Kenneth Klára: Anyu, tüntetni megyek!

Kenneth Klára: Anyu, tüntetni megyek! 

Tegnap még, selymes szőke hajad 

Simogatta szelíd anyai kéz... 

Ma fegyverrel a kezedben 

A barikádra mész... 

Tegnap még féltél az iskolában, 

Hogy a leckét nem tudod jól... 

Ma? Orosz túlerővel szemben 

A géppisztolyod szól... 

Csak tizennégy éves voltál 

Vézna, kékszemű gyerek, 

Bekiáltottál a konyhába: 

Anyu, most tüntetni megyek!!! 

Olcsó mackóruhát viseltél, 

Megtalpalt iskolacipőt. 

Emléked azóta már 

Csodás legendává nőtt... 

Mert soha, soha a világon 

Még nem harcolt ilyen sereg, 

Halált megvető bátorsággal 

Ennyi gyerek, magyar gyerek! 

Szemben az orosz tankokkal 

Mely mint dübörgő halál 

Pillanatonként százakat 

Irgalmatlanul lekaszál! 

Drága kis testeken gázol 

Páncélszörnyek hernyótalpa 

Szovjet tankokra vér tapad 

És ott feküsztök halva. Halva! 

Megölték a gyerekeinket 

A hősöket, mert szembeszálltak... 

Bolsevista bitangok hada 

Nemzetgyilkossá váltak! 

Ezt a vért nem mossa le 

Évezredek itélőszéke 

És egy napon fegyvert ragad 

A világnak minden népe! 

Példát vesz Rólad kisfiú, 

Te vézna iskolásgyerek, 

Aki beszóltál a konyhába: 

Anyu, most tüntetni megyek!!! 

(A világhírű írónő ezt a versét 1957-ben írta, az októberi szabadságharc első évfordulóján, a legifjabb hőseink emlékére.)