Ladik Judit: A virágos réten

Ladik Judit: A virágos réten

Szeretem nézni,ahogy a napsugár ragyog az égen.

Szeretem,ha esik az eső a virágos réten.

Szeretem,amikor nyilík a pipacs és a búzavirág kékellik.

Szeretem nézni a szorgos méheket,ahogy a virágport begyűjtik.

Megfogod a kezem,sétálok veled a réten,

Leszakítok egy virágot és kiszámolom néked,

Szeretsz-szeretlek,szeretsz-szeretlek-nevetünk mindketten,

Nicsak-egy pillangó-még egy és még sok felröppen.

Csodaszép ez a hatalmas,virágokkal teli rét,

Nyugalom árad belőle szét,átjárja lelkünk legmélyét.

Nézel rám,szemed tükrében látom a szenvedélyt,

Karod ölelésre kész,hozzád bújok,érzem tested melegét.

Nem nézem már,ahogy a napsugár ragyog az égen,

Nem érzem,ha esik az eső a virágos réten,

Nem látom,amikor nyilík a pipacs és a búzavirág kékellik,

Nem nézem a szorgos méheket,ahogy a virágport begyűjtik.

Szád csókra nyilík. Szeretlek!-Szeretsz?-Szeretlek!

Forog velünk a rét, a virágok, a méhek,

Szorosan átölelsz,lágyan megcsókolsz,a vágytól remegek,

Soha többé el nem engedlek,örökkön örökké szeretlek!