Dsida Jenő: Esik az eső

Dsida Jenő: Esik az eső 

Esik, esik, esik. 

Átlátszó gyöngyös cseppek 

peregnek le az ablakon, 

míg elgondolkodom 

esik, esik, esik. 

Nem régen szép volt, sugaras: 

a szürke por is 

aranynak látszott, 

mikor a tűz-csók rajta játszott. 

Nem-régen szép volt, sugaras. 

Miért most ez a bús sötét? 

Ez a borulás odakünn, 

ez a borulás idebenn, 

s miért ül fájás szívemen? 

Jó Istenem, miért? 

Míg lelkem haló álmai 

a múltat keresik, 

idebenn hull a könny, hull, 

s odakünn esik az eső, 

esik, esik, esik...