Szuhanics Albert: Tegnap újra láttam őt
Hosszú hónapok után,
Egy pillanatra újra láttam őt.
Őt, az el nem felejthetőt.
Vagy csak álom volt talán?
De nem, mert a többiek is
Találkoztak vele,
Amint átlebbent karcsú termete
A keskeny folyosón.
Nekik csak egy a sok közül,
S nem veszik észre, amit én...
Fátyol van mindegyik szemén?
Őt nem lehet általánosítani...
Hirtelen előttem lépkedett,
Mint egy tündér, úgy tűnt elő,
Ő, a karcsú, szép, szőke nő,
S a világ megváltozott.
Lángolt a keskeny folyosó...,
S ő könnyedén lépett tova,
Majd hátranézett oda, -
Hol én álltam földbegyökerezve.
Vidáman, nevetve köszönt,
Szép szeme reám csillogott.
Meglátta a tegnapot...
Egy régi, kedves ismerőst.
Majd eltűnt a szemem elől.
Neki csak ennyi voltam rég,
És az vagyok most is még...
Ő nem változott, és én nem változtam....
1975. október
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése