Dekorációs ötletek

Kész karácsonyfa

Minden évben a tűlevelekkel bajlódsz az ünnepek után? Íme egy tökéletes fa, mely szép és tisztaságbarát. Ráadásul kompakt. Egy kemény papírra rajzold rá a karácsonyfát, majd vágd ki. Mini, kocka polcokat (kb. 4x4cm-es kockákat) ragassz fel rá, amire ráakaszthatod a függőket, majd a gyertyákat.

Játékos ünnep

Egy doboz (lehet cipős is, vagy régi, használaton kívüli fiók) néhány elfeledett játék, ragasztó, hóspray és sok-sok fantázia szükségeltetik ehhez a mesés játékhoz, mely a szoba díszévé válik majd, ha elég ügyes vagy… Először is fesd le dobozodat, szerezz be dobozokat, apró játékokat. Érdemes még a ragasztás előtt megkomponálnod a doboz tartalmát, mit hova teszel, hogy mutat jól… Után ragaszd be egyesével az elemeket.

(forrás:noiportal.hu)

Advent első vasárnapja

Hit, remény, szeretet, öröm – ezt testesíti meg a négy gyertya 

 „Ez a fény Krisztust jelképezi, aki a Világ Világosságának mondja magát és azt akarjuk, hogy az Ő fénye elűzzön minden sötétséget életünkből. Nem elég csupán a koszorún meggyújtani a fényt, hanem gyújtsuk meg a szívünkben is, hogy Krisztus fényében járhassunk.”

Túrmezei Erzsébet: Adventi ház

Túrmezei Erzsébet: Adventi ház

Ádventi házunk van, sokablakos. 

Minden este nyitunk egy ablakot. 

Benn melegen kis fehér gyertya lángol, 

és árad a fény minden ablakából. 

Kis ablakokkal versenyt fénylenek 

csodába bámuló gyermekszemek.

Ablaktábláin biztató írás: 

eljő a mennyekből a Messiás. 

S a nevét nevezik Csodálatosnak. 

És fölemeli, akit megtaposnak. 

És a békesség Fejedelme lesz: 

szabadulást hoz, életet szerez.

Telnek a percek, múlnak a napok, 

sorra kinyílnak mind az ablakok. 

Ahány kis ablak, annyi szent ígéret. 

Hívnak, biztatnak, csudákat beszélnek. 

Mi áhítattal álljuk mind körül. 

A ház sugárzik, és a szív örül.

Fehér falára festve sok gyerek. 

Mind Betlehem felé igyekszenek. 

Havas fenyő közt, ki gyalog, ki szánon, 

kéz a kézbe', hogy kis kezük ne fázzon. 

Sietve mennek mint a pásztorok. 

Piros orcájuk bízva mosolyog.

De én egy másikat is ismerek. 

Nem ilyen derűs, nem ilyen meleg. 

Van-e gondom sok sötét ablakára? 

Hiszen itt a karácsony nemsokára. 

Nyitom-e sorra mindenegy napon 

Krisztusra váró lélekablakom?

Mert az a lelkem is: ádventi ház. 

És ha elalszik, hogyha nem vigyáz, 

olyan sötét lesz majd karácsony-estén, 

a fényt, vigaszt hiába is keresném. 

Ha majd minden szem, minden szív ragyog, 

akkor siratnám, hogy sötét vagyok.

Sötét lelkemen sötét ablakok, 

táruljatok, örömre nyíljatok! 

Ne legyen egy se zord, ne egy se zárva. 

Ragyogjon mind a Messiásra várva! 

Sötét ádventi ház, sokablakos! 

Minden este nyíljék egy ablakod! 

Túrmezei Erzsébet: Adventi éjszaka

Túrmezei Erzsébet: Adventi éjszaka

Fehér takaró,

ezüst fénytartó,

valót eltakaró.

Mintha nem volna más,

csak ez a ragyogás:

titokzatos, csodás.

Nincsen se hang, se zaj,

nincsen se seb, se baj,

se sóhajtás, se jaj...

Se bűn, se szenny, se sár,

se szín, se könny, se kár,

csak hó és holdsugár.

Hiszen így volna jó.

De nem ez a való.

Csal a fénytakaró.

Alatta szenvedés,

szenny, sár, ... elfödni és

elrejteni kevés

a hó és holdsugár.

De Valakire vár

a holdfényes határ.

S ez az adventi, mély,

havas és holdas éj,

titkot tud: Jön! ... Ne félj

Túrmezei Erzsébet: Eljön

Túrmezei Erzsébet: Eljön

Ádvent. Szelídzengésű üzenet. 

Eljön! Eljön! 

Beteg, a gyógyulásod, 

rab, a szabadulásod, 

halott, az életed. 

Szomorú, most jön az öröm! 

Erőtlen, most jön az erő! 

Éjbe' járó, hajnalra váró, 

fölkel a fény neked. 

Zendül az ég, 

zendül a föld, 

Isten izent: 

Eljön! Eljön! 

Ádvent! Ádvent! 

Ádvent. Dörög rendíthetetlen, 

kemény királyi üzenetben. 

Eljön. Eljön. 

Ha elkerülöd a mosolyban, 

elédkerül mint könny, sikoltás. 

Ha a bölcsőben meg nem látod, 

utadat állja mint koporsó. 

Eljön az Első és Utolsó. 

Ha mint templom szelíd harangja 

nem találhat szíven a hangja, 

ágyúk ádáz tüzében hallod 

ítélni rajtad majd e hangot. 

És rombadőlhet minden oltár, 

elnémulhat zsolozsma, zsoltár, 

házad küszöbén fog megállani... 

A munkazajban, léha dalban, 

vagy az éj titkos csendjében fogod 

közelgő lépteit meghallani. 

Eljön, eljön! Ki nem kerülheted. 

Ha kikerülöd mint kegyelmet, 

úgy kell bevárnod mint ítéletet. 

Hallod? Hallod? 

Mozdul az ég, mozdul a föld, 

Isten izent: 

Eljön. Eljön. 

Ádvent. Ádvent.

Dévényi Erika: Boldognak lenni

Dévényi Erika: Boldognak lenni

Boldognak lenni, örülni mit jelent?

Valamit érezni, mely szárnyalni késztet

Szökellve szaladni a tavaszi réten át

Nem taposva el a virágok illatát

Hátunkon feküdni a zöld fű bársonyán

Kezünket széttárva, hogy ölelésre vár

Karunkba zárni az egész eget

A nap sugarával kötözve meg

Testünket érezni, mint levegő buborék

Mely a felhőkön pihenve áradhatna szét

Lebegni egy gyönyörű nagy tó vizén

Tudva, hogy nem ragadhat el a mély

Önfeledten táncolni az utca közepén

Szédülten forogni a hegyek tetején

Ismeretlen embereket a karunkba zárni

Zavart pillantásuk csak nevetve csodálni

Magunkkal hívni, hogy szép a világ

Ha érezni akarja velünk élheti át

Kérés nélkül adni szüntelenül

Kérdéseket nem hagyva válasz nélkül

Boldognak lenni, csak annyi, érezni

Isten szeretetét magunkba zárni

De van egy másik boldogság, mely más utat jár

Nem kifelé mutat, a szívekig meg sem áll

Nincs rohanás, nincs tánc vagy nevetés

Csak apró rezdülések, boldog remegés

Az arc ekkor már nem a mosolytól szép

Hanem a sírás természetessége az ék

A könny az örömöt patakká formálja

Minden cseppjében Isten áldása

S amikor szinte mindez már fáj

Az igaz boldogság rám akkor talál

Dévényi Erika: Szeretném

Dévényi Erika: Szeretném

Szeretném látni a mosolyt az arcodon

Tisztán, szelíden úgy, hogy ragyogjon

Szeretném látni a boldog szemeket

Amelyekből más is erőt meríthet

Szeretném hallani a boldog nevetést

Amely mindig őszinte és békés

Hallani, ahogy a jót dicséri szád

S nem az elégedetlenség nehezedik rád

Szeretném érezni, hogy békés a világod

Hogy hiteddel a rosszat leigázod

Felülkerekedsz a súlyos bánaton

Hisz Isten veled van minden utadon

Szeretném tudni, hogy jó döntést hozol

Ha válaszút előtt botladozol

Mindig tudd pontosan, melyik Isten útja

Tudd, ha rálépsz boldogság vár rajta

Szeretném, hogy vágyaid valóra váljanak

De hinned kell, hogy imáid meghallgattatnak

S ehhez legyen az a hely a templomod

Ahol a válasz már a szívedben visszhangoz

Szeretném, ha aggódó szíved lecsendesülne

Ha minden gondod Isten elé lenne letéve

Ha szíved ezáltal teljesen felszabadulna

A fénysugár lelkedig hatolhatna

Szeretném, ha veled érted imádkozhatnék

A bánatodban is szívesen osztoznék

Ha nyújtod a kezed, Isten elé vezetlek

Hitem szikrájából lángot gyújtok neked

Szeretném, akár a könnyeid árán is

Hogy hinni tudj abban, aki felszabadít

Egy kőhajtásnyira van az igaz szeretet

De a követ neked kell a földről felemelned