2014. július 9., szerda
Végre nyár... , bár ma esik és hűvös van...
"Még mindig örülsz és lelkendezel, mert egy pillanatra kisütött életed fölött a nap, meleg áram járja át idegeidet, mosolyok szállanak feléd, emberi szavak vigasztalnak?...
Még mindig nem tudod, hogy holnapra mindez törmelék lesz és kacat, mert az élet pontos mozdulatokkal vissza is veszi mindazt, amit ad, összetöri, amit felépít, eltapossa, amit odalök ajándéknak?"
(Müller Péter)
2014. július 7., hétfő
Komáromi János: ...mert létezel.
Komáromi János: ...mert létezel.
Más lett a nappal
és más lett az éj.
Más hangok hívnak
és más dal kísér.
Más vágyak gyúlnak
és más vagyok már.
Más utakon járok,
hiszen megváltottál.
Már remélek újra,
a hitem visszatér.
Már áramlik ereimben
újra az alvadt vér.
Már ébren álmodom
igaz álmokat.
Már merem látni
a csillagokat.
...mert a ködből hírtelen
a napfénybe értem.
...mert volt aki megállt
és lehajolt értem.
...mert újra szerető
szemekbe nézhetek.
...mert érinteni vélem
bársonyos kezed.
...mert...mert...
...és miért még?...
...kérdezel...
...mert létezel!
Simon Ágnes: Már nem olyan
Simon Ágnes: Már nem olyan
Már nem olyan
Már nem egészen
Ugyanaz a hangod
Már nem olyan
Már nem is
Szívből mondod
Valami történt
Valami nem jó
Valami más lett
Valami bánt
Keserű percekkel
Tör rám a félelem
A saját bűneink
Zuhantak ránk
Már nem olyan
Már nem izzik fel
Semmi
Már nem olyan
Már nem is boldog
Senki
2014. július 6., vasárnap
.jpg)
Zelk Zoltán: A pipacs és a búzavirág
Zelk Zoltán: A pipacs és a búzavirág
Az eső elállt, az érett búzakalászok táncba kezdtek az újból előbúvó nap alatt, s dúdolva, zizegve hajladoztak a szélben. A pipacsnak meg egyenest olyan jókedve kerekedett, hogy így szólt a kék búzavirághoz:
- Gyere, játsszunk valamit!
- Jó – felelte a búzavirág -, énekeljünk mi is, versenyt a kalászokkal.
- Azt nem, a kalászoknak sokkal szebb hangjuk van. Csak zizegjenek magukban.
- Nagyszerű! – kiáltotta el magát a búzavirág. – Játsszunk bújócskát!
A pipacs boldogan beleegyezett, nem látta, hogy a búzavirág ravaszkásan mosolyog.
- Te leszel a hunyó – szólt a búzavirág -, én most elbújok, és keressél meg!
A pipacs erre lehunyta piros szirmait, majd tízet számolt, s elindult keresni a búzavirágot. De bizony hiába, mert az úgy elbújt a búzatáblában, hogy három nap, három éjjel se lehetett volna megtalálni. Végre is a pipacs megunta a keresgélést, és elkiáltotta magát:
- Bújj elő, nem játszom tovább!
Hát a búzavirág éppen előtte ugrott föl nevetve.
- Látod, itt voltam az orrod előtt, mégse találtál meg!
Erre mérges lett a pipacs, és így szólt:
- Nem bánom, játsszunk tovább. Most én bújok el.
Úgy csinált, mintha elindulna a búzatábla végére, de hirtelen lehajolt. Gondolta, úgy tesz, mint a búzavirág, ott marad a helyén, az meg hadd keresse őt a tábla végén. Alig tudott felállni a csodálkozástól, mikor kisvártatva megérintette a búzavirág, és rákiáltott:
- Megvagy!
Szégyellte most már magát, ezért újból megkérte a búzavirágot, hogy játsszanak még tovább.
- Még egyszer elbújok – mondta , most próbálj megtalálni!
Most már a búzatábla legvégén bújt el, de hiába, mert a búzavirág ott is rögtön megtalálta.
- Most már látom, ügyesebb vagy nálam – mondta, és szomorúan lehajtott szirmokkal indult visszafelé. Egy arra szálló fürj megsajnálta, és vigasztalni kezdte:
- Dehogyis ügyesebb, csak ravaszabb nálad! Azért ajánlotta, hogy bújócskát játsszatok, mert téged könnyű megtalálni. A te piros színed kivirít a búzából, míg ő úgy elbújhat, hogy senki se találja meg!
- Hogy én erre nem gondoltam! – kiáltotta mérgesen a pipacs, és három napig rá sem nézett a búzavirágra. Csak aratás után békültek ki, amikor ott feküdtek a lekaszált búza között, s egy kislány fölszedte és csokorba kötözte őket..
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)