Gyóni Géza: Álmok

Gyóni Géza: Álmok

Ha a robotban kimerülve 

Párnámra hajtom bus fejem, 

Lelkemre mintha galamb ülne, 

Te édes képed megjelen. 

A fényes álmok a tiéid 

Azokat mind neked adom - 

Álmodja bár a lelkem végig 

Selyempárnán vagy kőpadon. 

És álmodom selyemhajaddal, 

Karod szeliden átölel... 

De virrad. Ujra itt a hajnal. 

Varázsos kép, búcsúzni kell! 

Elűzlek, mint a nap az égről 

A fényes hajnalcsillagot - 

Habár a fájdalom terhétől 

Napestig összeroskadok.