Kun Magdolna: Így ősz tájt
Úgy hervadok én is,
mint azok levelek,
melyek ősz-tájt a fákról,
sárgulón peregnek.
Így már nem mondhatom többé
varázsos tükrömnek,
látod tükör, látod,
napról-napra szebb leszek.
Csak annyit mondhatok,
mikor belenézek,
köszönöm Istenem,
hogy megélhettem általad
ezer, s néhány évet,
Mert aki felismerte az élet
valódi csodáját,
és kellőképpen értékelte
mindazt, ami abban van,
már elmondhatja magáról
bárhány év is telt el,
megtanult élni
emberhez méltóan,
néha könnyet ejtve,
néha magányt sírva
de mégis-mégis
boldogan.
Zsuzsikám szép vers de a képed is gyönyörű! Köszi.:)
VálaszTörlés