szívének. 

Jézus megígérte, 

eljő a szentlélek, 

kitöltetvén rájuk, 

nagy csodák történnek... 

Párthus, méd és zsidó, 

római és görög, 

csoda történt vélük, 

nyelvük másként pörög... 

Angyaloknak nyelvén 

van, ki megszólal ott, 

még az is beszédes, 

ki eddig hallgatott! 

De hol az igaz csoda, 

ami a legnagyobb? 

Mert hogy írás szerint 

magyar nem szólal ott! 

Most van való' Pünkösd, 

legyünk büszkék rája, 

mert szent anyanyelvünk 

a világ csodája! 

Az igaz magyar nyelv, 

léleknek harsona, 

benne van az ige, 

amely Isten szava! 

Ige és ígéret, 

örökség, s bennünk él, 

mert az aki magyar, 

szeret, hisz és remél.

Krisztus urunk vettünk, 

hitet, engedelmet, 

megéltünk, magyarként 

rengeteg keservet... 

Szent lelked csodát tesz, 

vigasztal bennünket, 

őrizi, megtartja, 

mi árva népünket.

Áldott Pünkösdi ünnepeket!

Nem anyámtól lettem…

Nem anyámtól lettem,

Rózsafán termettem,

Piros pünkösd napján

Hajnalban születtem.

Ki akkor születik,

Szerencséje nincsen,

Én akkor születtem,

Szerencsétlen lettem.

Kerülj, szüvem, kerülj,

Kertem alá kerülj,

Ott es csak úgy kerülj,

Búval meg ne merülj…

Fekete az hattyú,

Gyászt vüsel magáért,

En es gyászt vüselek

Az régi rózsámért.

Szállj le, hattyú madár,

Gyászos ablakimra,

Hogy írjak levelet

Mind a két szárnyodra.

Egyiket apámnak,

Másikat anyámnak,

Harmadikat írom

Az régi rózsámnak.

Istenem, Istenem

Be sok ennyi idő!

Hogy telik el búval

Ennyi gyász-esztendő?

Nyárba nyíl a szegfű

S a sok piros rózsa,

Nem tudnálak rózsám,

Felejteni soha.

Hogyha tudnád, rózsám,

Mennyit sírok érted!

Mindig magam előtt

Látom a te képed.

Nem tudnálak, rózsám,

Soha megátkozni,

Nagy átok van rajtam:

Mért tudlak szeretni?!

Hosszú az éjszaka.

Nincs ki elaludja,

Bánatos a szüvem,

Nincs ki vigasztalja.

Sokan elalusznak,

Víg álmokat látnak,

Csak az én szemeim

Párnákat áztatnak.

Fúvom az éneket,

De nem jó kedvemből,

Csak a bú fútassa

Szomorú szüvemből.

(Moldva)